December 11-ig még lehet pályázni a jövő évi, Jegyzetek a jövőről tematikával kiírt CreArt nemzetközi pályázatra, amelyre mindenkit bátorít az utcafotóival idén bekerült csíkszeredai Iochom Zsolt. A fotóriportert a CreArt vándortárlat genovai állomásáról visszatérve faggattuk arról, hogy mi a kötődése a fotózáshoz, illetve mihez nyújtott számára lehetőséget a CreArt – amelyen az elmúlt években több Hargita megyei fotós és képzőművész is részt vett.

Mióta fotózol?

Gyerekkoromban nem kisautókkal játszottam, mint a legtöbb normális gyerek, hanem édesapám régi, lecserélt fényképezőgépeivel. És bár film nem volt benne, a keresőn keresztül csodálkoztam rá a világra, és arról álmodtam, hogy majd egyszer fotós lesz belőlem. Tizenkét éves koromban kaptam az első digitális fényképezőgépet, amellyel már kedvemre fotózhattam. Tizennégy éves koromban már fotóim jelentek meg a megyei napilapban, és örömmel töltött el viszontlátni a nevemet a képek mellett. 2007-ben kerestek meg, hogy lenne-e kedvem egy akkor indult hírportál számára fotóriporterkedni. Igent mondtam és 2010-ig több száz rendezvényről számoltam be. Ezeknek az inaséveknek köszönhetem, hogy lassan öt éve Székelyföld vezető hírportáljánál dolgozhatom. Játéknak indult, majd hobbivá vált, idővel szerelemmé érett és ma már életem szerves része. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy meg tudok élni abból, amit szeretek csinálni.Mik a kedvenc témáid?

Munkámból kifolyólag elsősorban sajtófotókat készítek, de mindig nyitott szemmel járok és próbálom meglátni az apró részletekben rejlő szépséget. Szeretem fotózni a székelyföldi tájat, az itt élő embereket, bemutatni a hétköznapokat és ünnepeinket, örömeinket és nehézségeinket. A portrék mellett életképeket, templomokat, virágokat, állatokat fotózok előszeretettel. Nagyon kedvelem a fehér-fekete fotókat, a fény és az árnyak játékát. Szeretem fotózni a zenét, a táncot és a megfoghatatlant.

Milyen előképzettséggel kell rendelkezniük mindazoknak, akik a CreArt-ra szeretnének benevezni, mi a folyamat?

A CreArt nemzetközi projekt 2012-ben kezdődött és 2017-ben zárul. Jómagam a sajtóhoz eljuttatott felhívásból szereztem tudomást erről a pályázati lehetőségről. Mivel Hargita Megye Tanácsa partnerként vesz részt a projektben, ezért Hargita megyében született vagy itt élő alkotók is benevezhetnek az évente meghirdetett vándorkiállításon való részvételre. A szelekció két lépcsős, első körben egy Hargita megyei zsűri választja ki azokat a munkákat, amelyekből egy helyi kiállítás nyílik a Megyeháza Galériájában. Majd a nemzetközi kurátor választja be azokat a munkákat a projektben résztvevő 12 térségből, amelyek megjelennek a három állomásos vándorkiállításon. Első évben picit csalódott voltam, hisz akkor egyetlen munkámat se választották be a helyi kiállításra. A rá következő évben újra pályáztam, akkor már két fotómat kiállították a Megyeháza Galériájában, viszont a nemzetközi kiállításra nem választották be őket. De tudjuk, három a magyar igazság, így 2014-ben újból pályáztam, és legnagyobb örömömre Lucas Cuturi nemzetközi kurátor két fehér-fekete fotómat beválasztotta az Én és a város nemzetközi tárlat anyagába.

