Néhány nap múlva eldől, hogy melyik romániai város lesz 2021-ben Európa egyik kulturális fővárosa: a láthatatlan Bukarest, a Janus-arcú Kolozsvár, a vendégszerető Nagybánya vagy az energiadús Temesvár. Az online elérhető pályázataikból válogattuk ki a legérdekesebb terveket.

Bukarest, a láthatatlan város (Orasul In-Vizibil)

Bukarest pályázatának központi témája társadalmi felelősségvállalás. A kulturális programok a város legnagyobb problémái körül forognak: a periféria elszigeteltségére, a társadalmi különbségekre, a szemétre, a hétköznapi élet rossz minőségére próbálnak megoldásokat találni vagy legalább láthatóvá tenni azokat.

Az Infra-ordinar projekt a kortárs művészeteket a leghétköznapibb tevékenységekkel kapcsolná össze, mint a főzés, a kereskedelem, a varrás, a horgolás, a fonás vagy a városi közlekedés. Felkarolnák például a nagy bevásárlóközpontok által elnyomott zöldségpiacokat is: a tervek szerint a Matache és a Rahova piacokat vennék birtokba a kortárs művészek. A koncertek, installációk, performanszok és food-art akciók mellett a városiak táplálkozási lehetőségeinek skáláját is szélesítenék: utánfutókon népszerűsítenék a város különböző etnikai közösségeinek gasztronómiáját, létrehoznának egy Kantint, ahol menekülteknek és munkanélkülieknek biztosítanának munkalehetőséget azzal, hogy a piacon kapható termékekből napi menüt főznének a környéken dolgozók és lakók számára.

Bukarestben Szemét Hadművelet is indulna. A projekt nyitóakciója a belga konceptuális művész, Wim Delvoye Kloáka című híres installációjának felállítása lesz a Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeumban. A hatalmas emésztőgép, amelyet a világ több pontján felállítottak már, a modern élet értelmetlenségére hívja fel a figyelmet. Bukarest környéki farmok termékeivel etetik majd, működésének pedig realisztikus, de tökéletesen értelmetlen végterméke lesz. A dolog iróniája, hogy a Kloáka épp a Román Parlament épületében kap helyet, ebben az épületben van ugyanis a múzeum székhelye.

A Szemét Hadművelet záróakciója a hulladékgyűjtők kórusa lesz. A performansz felhívná a figyelmet arra, hogy egyre ritkábban hallani Bukarest utcáin az “Ócskavasat gyűjtünk!” típusú kiáltást, a főként romák által művelt informális újrahasznosítás kiveszőben van. Szintén társadalmi problémára hívná fel a figyelmet a Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum másik vendégművésze: Tadashi Kawamata egy szimbolikus hidat építene a múzeum és az Izvor Park között olyan faanyagból, amit központi fűtéssel nem rendelkező bukaresti lakosok gyűjtenek. A gyűjtők pénzt kapnak munkájukért, a híd lebontása után pedig visszakapják a gyűjtött faanyagot.

Kolozsvár, a Nyugat Keletje (East of West)

A szándékosan zavaros metafora arra utal, hogy Kolozsvár keleti szemmel nyugatinak, nyugati szemmel keletinek tűnhet. Kétarcú, mint Janus, egyik arca előre, másik hátra néz. A benne lakók számára is kétarcú, éppen ezért a város programtervezetének célja a Kolozsváron élő különböző kultúrák párhuzamos városai közötti átjárás megteremtése.

Erre konkrét megoldás az Integram projekt, egy hatalmas közösségi játék, amely több ezer kolozsvári és európa játékost mozgatna meg. Ezek öttagú csoportokba rendeződve a kulturális sokszínűséghez kapcsolódó feladatokat kapnak majd. Például a Palimpszeszt projekthez kapcsolódóan is. Ez a projekt Kolozsvár zenei örökségét térképezné fel és a városi közösségek zenei „tájképeit” rajzolná meg, majd záróakcióként Beethoven 9. szimfóniájának rendhagyó előadását szervezné meg 100 zenész, 150 énekes és több ezer helyi lakos részvételével.

A másik fontos terv Kolozsváron az Európai Kortárs Művészeti Központ létrehozása. Az intézmény feladata a kutatás, archiválás és kiállítás a vizuális művészetek, new media és az előadóművészetek terén. A központ kutató- és dokumentációs részlege a kortárs román művészettel foglalkozna 1950-től napjainkig, monográfiákat jelentetne meg, művészettörténeti munkák gyűjteményét állítaná össze és az említett időszak román művészetének online adatbázisát hozná létre.

