Lövéte község ad otthont április 22–29. között az Orbán Balázs nevét viselő, 33. alkalommal megrendezett dokumentációs fotótábornak, amelyet a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervez Hargita Megye Tanácsa és a helyi polgármesteri hivatal támogatásával.

Tíz évvel ezelőtt az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület szervezésében, 2006 augusztusában járták be fotográfusok ezt a vidéket. A Székelyudvarhelyen 2012-ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmából bemutatott Egy évtized fényképlenyomatai című jubileumi gyűjteményes tárlatanyagot a korábbi táborok felvételeiből állították össze. A községben készült felvételekből néhány már szerepelt több anyaországi helyszínen az elmúlt években.

Lövéte Hargita megye délnyugati részén terül el, és Udvarhelyszék egyik legszínesebb természeti és néprajzi kistájának, a Homoród mentének, ezen belül pedig a Kis-Homoród völgyének legnépesebb községe. A falu központi részében található Tájház, amely a múlt század építészeti stílusát viseli magán, egyike Lövéte nevezetes épületeinek, amelyben számos néprajzi tárgy megtalálható, és berendezése hűen tükrözi a hagyományos lövétei székely szoba képét. Ugyanakkor a Tájház rendszeresen otthont ad a falu ünnepségeinek is, ahol meg lehet csodálni a népviseletbe öltözött helybéliek apraját-nagyját.

Orbán Balázs szerint „a lövétei viselet az egyik legszínesebb és legértékesebb Udvarhely környékén”, míg Haáz Ferenc Rezső Egy székely falu öltözete című írásában így fogalmaz erről: „A falu népe az ősihez csudálatosan ragaszkodik. Az egész Székely-földön talán ők őrizték meg legtisztábban viseletükben is az ősit”. Egykor a csergekészítés, posztóványolás, deszkametszés, zsindelykészítés, szénégetés, hamuzsírfőzés, fafaragás és a vasművesség hazájaként ismerték e vidéket, bizonyos időszakokban pedig a mészégetés, szekeresség és a sóbányászat nyújtott alapot a megélhetéshez. A foglalkozás terén két évtizede még a vasipar és a bányaipar volt a meghatározó, ugyanis a férfiak többsége a szentkeresztbányai vasüzembe és a hargitafürdői kaolinbányába járt dolgozni. Napjainkban a havasi állattartás, az erdő és legelő, amely némi jövedelemforrást biztosít, 1990 után pedig általánossá vált a Magyarországon való munkavállalás.

Az évente más-más tájegységen szervezett fotótáborok elsődleges célja a még meglévő, múltat idéző építmények, tárgyak, motívumok, mesterségek, élethelyzetek, a változó és tünékeny emberi arcok, tájak megörökítése. Mindemellett a 33. tábor résztvevői, állóképkészítői: Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Csíki Csaba (Csíkszentdomokos), Egyed József (Lövéte), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Szabó Béla (Öttevény– Magyarország), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy), Vitos Hajnal (Csíkszereda) fényképezőgépeik lencséivel a két ajtójú jelent is pásztázva, annak nemcsak a múltba torkolló, hanem a jövőre nyíló ajtóin túlra is átkandikálnak.