Az elmúlt harminc évben egyre gazdátlanabb, átgondolatlanabb és kiszámíthatatlanabb a romániai magyar tankönyvek kiadása – hívta fel a figyelmet nyílt levélben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának oktatóközössége. 

A levél aláírói egyrészt a tankönyvkiadást szabályozó törvénykezés gyakori változását nehezményezik. „Mára odáig fajult a helyzet, hogy három egymást követő tanév tankönyvei három teljesen eltérő szabályozás alapján készülnek, hiszen a gyakran cserélődő tanügyminiszterek kezdeményezésére évről évre új rendeletek, törvények, módszertanok születnek a tankönyvkiadás szabályozására” – mutatnak rá, hozzátéve, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) munkacsoportja minden esetben benyújtja módosításai javaslatait, ám ezeket soha nem veszi figyelembe az oktatási minisztérium.

Emlékeztetnek: jelenleg a tankönyvkiadást a 3.103/28.01.2019-es miniszteri rendelet szabályozza a hozzá tartozó három módszertannal.Míga 2017–18-as tanévben a Liviu Marian Pop volt tanügyminiszter által kezdeményezett tankönyvtörvény a minisztérium alá tartozó Didaktikai és Pedagógiai Kiadót (EDP) ruházta fel kizárólagos jogkörrel a tankönyvek kiadásában, addig az idén hozott miniszteri rendelet a 2013–17 között érvényben lévő helyzetet állítja vissza: újra a magánkiadók pályázhatnak tankönyveikkel a tanügyminisztérium és a hozzá tartozó Értékelési és Vizsgabizottság (CNEE) által kiírt közbeszerzésen.

Az egyetemi oktatók szerint azonban a licites eljárással az a gond, hogy a kiadóknak nem rentábilis kisebbségi tankönyveket kiadni. „Az említett időszakban a tankönyvkiadás üzleti kérdéssé vált, így főként a kisebbségi oktatás tankönyvei terén jelentős hiányok halmozódtak fel, egész évfolyamok tanultak tankönyv nélkül: a kiadóknak nem érte meg anyagilag a kis példányszámú kisebbségi tankönyvek megjelentetése, hiszen minden címhez igen költséges, 8–10 ezer eurós kiadással járó digitális tankönyvet is előírt a licit. Az eredetileg román nyelven íródott tankönyvek magyar (és más kisebbségi nyelvű) fordításai sem készültek el, részben anyagi okokból, részben a felelősök mulasztásai miatt” – érvelnek.

Ráadásul a jelenleg hatályban lévő módszertan szerint legtöbb 75 nap áll rendelkezésre a tankönyvek előállítására a közbeszerzés meghirdetésétől kezdve, viszont idén március 19-én hirdették meg az Elektronikus Közbeszerzési Rendszeren (SEAP: Sistemul Electronic de Achiziţii Publice) keresztül, benyújtási határidőként az április 22-ét jelölve meg, így alig több mint 30 nap maradt a teljes nyomtatott és a struktúrájában teljes digitális tankönyv elkészítésére. „A 75, sőt a korábbi években rendelkezésre álló 100 nap is méltánytalanul kevés egy igényes tankönyv elkészítéséhez, ehhez képest a 30 nap kritikusan az” – magyarázzák. 

Liviu Marian Pop minisztersége idején, a 2017–18-as tanévben szerzők vagy szerzőcsoportok – kiadó nélkül – pályáztak kézirataikkal az oktatási minisztériumnál, a nyertes tankönyvterveket az EDP adta ki, mely – közben alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján működő – kiadó viszont „számos botrányos tankönyvet” adott ki és a magyar tankönyvek, fordítások is kifogásolhatók voltak, teszik hozz- 

Diszkriminált magyar gyerekek

A hatályos miniszteri rendelet szerint digitális változat is kell hogy készüljön a tankönyvekhez, aminek előállítása tankönyvenként több mint 10 000 eurós költséget jelent – mutatnak rá az egyetemi oktatók egy újabb problémára. „A többségi tankönyvek több tízezres példányszámánál ez nem kockázat, azonban kis (pár ezres) populáció esetén ez minden kiadónak veszteséges vállalkozás: a tankönyvek lenyomott közbeszerzési ára miatt akkor sem térül meg a befektetés, ha a tankönyv megfelelőnek minősül a szakmai bírálat során (ami természetesen nem garantált). Ezt a problémát felismerve, a nemzetikisebbségek kérték a digitális változat kötelezőségének eltörlését, és ez meg is történt. Így ez minden kisebbségre érvényes, kivéve a magyart:a magyar kisebbség érdekképviselete nem kérte ezt” – írják. 

