Negyvenéves sepsiszentgyörgyi történetet elvénít fel Csinta Samu újságíró, író tényregénye, a „Plakátballada – a Mikós diákok 1975-ös forradalma”, amelyet a Szent György Napok alkalmával pénteken 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban mutat be a regény írója és szereplői.

Csinta Samu portálunknak elmondta: a Plakátballada néhány, a Székely Mikó Kollégiumban járó diák története, akik 1975 novemberében „Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő!” szövegű plakátokat ragasztottak ki a város forgalmas pontjain azzal a céllal, hogy felrázzák az érzésük szerint vesztébe rohanó Sepsiszentgyörgy lakosságát. A közvélemény felrázásából végül nem lett semmi, mivel az összeesküvők elkövettek néhány gyermeteg hibát, ezért a szekuritáté  és a milícia néhány óra alatt leszedte a plakátokat és hamar elkapta a csapatot, viszont a „Mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból”.

A szerző szerint az, hogy végül nem büntették őket súlyos börtönévekkel, annak köszönhető, hogy akkoriban kemény presztízsharc dúlt a frissen kinevezett megyei első-titkár Nagy Ferdinánd, illetve a belügy első számú embere, Ioan Hanches ezredes között. Akkor még ez utóbbi győzött, így a diákok plakátragasztását nem vitték országos ítélőbíróság elé, hanem megtartották a megyében.

A Mikós fiatalok ugyan megúszták a börtönbüntetést, de nagyon megszenvedték az esetet, hiszen hármukat meghatározatlan időre kicsapták az ország valamennyi középiskolájából, másokat osztályismétlésre köteleztek, és hosszú ideig kénytelenek voltak viselni a bélyeget, mondta Csinta Samu, aki szerint több érintett élete komoly sorstragédiába torkollt, az egyik szereplő rákos betegként meghalt, másik öngyilkos lett.

Csinta Samu a tényregénye dokumentálási folyamatáról elmondta, hogy teljességre törekedett, az eset valamennyi még élő és cselekvő szereplőjét megpróbálta megszólaltatni, de menet közben rájött, hogy nem is feltétlenül szükséges, hiszen rengeteg átfedés lenne. A plakátragasztó csapat vezetője Jakab Lehel, felesége Serestély Éva és Hervai Katalin játszották az ügyben a főszerepet, Bong Csabával és Márton Lászlóval, de ők ketten már meghaltak.

A történet három főszereplőjével több órás beszélgetés során rajzolódtak ki a szervezkedés vezérvonalai, mondta Csinta Samu, aki arra is kíváncsi volt, hogy milyen családi közegből érkeztek ezek az emberek, hogy képesek voltak ezt a vakmerőséggel határos bátorságot kinyilvánítani. A szerző sok más sepsiszentgyörgyi polgárral is elbeszélgetett az ügyről, így vázolódik fel a regényben a város és válnak érthetővé azok a késztetések, melyek ebbe a cselekvésbe torkolltak.

Csinta szerint a Plakátballada című regényében, akit csak lehetett, a nevén nevezett, tehát a főszereplők mellett szerepel Albert Ernő, a Mikó akkori igazgatója, emellett jó néhány tanár és polgár, akinek a központi lakására éppen 1975-ben mondták ki a halálos ítéletet. Kiderül, hogyan élték meg, hogy tulajdonuk eltűnik. Fontos szereplője a regénynek Nemes Levente színész, aki nem sokkal azelőtt érkezett Sepsiszentgyörgyre, így más, friss szemmel látta a történetet. Csinta Samu szerint az akkori belügyi vezetők nem vállalták a szembesítést, ettől függetlenül a Kovászna megyei vezetés több másod- vagy harmadrangú vezetője megszólal a könyvben.

Csinta Samu kifejtette: azért nevezte tényregénynek könyvét, mert valós történelmi tényeken alapszik, ugyanakkor tükrözi azt az átalakulást, amely 1975-76-ban ment végbe, új építkezések kezdődtek és lebontották Sepsiszentgyörgy régi városközpontját, ezáltal komoly nyomot hagyva a város arculatán.