Bethlen Gábor 400 éve szabad királyi városi rangra emelte Marosvásárhelyt – erre emlékezik, illetve ezt járja körül előadássorozata által a marosvásárhelyi történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület.

Mint ismeretes, Bethlen Gábor 1616 áprilisában emelte a várost szabad királyi rangra, ugyanebben az oklevélben Székelyvásárhelyt Marosvásárhelynek nevezte el hivatalosan. A fejedelmi rendelkezés gazdasági, szellemi fellendülést hozott a városnak, amely számos mesterembert vonzott, szökött jobbágyok telepedhettek itt meg, akiket nem szolgáltatott ki a hűbéruruknak. Ettől kezdve csak a központi hatalomnak adózik Marosvásárhely, a székely székeknek nincs beleszólása a belügyeibe, szabadon élhet az eddig megszerzett privilégiumaival, valamint újakat szerezhet, követeket küldhet az országgyűlésbe, saját maga választhatja meg a tisztviselőit, bíráskodási jogot kap a királybírója. „A város levegője szabaddá tesz” – tartja egy korabeli német közmondás, amely attól kezdve Marosvásárhelyre is érvényes volt.

Az előadássorozat első rendezvényén Sebestyén-Spielmann Mihály történész a Bethlen Gábor előtti korszakról értekezett, a 17. század eleji erdélyi közállapotokról. Az előadó tágabb perspektívát nyitott, az 1588. és 1613. Közötti, 25 éves időszakot elemezve, amikor nem kevesebb, mint hét fejedelem irányította Erdély sorsát és ezek közül a fejedelmek közül csak kevés végezte úgymond „ágyban, párnák közt”, ugyanis Erdélyben lábra kapott a politikai bizonytalanság, a gazdasági hanyatlás, a városok piackörzetének szűkülése, az erőszak és az önkény. A történész arra is kitért, hogy 25 év alatt, összesen 40 hónapig betöltetlen volt a fejedelmi szék, amikor Basta generális rémuralma és Rudolf császár megbízottai vették kezükbe az ország gyeplőit és az éhínség és pestisjárvány uralta a közéletet, pusztította a városi és falusi lakosságot. Mindennek a bizonytalan időszaknak Bethlen Gábor fellépte vetett véget és szerzett nyugalmat Erdélynek közel két évtizedre. Szó esett még az erdélyi városi életről, a szász és magyar városok – például Kolozsvár, Szeben, Brassó – jelentőségéről, illetve a székelyföldi települések fejlődéséről is, különös tekintettel Marosvásárhelyre.