Az erdélyi magyar színházi periodika, a Játéktér is bemutatkozott a Csíkszeredában zajló Interetnikai Színházi Fesztivál második napján. A szatmárnémeti Harag György Társulat egy érzékszervekre erősen ható Antigonéval érkezett, a temesváriak pedig ismét lenyűgözték a közönséget a Gardéniával.

Szakmai szolgáltatás a Játékteresektől

Az erdélyi magyar színházi periodika, a Játéktér is bemutatkozott a Csíkszeredában zajló Interetnikai Színházi Fesztivál második napján. Amint azt a lap szerkesztői, Varga Anikó és Sebestyén Rita elmondták, a nyomtatásban évszakonként megjelenő folyóirat mellett legalább annyira fontosnak tartják annak virtuális változatát, valamint azokat a projekteket, amelyeket „társadalmi munkában” végeznek és amelyek által a fiatal színházi szakemberek felkarolását, mentorálását tűzték ki célul.  Most is zajlik egy műhelygyakorlat az I-FESZT keretében, amit a Játékteresek vezetnek: a szakemberek irányításával öt fiatalnak van lehetősége a látott előadásokról cikkeket írni, hozzászokni a kritikai elemzés szempontjaihoz, nyelvezetéhez.

Sebestyén Rita, a lap egyik alapítója jövőbeni terveikről is beszélt: workshop- és előadássorozatot indítanak, amelynek tematikája a másság lesz. „Sokat utazom a nagyvilágban, és utazásaim során kifejezetten segítségemre vált a kisebbségi létem. Forrásként használtam fel, nem hátrányként. Innen jött a gondolat, hogy a Játéktérben is foglalkozzunk a másság megmutatásával. Rátekinteni a másikra és megpróbálni valahogy kapcsolódni hozzá: ez a cél” – mondta a szerkesztő, hozzátéve, hogy a „tudományosság és élményszerűség közötti” projektbe antropológus, szociológus, pszichológus is bekapcsolódik majd a színházi szakemberek mellett.

Antigoné: túl sok locsogás

A fesztivál második Szophoklész-drámáját, az Antigonét a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának előadásában láthattuk (a székelyudvarhelyi Oidipuszt a fesztivál első napján lehetett megtekinteni). A két darabot egymást követően nézni azért is szerencsés, mert cselekményük összekapcsolódik, Antigoné és testvérei Oidipusz királynak és anyja/feleségének, Jokaszténak a gyermekei – sorsuk tehát eleve, szüleik vérfertőzése okán elátkoztatott. A produkció két nagy erőssége a díszlet és az élő zene, mindkettő nagy elvárásokat ébreszt a nézőben, amit aztán sajnos megtörnek az indokolatlanul beillesztett, közhelyekbe fulladó vendégszövegek, amelyeket ráadásul szavalóestre emlékeztető stílusban deklamál a thébai vének karát játszó két színész.

A díszlet a görög politeista világ poklát átszelő folyókat juttatja eszünkbe (no meg a Gyilkos-tavat is, a kiálló, élettelen, halált hirdető facsonkokkal). Az egész színpad egyetlen hatalmas medence, a szereplők végig ezen a Sztüx-vízen gázolnak, amelynek felülete néha a nézőtér plafonján is sejtelmesen tükröződik. Valóban lenyűgöző, nagyon hatásos vizuális élmény, csak éppen a bokáig vízben való járkálás megnehezíti a színészek mozgását, lassúvá, dinamikátlanná teszi azt.

A háromtagú zenekar kísérete, főleg Moldován Blanka (képünkön balra) hátborzongatóan gyönyörű éneke olyan élmény, amiért mindenképpen meg kell nézni az előadást. Kár, hogy a szavalatbetétek (amelyekre a rendező szerint azért volt szükség, hogy a mai nézőhöz közelhozzák az előadást) teljesen megtörik a felgyülemlő drámai feszültséget, elhessegetik a lelkünk kapujában készülődő katarzist.  Így marad a Hadész, sok locsogással, katarzis nélkül.

Gardénia: női sorsdráma, nem csak nőknek

A temesvári Csiky Gergely Színház Gardénia című előadásának híre nyilván megelőzte a bánsági társulatot: tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. A kortárs lengyel dráma négy, egymást követő generáció asszonyairól szól, Lengyelország 1939-es megszállásától napjainkig. Így akár történelmi drámának is lehetne tekinteni, mégis sokkal több annál. Nagyon mai és „nagyon lengyel”, mégis kortalan és „nagyon kelet-európai”, ahogy Balázs Attila, a társulat igazgatója fogalmazott. Habár jócskán vannak benne hétköznapi valóságunkra utaló humoros jelenetek, a végén mégis kaparó torokkal nevetünk, hisz az antik görög drámák módjára veti fel a végzet, a sorsszerűség, a sorstól való menekülés kérdéseit. És nem ad megnyugtató választ.

A Gardénia attól nagyon hatásos előadás, hogy minden klappol benne: az apró, szándékosan zsúfolt, ötletesen alakítható díszlet, a hosszú monológokra kitalált rendezői bravúrok, a rokoni kapcsolatok, családtörténeti és genetikai örökségek rendkívül finom ábrázolása, a tárgyilagos hangnemében is nagyon kortárs szöveg, és persze a négy színésznő bámulatos játéka, akik egytől-egyig hitelesen abszolválják a feladatot, hogy húsz-negyven-hatvan évet öregedjenek a szemünk láttára a színpadon.

A fesztivál folytatódik, a csíkszeredai közönség szemmel láthatólag nagykanállal eszi a városukban egy hétig „fogyasztható” színházi csemegéket. Az I-FESZT teljes programja itt található.