„Fontosnak tartottuk, hogy ne zavarjuk az állatokat” – a Retyezátban forgatott filmet egy marosvásárhelyi csapat
Marosvásárhelyi fiatal szakemberekből álló csapat készített rövidfilm-sorozatot a Retyezát-hegységről. A közösségi oldalakon terjedő videók olyan szemszögből mutatják a természetvédelmi területet, ahogy a hegymászók is ritkán látják: többek között vadmacskakölykök kergetőznek, hiúz pihen és zerge dobbant a felvételeken, amelyek mindenféle beavatkozás, beetetés nélkül, pusztán jól időzített megfigyeléssel készültek. A stábot, Nagy Zoltán Gergelyt, Sáji Róbertet és Barabási Edét kérdeztük a projektről.
A Retyezát Nemzeti Park ökológiai felmérés és kommunikáció projektjéhez csatlakozva készítettétek el a terület biodiverzitását bemutató 11 rövidfilmet. Hogy talált meg titeket ez a feladat?
Nagy Zoltán Gergely: Már évekkel ezelőtt dolgoztam a Retyezát Nemzeti Parkkal egy saját természetfotós projekt keretében, így már ismerték a munkáimat, és tudták, hogy ismerem jól a hegyet, de azt is, hogy van tapasztalatom megtalálni, és dokumentálni minél több olyan kulcsfajt, mint például a hiúz. Úgyhogy amikor elindult ez a projekt, akkor elkezdtem kollaborálni a kommunikációs oldallal foglalkozó céggel, és bevontam Sáji Róbert meg Barabási Ede barátaimat, akik tapasztalt filmesek, hogy egymást kiegészítve fogjunk neki ennek a kihívásnak.
Mi motivált abban, hogy a természetfotózás után a mozgóképet is kipróbáld?
N. Z. G.: Már régóta láttam fantáziát a filmkészítésben, sokat kísérleteztem is, de kellett egy ilyen lehetőség ahhoz, hogy mindent beleadva nekivágjak. Óriási élmény volt a sok terepmunka, rengeteget tanultunk egymástól, és egy olyan, sokszor „magányos” természetfotós számára, mint én, külön élmény volt egy ilyen jó csapatban dolgozni. A jövőre nézve mindenképp szeretném folytatni ezt az irányt, úgy érzem, a fotózás és a filmezés jól kiegészítik egymást. Nagyon motivál, hogy történeteket osszak meg a minket körülvevő különleges természeti értékekről, ember és természet kapcsolatáról, úgy a mozgó- mint az állókép alkotói világával.
Róbert, Ede, ti dolgoztatok-e már korábban a természetben? Mi bizonyult a legnagyobb kihívásnak?
Sáji Róbert: A természetjárás számomra mindig fontos része volt a kikapcsolódásnak, az így megszerzett kirándulós tapasztalatok pedig hasznosnak bizonyultak a filmkészítés alatt is. A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy felzárkózzunk a természet változásának üteméhez, és minden folyamatot annak leglátványosabb pillanatában tudjunk lencsevégre kapni. Ezt pedig úgy tegyük, hogy közben a mindennapi életünk, egyéb feladataink se szoruljanak háttérbe.
Barabási Ede: Mindig is a természetben éreztem a legjobban magamat, és különösen érdekelt a növény- meg állatvilág, édesanyám, biológia tanár lévén, erre még rá is segített. Még kamaszként tévés berkekbe kerültem, és nagyon hamar kialakult a vágy, hogy a filmes szakmát majd egyszer ötvözni szeretném a természet szeretetével, szóval egy gyerekkori vágyam vált valóra ezzel a projekttel. Minden bizonnyal a legnagyobb kihívást a rendelkezésre álló rövid idő miatt a forgatások megtervezése jelentette, terepen pedig a növények és állatok megtalálása. Ebben Zoli tudása és helyismerete nélkülözhetetlennek bizonyult, sikerült is minden kulcsfajt valamilyen formában lencsevégre kapni. Ezek mellett számomra már csak egészen elenyésző kihívások maradtak, mint például az, hogy miként birkózók meg az amúgy sem könnyű túrafelszerelés hurcolása mellett a forgatáshoz szükséges eszközök felcipelésével a hegyre.
Mi volt a legnagyobb élmény az egy év alatt?
S. R.: Talán az egyik legizgalmasabb jelenet az volt, amikor a légifelvételek egy részét helikopterből készítettük. A növényfelmérés céljából bérelt helikoptert többször is tudtuk használni egy-egy filmezéshez, úgyhogy hegymászó felszereléssel a helikopterhez biztosítva és kilógó lábakkal filmezhettem azokat a csúcsokat, amiket korábban már számtalanszor, csak nagy fáradtság árán tudtam megközelíteni.
