Nemcsak az irodalmi kör neve cserélődött Bretterről Brédára, hanem a hangulat, az elképzelés is változott – tudtuk meg hétfő este Horváth Benjitől, a Bréda Ferenc irodalmi kör elnökétől. Az 5. Bréda irodalmi estnek a Bulgakov kávéház biztosított teret, a vitát pedig Mucha Dorka magyarországi író Puncs címen megjelenő regényére alapozták.

A két kolozsvári költő és slammer, Horváth Benji és André Ferenc úgy fogalmazott, igyekeznek megtartani azt a fonalat, amelyen ezek az irodalmi körök évekkel ezelőtt elindultak: ha nem tetszik egy alkotásban valami, akkor gátlástalanul fejezik ki továbbra is a véleményüket, azonban visszavettek a kétezres évek elején kialakult és sokáig intenzíven uralkodó kegyetlenségből, ami sok érdeklődőt és fiatal írót elijesztett.

Mucha Dorka Magyarországról érkezett Kolozsvárra, 2012 óta publikál, szövegei jelentek már meg az Élet és Irodalom, Jelenkor, Kalligram és az Alföld lapjain, és különböző internetes folyóiratokban is. Első regénye Puncs címen jelenik meg a 21. Század Kiadó gondozásában, a következő fülszöveggel: „A lakótársamat Amarillának hívják, az albérlet a Nyugati közelében van. Elvileg bejárok egyetemre, de nem tudom, mi lesz ebből az egészből. Bálint normális, de nem akarok járni vele. Múltkor vizsgáztam egy tanárnál, aki jó pasi és történt valami furcsa. Adott egy cetlit is, rajta a telefonszámával, de ezt még senkinek nem mondtam. Most nem tudom, hogy legyen...”

Sánta Miriám, az est vitaindítója úgy jellemezte a fiatal író alkotását, hogy a témaválasztást nézve újszerűt alkotott a magyar irodalomban, ugyanis tabukat dolgoz fel, eleve feszült és nyomott helyzeteket mutat meg, és pont attól működik jól az írása, hogy elég gyakran kizökkent. „Ennek a prózának az a legnagyobb kihívása, hogy a felületesség, a köznapiság mögött meghúzódó nagyon erősen beágyazódott történéseinket tegyük megkérdőjelezés tárgyává” - fűzte hozzá a vitaindító.

A fiatalok, bár kevesen voltak, egyöntetűen ismerték el, hogy a prózák olvasása során mindannyian saját cinkosságukat, beidegződéseiket fedezik fel, ugyanis „Dorka a megmutatást választja a moralizálás helyett, ami a 21. században jobb, szükségszerűbb és sokkal inkább késztet bennünket gondolkodásra, mint bármi más” .

A kolozsvári kulturális élet ismert tehetségei, Horváth Benji és André Ferenc nem próbálták letörni a fiatal író lelkesedését, éppen ezért úgy fogalmazták meg a kritikáikat, hogy először arra tértek ki, ami a kedvükre volt, amit megdicsérhettek. A dicséretet pedig javaslatok és nem kemény szavak követték. Az író így megtudhatta, hogy mi az, ami talán sok az alkotásaiban, ami zavaró lehet az olvasó számára. A két költő és slammer saját írói tapasztalatára építette az észrevételeit. Elmondták, a szöveg szempontjából nem történik semmi, mégis minden benne van. A gyomorfacsaró jeleneteket, a feszélyezett humort, a magabiztosságot, a dinamikát mind pozitívumként emelték ki, és csupán a szóhasználatra, a fokozásra hívták fel a figyelmet, de nem rendreutasító jelleggel. Emberközeli, barátságos estet teremtettek, amelyen a résztvevők is előszeretettel felszólaltak.

Mucha Dorka a vitaest második felében megköszönte, hogy „olyan hosszasan kenegették hájjal”, majd beismerte, azért tömörek a szövegei, mert minden fölösleges jelzőt kihúz belőlük. A letisztult, rövid közlésre törekszik. Hozzátette, a legtöbb tabutémát feldolgozó regényt Magyarországon a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolják, és nem kap helyet a szépirodalmi művek között. Elmondta, a Jelenkor Irodalmi Folyóirat tanulmánya alapján az ő regénye is a magánéleti próza kategóriájába tartozik, annak ellenére, hogy nem saját történetet mesél el, hanem fikcióra épül. „Ha a magyar kritikusaink olvasnának kortárs világirodalmat, akkor lehet, hogy segítene rajtuk az a fonál például, hogy lelki realizmus” - jegyezte meg Horváth Benji, aki szerint Mucha Dorka Puncs című regényét tévesen skatulyázták be.