Nagy Attila verseiből készített összeállítást Koszta Gabriella színművész és lépett közönség elé szerdán este Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A versek tolmácsolását megelőzte egy beszélgetés Nagy Attila és Gálfalvi György között, illetve Nagy Emese hárfajátéka.

Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat volt főszerkesztője azzal kezdte a beszélgetést, hogy felidézte Nagy Attila költői pályafutásának kezdeteit. Mint mondta, fiatal költőként hiányzott belőle az a „faltörő lelkesedés”, amivel ráerőszakolhatta volna magát a szerkesztőségekre. Nem volt a szerkesztők nyakára járó költő – jellemezte Nagy Attilát Gálfalvi, akinek kérdésére, hogy mit tanult Székely Jánostól, vagy „János úrtól”, ahogy valamennyien szólították, jött is a válasz: alázatot. „Tényleg nem vagyok az a könyökölő típus, klikkekbe járó” – mondta a megszólított költő. Székely Jánostól azt is meg lehetett tanulni, hogy hogyan és kiket kell olvasni.

Nagy Attilának eddig kilenc kötete látott napvilágot. Arról, hogy hogyan születik a vers, elmondta, sokat köszönhet annak, hogy nem filológiát végzett, hanem orvos lett. „Azt, aki vagyok, annak köszönhetem, hogy orvos lettem” – hangsúlyozta, hiszen így megismerte az emberi szenvedést, a fájdalmat, megtanult szakmailag szigorú lenni, ami sokat segített önmaga megtalálásában is.

Az első vers akkor született, amikor negyedik osztályosként a padra borulva sírtak, hogy el kell válniuk a tanítónénijüktől. A tudás, a műveltség a szülőktől, az otthoni környezettől ered, ahol a könyv, az írott kultúra mindig érték volt. Ezen kívül a Lavota-tető, a marosvásárhelyiek által jól ismert, cigányok lakta városrész is hozzájárult Nagy Attila életre való felkészüléséhez.

Koszta Gabriella Marosvásárhelyről, a színművészeti egyetemről indult egykor, most hazatérve ez volt az első marosvásárhelyi előadóestje. Nagy Attila több kötetéből válogatta össze a verseket, amelyeket előadott, míg Nagy Emese hárfán kísérte az előadást.