Reklámcéget működtet, formatervezőként a Székelyföldön népszerű kabalafigura, „Pista bá” alkotója, bringás mozgalmat épít, napi vlogot gyárt, és mintha sosem aludna: a sepsiszentgyörgyi Vrabie Zsolt, közismertebb nevén Csuri bácsi évek óta a város egyik meghatározó arca. Arra voltunk kíváncsiak, honnan indult, hol tart most, és merre halad.

Milyen családba születtél, honnan származik a kreativitásod?

Nekem gyerekkoromban mindenem megvolt, egész fizetéseket költöttek arra a szüleim, hogy sítáborokba küldjenek. Hét éves koromtól kezdtem el sízni egészen 2001-ig, voltam országos bajnok alpesi síben: arról ismertek, hogy ki voltam téve az iskolában az élsportolók táblájára, és nem jártam órákra októbertől márciusig (nevet). Mivel sokáig élhettem „a szüleim nyakán”, a gondolataim szabadon szállhattak, nem kellett idegeskednek az anyagiak miatt. Gyerekkoromban sokat rajzoltam, egy szomszéd hatására, aki akkoriban mindig a ping-pong asztal mellett rajzolgatott az udvaron. Eldöntöttem, hogy művész leszek, de végül nyelvosztályba kerültem, mert oda nem kellett matek. Közben barkácsoltam is, és mint mondtam, rajzolgattam sokat.

A barkácsolást édesapádtól leshetted el, aki saját vécépapírgyárat épített…

Igen, az majdnem a nulláról van felépítve: édesapám látta valahol a gépek zömét, azokat másolta le. A mai napig, ha valamit kitalálok, azzal kezdem, hogy feldobom neki a labdát – ha azt mondja, hogy jaj ezt nem lehet megcsinálni, akkor tudom, hogy elmegy az irodájába, és két nap múlva jön a kész termékkel.

A reklámkészítésbe is a gyár miatt csöppentem: elmentünk egy ügynökséghez, ahol cégtáblát és kocsifeliratot rendeltünk volna, ehhez pedig megrajzoltam a cég logóját: egy méhecskét, mert olyan szorgalmasak vagyunk – na jó, én inkább csak a mézet eszem… Visszatértünk a reklámügynökséghez, megmutattuk, hogy mit szeretnénk, és azt válaszolták: harmincmillió lej lesz (a kilencvenes évek végén). Kérdeztük, de hát aranyból lesz, vagy ordibál majd, leszólítja a klienseket? Dehogy, mondták: polisztirol hablemezből készülne.

Így végül mi készítettük el a céglogót, saját eszközökkel és nyersanyagból. Mindenkinek dicsekedtük, hogy milyen jól megspóroltunk harmincmillió lejt, így aztán jött a szomszéd, hogy segítsünk neki is, és egyre többen kerestek meg. Megtanultam a CorelDRAW szoftvert, ellestem trükköket tervezőknél, aztán saját céget alapítottam, a Csuri Design-t 2005-ben. Van viszont két rossz tulajdonságom: az egyik, hogy ha egy munka nem vonz, azt nem csinálom meg, a másik, hogy gyakran nem mondtam meg ezt klienseknek, hanyagoltam a munkát, és kellemetlenségeket okoztam. Ma már tudok nemet mondani.

Hogyan született meg Pista bá ötlete?

Volt nekem egy vastag rajzfüzetem, amibe ötleteket rajzolgattam. Ebben terveztem meg Pista bát is jópár évvel ezelőtt, még János bá néven, de akkor nem voltam rá kényszerítve, hogy megvalósítsam az elképzelést. 2013-ban még virágzott a reklámcégem, válogathattam a munkák között, történt azonban egy bicikliversenyen egy baleset, ami miatt nem tudtam a cégnél dolgozni. Elmentem máshová dolgozni, de miután több munkáért kevesebbet kerestem, december elsején azt mondtam, hogy felmondok. Reggel megnéztem még, hogy beindult-e a munka, és hazamentem.

Kitaláltam, hogy a karácsonyi vásárra előállítok valamit. Előszedtem Pista bá terveit, bementem a műhelybe, majdnem összevágtam az ujjaim, de elkészültem vele, és még nekem is tetszett a végeredmény. Akkor még franciásabb bajusza volt, de már akkor egy olyan szimbólumot akartam összehozni, ami nem kínai hűtőmágnes, hanem tényleg minket, székelyeket tud képviselni. Kaptam is egy bódét a karácsonyi vásárra, egy dzsemessel közösen megosztva. Legyártottunk hetven darabot, de az első napokban nem fogyott, a negyedik napon vettek el egyet, aztán szerre fogyni kezdtek. Január első napjaiban aztán napi harminc-negyven rendelés érkezett, nekikezdtünk gyártani,

Az idei vásáron tévét szereltél fel a bódé falára, és animációs filmben láthattuk Pista bát. Folytatódik a története?

Ez az animációs film a hóbortom: ha már Pista bá megszületett, tovább kell lépni, ezért rajzfilmsorozaton gondolkodom. Ez persze drága: az egy perc, amit meg lehetett tekinteni karácsonykor, 1500 euróba kerül, ezért is álltunk meg most. Egyelőre animátort keresek, és ehhez támogatást, mert ez Székelyföldnek is reklám: be lehetne csempészni a sorozatba a helyi látványosságokat, szokásokat stb.

Fontos számodra a tradíció mellett az innováció is. Ez hogyan jelenik meg Pista bá esetében?

Amikor megrajzoltam a figurát, picit többet akartam egy emberi alak lemásolásánál. Arra törekedtem, hogy az öltözete maradjon meg, de a feje változzon: ha már ajándéktárgy, lehessen rá írni pár szót, ezért aztán lapos lett és nagy, igazi „fafejű székely”.

Hogyan kapott feleséget Pista bá?

Érdekes módon ezt egy román vásárlómnak köszönhetem. Még 2013-ban vásárolt egy craiovai férfi tőlem három Pista bát, és már akkor kérdezte, hogy van-e felesége? Mondtam, hogy még nincs, telefonszámot cseréltünk, és két hét múlva már hívott is, hogy az ismerőseinek odaajándékozta a Pista bákat, és szükség volna feleségre. Következő héten is hívott, aztán következő héten is, és azt mondta: „két hét múlva megyek Szentgyörgyre, nekem három fehérnépet gyártson le”. Így születtek meg az első darabok.

Vlogot, azaz videóblogot is készítesz a YouTube-on, naponta kerülnek fel felvételek arról, hogy mi történt veled. Miért vágtál bele ebbe is?

Annak idején egy rendezvényen hallottam Dezső Bence előadását, és az inspirált, mert egy új szegmensről beszélünk, az új pedig mindig érdekel. A videókkal az a célom, hogy nap mint nap figyeljek a részletekre, olyan szituációkra, amik számomra érdekesek, de a nézőnek nincsenek megadatva, hogy részesüljenek benne. Úgy érzem, hogy ezzel is jó irányba haladok, azok a visszajelzések, amiket kapok, ösztökélnek a folytatásra.