Lebegett-e valamilyen természetfilmes példa a szemetek előtt, amikor belevágtatok?
Mindhárman rajongói vagyunk a BBC-s Sir David Attenborough által narrált természetfilmeknek és több, nemzetközi szinten is elismert magyarországi természetfilmes munkájának. Nyilván nem is gondoltuk, hogy olyant tudunk majd alkotni, de mindenképp törekedtünk. Fő célunk az volt, hogy filmszerűvé tegyük a felvételeket, amit első sorban a kamera folytonos mozgásával próbáltunk elérni. Igyekeztünk szinte mindenhova magunkkal vinni kamerastabilizálót és slidert, hogy ezt megvalósítsuk.
Milyen speciális felszerelésre volt szükség?
Sokféle eszköz került bevetésre, víz alatti tok a kamerának, széles objektívpark erős nagyítású makró objektívvel az apró témákhoz, teleobjektív a távoli élőlények filmezésére. Használtunk még motoros slidert a kamera mozgatásához és a timelapse-ekhez, kézi kamera stabilizálót, drónt és nem utolsó sorban házilag készített kameracsapdákat, amelyekben a mozgásérzékelőhöz csatlakoztatott kamerák hosszú hónapokat dolgoztak magukra az erdőben, hogy lencsevégre kapják a vadakat, amikor azok elsétálnak előttük.
Fel lehet készülni egy természetfilm forgatására? Lehet forgatókönyvet írni? Kiszámítható valamennyire, hogy mit fogtok látni a hegyen?
Természetfilm készítéshez nagyon fontos minél jobban dokumentálódni, felkészülni, biológusokkal kollaborálni ahhoz, hogy legyen legalább esély arra, hogy egyáltalán kamera elé kerüljenek a szükséges témák. Sokszor szükség volt arra, hogy igazán kitartóak legyünk, hiszen a természet kiszámíthatatlan lehet akár a legjobb biológusokkal szemben is.
Mindezek mellett nagyon fontos volt egy fajta forgatókönyv és a rendelkezésre álló év megszervezése - itt rendkívül hasznosnak bizonyultak a természetfotós tapasztalatok, valamint a biológusokkal felállított „rangsor” vagy fontossági sorrend a különböző fajokat illetően, ahol prioritást élveztek az országos szinten védett állatok és növények, meg a Natura 2000-es jelölő fajok, mert a két perces filmhossz igencsak megnehezítette a dolgunkat. Már a legelején tudtuk, hogy nehéz lesz összegezni a Retyezát növényeit, madarait, rovarait külön-külön mindössze két percben.
Mennyi időt töltöttetek a hegyen és mennyi nyersanyag készült? Hogy döntöttétek el, hogy mit vesztek fel kameracsapdával, és mi az, amihez a személyes jelenlétetekre is szükség van?
A 2019-es év folyamán több mint egy hónapot töltöttünk a hegyen és ez alatt közel 100 órányi nyersanyag készült. Fontosnak tartottuk, hogy ne kelljen beetetni az állatokat, és ne zavarjuk őket, ezért gyakorlatilag idő- és türelemjáték volt megtalálni őket. Szerettünk volna minden állatot személyesen látni és lefilmezni, de néhány fajt csak a kihelyezett kameracsapdák segítségével sikerült.
Hogy oszlottak meg a feladatok? Nem feledkeztetek meg a werkfelvételek készítéséről sem…
A közös döntéshozás nagyon jól működött a tervezéstől a forgatáson át egészen a vágásig. Igyekeztünk mindhárman jelen lenni minden forgatáson, de az idő korlátai miatt szükség volt arra, hogy többször szétváljunk, és párhuzamosan forgassunk különböző helyeken, vagy valamelyikünk kameracsapdát ellenőrizzen például. A werkfelvétel-készítés természetesen jött magától, így utólag visszanézve mindannyiunknak az az érzése, hogy forgathattunk volna sokkal többet a kamera mögötti kalandról, folyamatokról.
Úgy tudom, hogy terveztek saját verziót a filmből, ami fesztiválokra is nevezhető. Megvan-e már az a szál, amire ezt felfűznétek, olyan történet, információ, tapasztalat, amit mindenképp megosztanátok a Retyezátról vagy a forgatás folyamatáról?
Miután a Nemzeti Park bemutatja a teljes sorozatot, el fogunk készíteni egy saját kisfilmet a filmezett anyagból. A téma nyilván a Retyezát-hegység különleges biodiverzitása, és az a tény, hogy a rendkívül változatos élőhelyeknek, meg a különleges alpesi zónának köszönhetően akár a Kárpátok szimbóluma is lehetne. Nagyon igyekszünk minél különlegesebbé tenni ezt a kisfilmet, úgyhogy jelenleg csak ennyit árulhatunk el elöljáróban.