Örmények a világban, Erdélyben és Marosvásárhelyen címmel ötödik alkalommal szerveztek nemzetközi konferenciát a hétvégén Marosvásárhelyen.

A Marosvásárhelyi Örmény Kulturális Egyesület által az ötödik alkalommal megszervezett Örmény Kultúra Napjai rendezvénysorozaton az örmény múltról, gyökerekről, európai kapcsolatokról hallhattak előadást az érdeklődők, azon kívül könyvbemutató, múzeum- és kriptalátogatás, négynyelvű felirat kihelyezése, néptáncbemutató, kézműves foglalkozás, kiállítás gazdagította a kétnapos programot.

Puskás Attila érdeklődésünkre elmondta, minden programpontnak megvolt a maga jelentősége, például a Budapestről érkező Krajcsir Piroska armenológus, aki az örmény kolóniák (gaghut) kialakulásának főbb jellemzőiről értekezett, éveken át Örményországban élt, mivel a férje örmény, kitekintése van az örmény diaszpóra életébe is, arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy nyitni kell a diaszpóra felé, kapcsolatba kell kerülni más örmény közösségekkel is, Románián és Magyarországon kívül.

A Salamon templom, amely Szamosújvár első örmény temploma, elég rossz állapotban van, ha kívülről szemléljük, viszont Pál Emese művészettörténész jóvoltából a templom művészi értékeivel ismerkedhettek meg a jelenlevők. Puskás Attila Barna bemutatta az örmény szövetség logóját, amely egy magyar koronából kiinduló örmény motívumokat kombináló művészi alkotás. Ugyancsak jelentős eseménynek számított a szamosújvári örmény táncegyüttes előadása. Először tartottak Marosvásárhelyen, szombat délután a belvárosi plébániatemplomban, örmény szentmisét. A templomban létezik ugyanis egy örmény vitrália, amit a kriptában eltemetett örmények adományozhattak, vagy finanszírozhattak régebb, ugyanis a templom építésében is jelentős részt vállaltak a marosvásárhelyi örmények.

Kripta a templom alatt

Mivel a kripta 35 sírja közül 9 örmény személynek a nyughelye, ez alkalommal egy négynyelvű – magyar, román, angol és örmény – információs táblát állítottak, amelyet művészettörténészek, Márton Judit és Barabás Kisanna segítségével szerkesztettek meg.

„Ez, úgy érzem, a városban egy maradandó jel lesz, az úgynevezett Kripta-projekt, amit elindítottunk évekkel ezelőtt, tovább fog fejlődni” – tette hozzá Puskás Attila, aki szerint Erdélyben ritka az a város, amely három ilyen, templom alatti kriptával rendelkezik, a Plébániatemplom, a Ferencesek és a Minoriták temploma alatt. Ez utóbbinál is nagyon sok örmény sírkő van.

Legfontosabb az ember és az élő kapcsolat

Jelentősebb örmény közösségek Franciaországban és Olaszországban élnek, elsősorban a genocídium hatására, hiszen francia hajók menekítették az embereket – magyarázza, a Marosvásárhelyi Örmény Magyar Kulturális Egyesület elnöke. Viszont eltérően a magyarországi gyakorlattól, ahol kisebbségi önkormányzatok léteznek, máshol olyan nincs, ami azért is jó, mert a közösségek alulról szerveződnek, tehát erőteljesebbek, szorosabbak.

„Létezik egy úgynevezett emberi potenciál, aminek a tevékenységére pénzt kell pályázni, nem jön központi támogatás, de emiatt egészségesebb, több erőt képes felszabadítani e közösség” – magyarázta Puskás Attila. Az örmény kapcsolatok ápolásában óriási szerepe van az örményországi diaszpóra miniszternek, akit a marosvásárhelyi egyesület is ismer, voltak nála négy éve, illetve két héttel ezelőtt Bukarestben is találkoztak. “Sok mindent tudnak rólunk, számon tartanak, azt is tudják, hogy nem vagyunk ’15-ös menekültek leszármazottai. Kultúrantropolóiai szempontból is egy érdekes kisebbséget képviselünk” – tette hozzá az egyesület elnöke, aki elmondta, hogy a marosvásárhelyi Dajbukát László, jelenleg a jereváni könyvtárban alkalmazott, illetve mások is eljutottak már Marosvásárhelyről Örményországba.

Végül kiállítás-megnyitóval ért véget a kétnapos konferencia: a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében vasárnap délelőtt Martaian Ermone Zabel iparművész üvegfestészetre, a jellegzetes örmény motívumok, a színvilág használatára tanította a gyerekeket, több, mint negyvenet.  Ezt követően 12 órakor megnyílt Martaian Ermone Zabel, Lili Adam Seyranyan, Dobribán Annamária és Demeter Irén üvegfestészeti, örmény-magyar kerámia- és kézműipari kiállítása.