Az Európai Bizottság tervei szerint átalakulhat a mezőgazdasági támogatások rendszere, ami a romániai gazdákat és a vidéki közösségeket is érintheti. Miközben a területalapú támogatások megmaradnának, a vidékfejlesztési pályázatok jövője bizonytalan. További kérdéseket vet fel Ukrajna esetleges uniós csatlakozása és az olcsó ukrán mezőgazdasági termékek beáramlása. Vincze Loránt európai parlamenti képviselőt arról kérdeztük, milyen változásokra számíthatnak a gazdák, hogyan lehetne megvédeni a helyi termelőket, és mennyire támogatott Ukrajna uniós csatlakozása.

– Végiggondolják-e a pályázati rendszerek kialakításakor, hogy melyik területet kellene fejleszteni és hogyan? Például kórházakat építenek, miközben az itt képzett orvosok külföldre mennek, a mezőgazdaságban pedig csökkenhetnek a támogatások, holott a gazdák itthon dolgoznak.

–Nyilván Brüsszelből nem látszik a legkisebb részletig, hogy van-e elég orvos, elég szakorvos egy bizonyos területen, egy új kórházban például. Viszont azt az igényét a társadalomnak, hogy korszerűbb egészségügyi ellátásra van szükség, azt látják.

És amikor egy-egy ilyen projektet megkötnek, ez nemcsak arról szól, hogy igen, akartok kórházat építeni, ekkorát, így, oké, akkor megy a pénz. Nagyon komoly vállalások vannak, hogy ez hány kórházi ágyat jelent, az adott régióban milyen értéket képvisel, milyen fejlődési ívet vállalnak. Utólag nyomon követik a pályázatok alakulását, és akár büntetni is lehet, visszavonni pénzeket, hogyha a vállalásokat nem teljesítik.

Nálunk is, például a központi fejlesztési régióban, mindenféle kimutatások vannak arról, hogy egy adott ágazatban az uniós pénzek felhasználása milyen következményekkel jár. Az értékeléskor mindig megkérdezik a jogosultak véleményét is.

A mezőgazdasági ágazatban a területalapú támogatások megmaradnak. Lássuk, mennyi pénz lesz rá, de azt akarjuk, hogy Románia esetében az uniós átlaghoz közeledjenek a hektáronkénti támogatások. Az volt a tapasztalat eddig, hogy Romániában kevesebb pénzt kapott egy gazda, mint Belgiumban vagy Franciaországban ugyanarról a területről, ugyanarra a terményre, és ezen változtatni akarunk.

Másfelől viszont az Európai Bizottság le akarja vágni a vidékfejlesztési pillért, ezt a típusú pályázati rendszert, ami például a LEADER-támogatásokat jelentette – azt, hogy a falvak közösen összeállnak egy egyesületbe, és pályáznak olyan eszközökre, beruházásokra, amelyek fontosak a helyi közösségeknek. Ezek a projektek tulajdonképpen a vidék felzárkóztatását szolgálták.

Úgy gondolom, az RMDSZ számára a vidékfejlesztési alapok megőrzése és a helyi gazdák támogatása nem pusztán gazdasági, hanem közösségi kérdés a szülőföldön maradás támogatása érdekében.

Úgyhogy a vidékfejlesztési pillér visszavágása nagyon rossz irány, mert a falvak elnéptelenedését eredményezi. Ha alacsony szinten állnak a közszolgáltatások, ha nem kényelmes az élet, akkor nyilván az embereket nem lehet megállítani abban, hogy városokba költözzenek, és feladják a földművelést, hogyha az már nem éri meg.

De persze ott van az élelmiszerbiztonság kérdése is, hogy még egy elemet behozzak. Ha nincsen mezőgazdaság, akkor nincs ennivaló. Ez ilyen egyszerű. A mezőgazdaságba be kell fektetni, különben külföldről kell hozni az élelmiszereket, ami sokkal drágább, ami miatt munkahelyek ezrei, százezrei szűnnek meg, és ezek semmiképpen nem pozitív változások a társadalom egésze szempontjából.

Az Európai Néppárt az európai gazdák pártjaként határozottan fellép a radikális bizottsági vágások ellen, prioritásként kezeli az élelmiszer-önellátást és a vidéki közösségek életképességének fenntartását.

– Ha már arról beszélünk, hogy élelmiszert máshonnan kell behozni, ennek van egy másik vonatkozása is. Ukrajnában hatalmas mezőgazdasági területek vannak, és az onnan behozott terményeket sok esetben lényegesen olcsóbban lehet megvásárolni, mint a helyi termelők áruit. Ha Ukrajna valóban csatlakozik az Európai Unióhoz, és részesül a közös agrárpolitika támogatásaiból, az azt jelenti, hogy a jelenlegi tagállamok, köztük a romániai gazdák kevesebb pénzt kapnak majd?

