A második világháborút követő húsz évben keletkezett erdélyi képzőművészeti alkotásokból nyílt kiállítás Sepsiszentgyörgyön. A tárlat címe eleve sokat sejtető, mesterségesen kreált fogalom: Szocrelatív.

A második világháborút követő húsz év a keleti tömbben új korszakot jelentett. Hatványozottan érvényes volt ez a művésztársadalomra, amely a cenzúra új formáival találta magát szemben, ám mégis ellenszegült.

Az Erdélyi Művészeti Központ harmadik tárlata az 1945-1965 közti periódus erdélyi magyar képzőművészeinek alkotásaiból mutat be 50 darabot.

A tárlat címe eleve sokat sejtető, mesterségesen kreált fogalom: Szocrelatív. A darabos, merev vonalvezetésű, a szocialista jövőt, vagy annak építését dicsőítő munkák közé csak szimulálva, relatív módon illeszkedik az erdélyi képzőművészeti elit: Abodi Nagy Béla, Benczédi Sándor, Bene József, Bordi András, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Kosztándi Katalin, Kosztándi Jenő, Mattis-Teutsch János, Márton Árpád, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy Imre, Plugor Sándor, Puskás Sándor, Szervátiusz Jenő, Szopos Sándor, Vetró Artúr és mások. A Sepsiszentgyörgyön,  pénteken megnyitott tárlat színpompás kavalkádként hat a belépőre: az egyes alkotók jellegzetes stíluselemeit leszámítva, inkább a témaválasztás az, ami a korszakról árulkodik.

Vargha Mihály, szobrászművész és a Székely Nemzeti Múzeum vezetője megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „kanonizáló munkát igényel ez a korszak, hiszen az alkotók és művek egyaránt ismeretlenek a szélesebb közönség számára.”

Vargha pontosította azt, amit a közönség is megfogalmazott magának: a kommunista diktatúra első 20 évéhez korántsem azonosan viszonyulnak az alkotók. A kiállítást egyébként különböző nyilvános és magángyűjtemények anyagából állították össze Sepsiszentgyörgyön – hiszen az Erdélyi Művészeti Központ a Székely Nemzeti Múzeum alegysége, amelyet az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsa, valamint a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága támogat. A kiállítás kurátora Vécsi Nagy Zoltán volt.

„Bátor kiállítás ez. Egy olyan időszakot próbál bemutatni, amely elől menekülnénk, hiszen ez múltunknak egy olyan része, amelyről nem szívesen veszünk tudomást. Sok árnyoldal, sötét fejezete van ennek, de ha meg akarjuk érteni apáink, dédapáink életét, ez egy nagyon fontos rész. A múltunkat csak úgy tudjuk értelmezni, ha szembenézünk vele. Ennek az időszaknak a színházi, irodalmi, költészeti és képzőművészeti alkotásaiban felfedezhetjük a diktatúra elnyomó erejét, de a kiút keresését is, amelyet leginkább az iróniában érhetjük tetten. Feltehetjük a kérdést: hogyan élték túl ezt az időszakot ezek a kiváló alkotók úgy, hogy ma visszanézve megállapíthatjuk, maradandót alkottak? Úgy vélem, olyan alkotók voltak, akik megtalálták a kiutat, még akkor is, ha néha kompromisszumokat kötöttek” – hangsúlyozta felszólalásában Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki köszönetet mondott a kiállítás szervezőinek, és az Erdélyi Művészeti Központ fenntartóinak és működtetőinek, hogy intézményes keretet biztosítanak a kortárs képzőművészeti alkotások összegyűjtésének.    

Székely Sebestyén György műkritkus, a kolozsvári Quadro Galéria vezetője szerint a szocializmus idején nem csupán a javak államosítása zajlott, hiszen a szocreál stílus kényszerítő hatására a képzőművészek és alkotások is az államosítás áldozataivá váltak. A művészek azonban folyamatosan keresték a kiutat a kényszerű sablonok közül: ezzel magyarázható a korszakban túlsúlyban lévő életképek, illetve természeti képek nagy száma.

A tárlatról, amelyet ebben a formában csupán Sepsiszentgyörgyön lehet megtekinteni, kiadvány is készült, amely Vécsi Nagy Zoltán munkáját dicséri. A Szocrelatív kiállítás október 20-ig látogatható a Székely Nemzeti Múzeumban.