Csukovits Enikő, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa volt a csütörtök esti meghívottja a Kós Károly Akadémiának.

A történész az Anjouk 14-ik századi uralkodásáról, a magyar történelmében betöltött szerepükől, európai politikájukról értekezett a Kós Károly Akadémia történelem előadássorozatának rendezvényén. Rámutatott arra, hogy a 19-ik században a kutatások kezdetekor hajlamosak voltak a történészek nemzetállamban gondollkodni, holott a 13-14 században még csak dinasztiák voltak.

Az 1301 és 1386 közötti korszakot nevezik a magyar történelemben az Anjou-kornak, bár a pontos kezdetét, ahogy a pontos végét sem ismerik – hangsúlyozta az előadó, aki több eseményt is felsorolt, amelyek a kezdetekkor, illetve a végén történtek a korszaknak. Róbert Károlyról, trónrakerüléséről, a hatalomért folytatott küzdelméről számolt be részletesen Csukovits Enikő, majd Nagy Lajos 40 éves uralkodását ismertette. Lajos királyt leánya, Mária követte a trónon, akinek halálával az Anjou-dinasztia Magyarországon kihalt.

A korszak nagyon színes volt, Magyarország sokat fejlődött, alakult ezekben az évtizedekben. Károly Róbert például felszámolta a bárók hatalmaskodását, aminek leginkább a kisnemesek és a városi lakosság örült. A báróktól elkobzott vagyonokat, földeket a hívei kapták meg. Ezek a lépések véget vetettek a belső viszályoknak. Ugyancsak ő teremtette meg a király, a bárók és a vármegyei nemesek bandériumaiból álló egységes katonai szervezetet.

Míg Róbert Károlynak a hatalma elismertetéséért meg kellett harcolnia, fia Lajos beleszületett a királyságba, apja mellett beletanult abba, „simán” vette át a hatalmat annak halála után. Négy évtizedes uralkodása alatt európai nagyhatalommá tette Magyarországot, de az ő uralkodása alatt jelentős gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésen megy át az ország.