Régizene, Mikó-vári lovagiasságokkal
A szombatot „nehezebbnek”, avagy tartalmasabbnak előlegezte a 35. csíkszeredai Régizene Fesztivál stábja a beharangozóban is. Ehhez képest a fogát kimutató időn kívül semmi nem zavarta a hangulatot – még a vasárnap hajnalra kialakuló alig 1 Celsius fok is alig.
Vége felé közeledvén a csíki régizenés életritmus szombatra a rendezvény egyik évek óta legnépszerűbb eseményét is elhozta: a gyerekek lovagi álmainak valóra váltását a Mikó-várban.
A szervezők hagyományosan gyermekfoglalkozásokra hívták a szülőket és gyerekeiket, délután pedig összesen öt koncert várta a szél miatt viharkabátba is burkolódzó közönséget. A helyszín egész nap a Mikó-vár udvara és bástyaterme volt: hihetetlen próbákkal, például az általában szokásos „Ne nyúlj hozzá!” helyett a „Próbáld csak fel ezt a lovagi sisakot!” biztatásokkal. A gyermekeknek rendezett Régi Korok Fesztiválja, a Reneszánsz Gyermeknap miatt egy várudvarnyi gyerekkel lehetett volna madarat fogatni.
11 órától a Mikó-vár udvarán berendezett reneszánsz udvarban kézműves foglalkozásokon, címerfestésen, páncél- és fegyvermustrán vehettek részt a gyerekek, melyeket a Pörgettyű Játszóház, a Talentum Játszóház és az Arany Griff Rend szervezett. A bő kínálat mellett észre sem vevődött a kolozsvári S’artR Művészeti Közösség és a Kolozsvári Bábjátszótér előadásának másfél órás csúszása: a Mátyás király lopni megy című bábjátékot nagy derűvel követték kicsik, nagyok.
A koncertdélután elsőként a bukaresti Lyceum Consort bensőségesebb hangulatú előadását kínálta. Műsoruk címe, Io son un pellegrin, utalt a szerkezetére is: körültekintés a 14-15. század olasz vidékein. Céljuk bemutatni: hogyan állt saját lábra a késői középkortól, az ars novából elindulva a többszólamú hangszeres zene? Másképpen fogalmazva: előadásuk lényege a reneszánsz végi és barokk eleji hangzásigény összevetését kínálta. Ez a műsor szerves folytatása volt az előző évinek, amely a többszólamú zene megszületésével és első megtett lépéseivel foglalkozott.
Ezt követte a nagykárolyi Carmina Renascentia. Műsorukon, melynek címe O villanella bella, 16. századi, érett reneszánszkori, népies hangulatú, általában szerelmes szövegű, főként olasz reneszánsz darabok, villanellák, madrigálok, canzonák hangzottak el.
A kolozsvári Flauto dolce együttes pedig olasz korabarokk zenét hozott el Csíkba, velencei és Velencéhez kötődő zeneszerzők tollából. Műsoruk címe: Viver lieto voglio, azaz: ’Derűsen akarok élni’.
Nagy sikert aratott a budapesti Musica historica együttes. Előadásuk címe: Vendégfogadó házunk, amely, az ismertető szerint, utalás Magyarország és a Kárpát-medence kulturális értékbefogadó szellemiségére. Műsorukon 16. századi, főként magyar, ezen belül is első sorban Balassi Bálint énekelt versei szerepeltek.
A nap későesti hangversenyét a Bástyateremben a budapesti Tóth Mónika (hegedű) és az olasz Giangiacomo Pinardi (theorba) tartotta. Mindkét, kiváló, nemzetközileg is elismert együttesekben játszó előadó közös duettje a 17. század Itáliájának zenei sokszínűségét tárta fel a hallgatóságnak.
Vasárnap kihelyezett templomi koncertekkel folytatódik a régizene-délelőtt: Csíkbánfalván és Gyergyószárhegyen.
A Mikó-vár udvarán éppen kipróbálta a hangzást a Lacertae együttes – s az erős szél ellenére sem szeretnének terembe költözni, mondták.