A CreArt projekt maximális művészi szabadságot nyújt, hisz nincsenek műfaji kötöttségek, lehet festészet, szobrászat, fotó, fotógram, installáció, videoművészet, design, hagyományos vagy digitális grafika vagy akár vegyestechnikák, csak az alkotásnak illeszkednie kell az évi kiírás tematikájához. A jövő évi kiírás témája „Jegyzetek a jövőről”, amelyre 2015. december 11-ig lehet benyújtani a pályamunkákat. A nevezési lap mellé csatolni kell egy szakmai életrajzot is. (A kiírásról itt vannak részletek https://hargitamegye.ro/kepzomuveszek-nemzetkozi-kiallitas-reszvetel.html)

Kiknek ajánlod?

Mindenkinek ajánlom, aki szeret kísérletezni, kreatív, nem fél az ismeretlentől, szeret új helyeket és új embereket megismerni.

Utcafotókkal választott be a projektbe a zsűri, melyek ezek a felvételek és hogyan készültek?

Nem szeretem a beállított fotókat, a valóságot örökítem meg.  Az egyik fotóm Csobotfalván készült, épp farsangtemetésre mentem fotózni, és amíg ott az utcák között kerestem a farsangolókat, nézelődtem. Ez az a falu, ahol nagyon sok székely zászló lobog a házakon és az utcanevek rovásírással is ki vannak írva. De ha az embernek jó szeme van, még Nagy-Magyarország körvonalait is felfedezheti az egyik ház oldalán. Szóval érdemes nyitott szemmel járni. Egymással szemben állt egy többemeletes, hatalmas ház, termopán ajtókkal, ablakokkal, meg egy kis, lepusztult állapotban lévő házikó. A termopán ablakban tükröződött ez utóbbinak a képe. Ez a kontraszt nagyon megfogott, így megörökítettem. Nem volt nehéz dolgom címet adni a fotónak: Kontraszt:

A másik fotóm szintén a véletlen műve, a parkban sétáltam, amikor egy szerelmes párra lettem figyelmes, és kellő távolságból lencsevégre kaptam őket. A pihenés, a nyugalom jutott róluk eszembe, így a fotónak a Relax címet adtam:Mit jelent számodra a fényképezés?

Az önkifejezés egyik eszköze. Sokszor választok fotót a verseim mellé, de sok esetben a fotó szüli meg bennem a verset. Egymást kiegészítik, együtt alkotnak egészet. A fényképezés számomra nagy kihívás és felelősség is, hisz nem mindegy, hogy mit mutatok meg és mit nem. Igyekszem a szépre, a jóra koncentrálni, azt bemutatni, ami a lelket simogatja, és ezt megosztani másokkal.

A fotózás nem egy olyan dolog, amit könyvekből meg lehet tanulni. Folyamatosan fejlődik az ember, a saját hibáiból és a saját tapasztalásaiból tanul. A technikai alapokat elsajátítani könnyű, de a jó fotó elsősorban nem a technikán múlik. Hanem az emberen, aki jókor és jó helyen nyomja meg a gombot. A jó fotó titka ilyen egyszerű: jó szem és jó szív kell hozzá.

Nemrég Genovában jártál, szintén a pályázat révén. Milyen élményekkel tértél vissza?

Idén októberben 100, európai és mediterrán országokból való képzőművész kapott meghívást Genovába. Én a CreArt kiállításon bemutatott fotóimnak köszönhetően kaptam meghívást erre a workshopra. Ahányan voltunk, annyiféle nyelven beszéltünk, de a művészet nyelvén sikerült megértenünk egymást. Ez évben Csehországban, Ausztriában és novemberben Olaszországban, Genovában nyílt kiállítás a CreArt munkákból. Így pár hete ismét meghívást kaptam Genovába, hogy részt vegyek a kiállítás megnyitóján. Sok pozitív impulzust kaptam az ott eltöltött napok alatt, így a jövő évi CreArt kiírásra nemcsak fotókkal neveztem be, hanem installációkkal és vegyes technikájú művekkel is. Arra bátorítok mindenkit, hogy próbáljanak szerencsét!