banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

Évszázadnyi magyar és román reprezentatív műalkotást gyűjtött össze egy budapesti vállalkozó

Március 17-ig látogatható a Kolozsvári Művészeti Múzeumban és a Quadro Galériában Kovács Ádám budapesti vállalkozó magángyűjteménye. A több mint száz munkát bemutató kiállítás a századfordulótól a jelenig ível, illetve kanyarog, és eddig még nem látott képet nyújt a huszadik századi erdélyi magyar és román művészetről.

A két helyszínes, soktermes Egy évszázad szellemei című kiállításon olyan hírességek szerepelnek, mint Csinszka második férje, Márffy Ödön, a nagybányai művésztelep második generációjához tartozó Ziffer Sándor, vagy az osztrák Oskar Kokoschka.És olyan meglepetések is, mint a kevésbé ismert Götz B. Ernő Szilváskert című, élénk, fauvista stílusú munkája, vagy a festmények, grafikák, fotók, kisplasztikák közül kirívó padlómozaik, Eric Fort Ballester és Serban Savu A sztahanovisták című 2017-es munkája.

Miért gyűjt egy magyarországi vállalkozó erdélyi magyar és román munkákat?

Kovács Ádám figyelmét Árkossy István kolozsvári származású festő irányította Kolozsvárra, főleg a szürrealista törekvésekre, amelyek Erdélyben inkább a hatvanas-hetvenes évek festészetében és grafikájában érezhetőek, amikor alkalmasnak bizonyultak az akkori, néha egészen szigorú és elnyomó kultúrpolitika kijátszására. „Így alakult ki Kovács Ádám gyűjteményének leghangsúlyosabb vonulata: Miklóssy Gábor képeitől kezdődően, tanítványán, Tóth Lászlón át az „őrült Inczéig”, Incze Ferencig és eljutva a mai festészet szürreális törekvéseiig, például a fiatal Todor Tamásig” – olvasható a kiállítás kurátori bevezetőjében, amelyet egyébként csak a Quadro Galériában találtunk meg kinyomtatva, szerencsére online is elérhető.A műgyűjtő egyetemi hallgató kora óta vásárol festményeket, átfogó művészeti műveltséggel rendelkezik – több ideje van kedvenc művészeiről olvasni, mint egy galériatulajdonosnak vagy művészettörténésznek, ahogy a kurátor, Székely Sebestyén a megnyitón tréfásan megjegyezte –, ennek ellenére, vagy éppen ezért nem ragaszkodik a művészettörténet-írás által kijelölt műfaji, időbeli és földrajzi határokhoz. Beszerzéskor szabadon mozog ezek között, ezért új összefüggéseket teremt.

Magyar-román párhuzamok

A gyűjteményben a huszadik század elejétől a jelenig megtaláljuk magyarországi és erdélyi művészek munkáit - ez pedig érdekes párhuzamokra világít rá, derül ki Székely Sebestyén bevezetőjéből.

„A század eleji művészeti válogatásban a magyar és román művészek munkáit úgy tettük egymás mellé, ahogy eddig talán soha. A rendezést indokolja, hogy mindkét „iskola” a Párizs-centrikus modernizmushoz kapcsolódott” – olvashatjuk.

A hetvenes-nyolcvanas évek magyar szubverzív-punk műveinek viszont nincs romániai megfelelője: a Ceaușescu-rezsim elnyomó jellege miatt ekkoriban szó sem lehetett humoros rendszerkritikáról. Az 1990 utáni korszakból viszont már találunk ironikus, kritikus hangvételű munkákat az új román művészgenerációtól, például Mircea Cantor és Ciprian Mureșan Új fajok című munkáját 2003-ból.A több mint száz alkotás között több olyan művész szerepel, akinek a neve ismerős lehet a közelmúlt kolozsvári kiállításairól: például Tóth László és felesége, Tóth-Szűcs Ilona, akinek a munkái egy termet kitöltöttek a Kolozsvári Művészeti Múzeum Vlahuță-utcai műtermek köré épített nyári kiállításán, Eugen Gâscă, akinek nemrég volt retrospektív kiállítása a Quadróban, vagy az új kolozsvári generációhoz tartozó, egyébként szatmári származású Todor Tamás, aki 2018 tavaszán állította ki szürreális személyes tájképeit a galériában (interjúnk itt olvasható).

Egy gyűjtemény, két koncepció

Nem ez az első kiállítás, amelyet a Quadro Galária a Kolozsvári Művészeti Múzeummal közösen, két helyszínen rendez, a Bánffy-palotában működő intézmény többször közreműködött a Quadro más, saját kiállításain is.

Amint a megnyitón elhangzott, a múzeumi kiállítás lineárisan halad a századfordulós boldog békeidők bizakodó festészetétől a modernizmus és az avantgárd utópisztikus gondolkodásán és a két világháború közötti művészet rendre törekvésén át a későbbi nyíltabb vagy elfojtottabb rendszerkritikáig.A kronológiai sorrend alól kivétel Eric Fort Ballester és Șerban Savu A sztahanovisták című 2017-es ironikus mozaikja, amelyet azért helyeztek az „avantgárd” terembe, mert a hasonló padlómozaikoknak a barokk paloták dísztermében volt a helye. Ezzel ugyanakkor meg is akarták törni a modernizmus és az avantgárd szép utópiáit, amelyek, mint tudjuk, nem valósultak meg. „Az alkotás jelzi, hogy a mai társadalomban és művészetben szükség van radikális újításra, újratervezésre” – mutatott rá a Székely Sebestyén.Ez a kurátori „csel” átvezet a Quadro Galériában berendezett kiállítás koncepciójához: ott klasszikus, kortárs, avantgárd munkák keverednek, „lépnek párbeszédbe” egymással.

A kiállítás a Kolozsvári Művészeti Múzeumban szerdától vasárnapig 10 és 17, a Quadro Galériában hétfőtől szombatig 10 és 18 óra között látogatható.
(Címlapkép: Váczi Roland)

Kapcsolódók

Kimaradt?