Úgy folytatják: „A tenderfüzetben – a modern idegen nyelveket leszámítva – a digitális változat elkészítése körülbelül 5 000-es populációnál kevesebb tanulói létszám esetén nem szükséges. A magyar tankönyvek esetében 1 300-as példányszám esetén is kötelező a digitális változat. Noha a licitfelhívásban szereplő magyar tankönyvek zöme 5 000-nél nagyobb populációra vonatkozik, a populáció nem mérvadó egy kiadó számára. Ha ugyanis valaki a teljes populációra számítja a rentabilitást, az abban gondolkodik, hogy a magyar gyermeknek nem jár alternatív tankönyv, hiába enged meg a törvény 3 alternatív tankönyvet. Három alternatív tankönyv esetén egy 10 000-es populációs esetében is maximum 3–4 ezres példányszámra számíthatna egy kiadó. Mivel ekkora példányszám a megadott feltételekkel gazdaságilag nem kifizetődő, nagy kockázatot, sőt ráfizetést jelentene egy kiadónak magyar tankönyvvel jelentkezni a liciten. A magyar gyermekek érdekeit pedig nem képviseli senki.”

A levél aláírói úgy vélik, ez a helyzet az EDP-nek előnyös, az egyetlen kiadónak, amelyik gazdasági kockázat nélkül vállalkozhat tankönyvkiadásra. Hozzáteszik, a tankönyvlicit idei kiírása előtt, az EDP telefonon megkeresett bizonyos kisebbségi szerzőcsoportokat azzal, hogy velük együttműködve írjanak tankönyveket. „Az adott piaci helyzetben, visszaélve azzal a helyzetével, hogy neki nem jelent anyagi kockázatot egy tankönyvprojekt, hiszen adófizetői pénzekből működik, önkényesen kijelölhette azokat a szerzőket, akik esélyt kaphattak idén tankönyvírásra” – adnak hangot felháborodásuknak a BBTE oktatói, akik szerint így nincs lehetőség alternatív tankönyveket előállítani, mert bizonyos szerzők időelőnyt és anyagi forrásokat élveznek.

Átláthatatlan folyamatok

Ám a magyar gyerekek alternatív tankönyvekhez való joga nem csak magyar nyelv és irodalom, román nyelv és irodalom, vallás, zene és a kisebbségtörténet tárgyak esetében sérül – szögezik le. A tankönyvek fordítása rendszerint késik és az alternatív tankönyvek közül nem fordítják le mindegyiket, holott nem biztos, hogy a rendelkezésre álló tankönyvek a „legalkalmasabbak a tantervi követelmények megvalósítására, a cikluszáró mérésekre való felkészülésre”, sorolják. 

„A szakmai közösség számára a tankönyvkiadási folyamat számos szegmense átláthatatlan” – jelentik ki, majd kitérnek a fordítás és szakmai elbírálás folyamatára, valamint a minisztérium keretében működő Kisebbségi Államtitkárság „nem transzparens szerepére” is. 

Az idei helyzet megoldásához az egyetemi oktatók többek között azt kérik, hogy: 

• a digitális változat elkészítését töröljék el a pályázati feltételek közül a magyar kisebbség tankönyveinek esetében is,
• számolják fel az antikonkurenciális helyzetet,
• az önkényesen kiválasztott, közpénzből, pályáztatás nélkül finanszírozott, jogtalanul előnybe hozott tankönyvek minisztériumi pályáztatását akadályozzák meg,
• és új, minden potenciális tankönyvszerző számára egyenlő feltételeket biztosító versenyt hirdessenek a magyar nyelvű tankönyvek esetében.

Hangsúlyozzák: az egyetlen járható út a romániai magyar tankönyvkiadásban az önálló magyar szerkesztőség létrehozása. „Abban az esetben, ha az EDP adja ki a magyar tankönyveket, az egyetlen járható út a (kihelyezett, szakmai alapon szervezett, felelős és felelősségre vonható) magyar szerkesztőséglétrehozása. Mivel kiadótól függetlenül nincs megoldva a tankönyvek nyelvi és szakmai ellenőrzése, illetve hibák esetén a felelősség vállalása, a tankönyv forgalomból való kivonása/javítása sem, erre szintén megoldást nyújthatna egy szerkesztőség” – összegeznek.