Emellett vándorkiállítások, videoművészeti kiállítás, fiatal kurátorok meghívása, ösztöndíjprogramok, kurátori nyári egyetem is szerepel a tervek között és a régióban elsőként megszerveznének egy restaurációs központot is, amely a kolozsvári UAD restauráció szakos végzettjeinek biztosítana munkahelyet. A hálózat-jelleg nem csak az Európai Kortárs Művészeti Központ interdiszciplináris, nemzetközi terveiben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy nem egyetlen helyszínen kapna helyet. A tervezett kolozsvári helyszínek között van például a kisállomás épülete is.

Nagybánya, a vendégszerető város (Cultura Ospitalității)

Nagybánya a vendéglátás kultúrájára épít, amit a nemzetközi nyugtalanság, határzárak és kölcsönös gyanakvás korában ugyancsak meg kell erősíteni. Mint olyan város, amely négy ország határához fekszik közel, Nagybánya különösen alkalmas arra, hogy ebből a témából kiindulva szervezzen kulturális megmozdulásokat a szervezők szerint.

A világzenei fesztiválok mintájára „világdivat” fesztivált szerveznének Nagybányán, ORIGIN World Fashion Festival néven. A cél az lenne, hogy a hagyomány ünneplése jegyében kézműveseket, divattervezőket, rendezőket, fotográfusokat, stílustanácsadókat, etnográfusokat, stb. kapcsoljanak össze a világ 21 különböző kulturális régiójából. Kiállítást szerveznének többek között hagyományos textilekből, bemutatnák készítési módjaikat és foglalkoznának a textilek történetmeséléshez kapcsolódó viszonyával is (storytelling textil). Az okosruhák fejlesztésével foglalkozó Google Jacquard projekttel közreműködésben bemutatnák az intelligens textíliák jövőjét - ezek olyan kelmék, amelyek reagálnak a környezet változásaira és „emlékeznek” korábbi állapotaikra. A fesztivál partnerei között ott van a párizsi Yves Saint Laurent múzeum is.

A Nagybányai Festőiskola hagyományát a nagybányai Képzőművészek Egyesülete egy 2017-től megszervezett Művészeti Biennáléval juttatná vissza a köztudatba. A rendezvény keretében workshopokat indítanának a város peremén, az elszigetelt negyedekben, kiállítást szerveznének a Nagybányához kapcsolódó, nemzetközi hírű művészek munkáiból, mint például Adrian Ghenie, Mircea Suciu vagy Bogdan Rață és bekapcsolnák az idén először, szeptember 8. és 25. között megszervezett Európai Fotográfiai Szalont.

Temesvár, a közvilágítás úttörője

Temesvár pályázata abból indul ki, hogy 1885-ben Temesvár volt az első város Európában, ahol bevezették az utcai közvilágítást. 104 évvel később pedig itt gyúltak ki az 1989-es forradalom szikrái. Kulturális programtervezetüket úgy képzelték el, mint képzeletbeli utazást a magány és közösség, sötétség és fény között.

Az utazás egyik állomása egy interdiszciplináris platform, amely lehetővé teszi a város művészeinek, aktív társadalmi csoportjainak, vállalkozóinak találkozását. Konferenciák, rezidenciaprogramok, „innovációs laboratóriumok” lesznek majd 2017-től kezdődően, amelyek elősegítik a hasonló értékrendek és kezdeményezések találkozását. 2021-re megrendeznék az 1989 előtti és utáni kelet-európai művészeti mozgalmak retrospektív kiállítását, különös hangsúllyal Temesvárra, Iași-ra és Chișinău-ra. Léterhoznák a Szubverzív Zene Galériáját a kommunista időszakban beltiltott underground zenekarok zenéjéből és a Forradalom Interaktív Múzeumát, amelyek felnőtteknek és gyerekeknek is emészthető módon mutatnák be az eseményeket.

Az Örökség reflektorfényben című kezdeményezés a helyi lakosokat is bevonná Temesvár történelmi negyedeinek újragondolásába. A személyes emlékekből és történelmi adatokból összeállított alapanyagból írók, színészek, rendezők, médiaművészek, fotósok segítségével kiterjesztett valóság-elemek születnek majd, amelyeket virtuális turistaútvonalakra helyeznek el. Emellett helyi lakosok is kalauzolják majd a turistákat hetente kétszer, közöttük lesznek romák, bevándorlók és idősek is. 2020 és 2021-ben belső udvarokon szerveznek majd koncerteket, színházi előadásokat, meghívják a bécsi Cie. Willi Dorner Bodies is Urban Spaces projektjét, amelynek lényege, hogy a korlátozott mozgástérre és viselkedésformákra hívja fel a figyelmet különböző városi terekbe gyömöszölt testekkel.