– Én azt gondolom – most nem tudom, hogy ez optimista vagy pesszimista meglátás –, hogy belátható időn belül Ukrajna nem fog az Európai Unióhoz csatlakozni, bármekkora is az igyekezet. És ennek az egyik sarkalatos pontja pont a mezőgazdaság.

Nincsen olyan forgatókönyv az Európai Unióban, hogy a tagállamok egyhangúan befogadnak egy olyan országot, Ukrajnát, amelynek ilyen hatalmas és jó minőségű termőföldjei vannak. Hiszen olyan mértékben vonná el a mezőgazdasági támogatásokat, amelyek megfojtanák az Európai Unió meglévő agráriumát és az állattenyésztést is. Még egy nagyon részletes, őket a támogatásokból kizáró rendszer esetén is, a közeljövőben Ukrajna nem csatlakozik az EU-hoz.

Az, hogy ezek a termékek itt vannak, itt lesznek, tény, de nem az ukrán termékekkel kezdődött az olcsó termékek dömpingje. Török, lengyel vagy spanyol termékek is ott vannak a polcokon, sokkal olcsóbban. Egyébként szerintem ízben sokkal rosszabb minőségben, mint a hazai, de mivel olcsóbbak, nagyon sokan megvásárolják ezeket. Úgyhogy én mindenkit a helyi termékek fogyasztására biztatnék.

De ugye van olyan helyzet is, amikor a magyarországi tej vagy egy lengyel márka olcsóbb, mint a hazai. Itthon pedig a tenyésztők a tej ára miatt panaszkodnak, hogy olyan alacsony a felvásárlási ár, hogy nem igazán érdemes tejtermeléssel foglalkozni.

Tehát ezek nagyon összetett kérdések, és Ukrajnával bejön egy újabb bizonytalansági faktor, és egy dömpingár, amit ők biztosítani tudnak. Akkora hatalmas területekkel dolgoznak, hogy az egy terményre jutó költségük nagyon-nagyon alacsony tud lenni. Szemben velünk, itt Erdélyben, Székelyföldön, ahol kisebb parcellákon dolgoznak az emberek, és emiatt nagyobb az egy terményre jutó költség is.

És itt még mindig az a helyzet, hogy a megszervezés, a termelési láncok, a feldolgozás, az értékesítés terén sajnos nem használjuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak. Ezzel szemben a nagy mennyiségű termék, ami beérkezik bármelyik országból alacsony áron, nagyon gyorsan profitot tud termelni, hiszen az emberek azt fogják vásárolni.

– Nem véletlenül említettem Ukrajnát, hiszen az ukrán gabonaimport miatt nemcsak Romániában voltak tiltakozások. Milyen konkrét garanciákat lehetne beépíteni az új szabályozásba, hogy hasonló helyzet ne alakuljon ki?

– Megvannak azok a védőintézkedései az Európai Uniónak, amelyek akár le is állítják az ukrán termékek behozatalát, amennyiben piactorzítást lehet tapasztalni.

És a gabona esetében még azt sem lehet mondani, hogy az ukránok nem tudnák eladni ezt a gabonát. Hiszen Észak-Afrika és egyéb országok egyszerűen a létükért küzdenek. Ha nem jutnak ukrán gabonához, kenyérliszthez, akkor Egyiptomban éhínség lesz, és sok más országban is, ahol gyengébb lábakon áll a mezőgazdaság. Tehát Ukrajnának ezekbe az országokba kellene szállítania, és nem Európába.

Ehhez képest látjuk az új geopolitikai fejleményeket. A Fekete-tengeren szinte veszélyes most már hajón szállítani gabonát, úgyhogy az ukránok újra azt fontolgatják, hogy a környező államokon át szállítanák le a gabonát a déli kikötőkhöz.

Ez azt jelenti, hogy átjön a gabona Románián, Magyarországon, Lengyelországon. És annak ellenére, hogy kötelezettséget vállalnak állami szinten, hogy a terményeket útközben nem értékesítik, a gyakorlatban sajnos megtörtént, megtörténik, hogy eladják Romániában azon a nagyon alacsony áron. Akkor nem kell a további szállítást fizetni.

De itt a szabályozás érvényesítésén lesz a hangsúly. Hogy a védőintézkedéseknek érvényt szerezzenek. Ellenőrizzék ezeket a szállítmányokat a beérkezési ponttól a kijutási pontig, biztosítva azt, hogy valóban csak átmentek az országon, és nem értékesítették közben. Ez romániai állami feladat.

– Optimista vagy pesszimista Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatban? Hány tagállam támogatja, és hány ellenzi?

– Nem volt még próbaszavazás. Névleg mindenki azt mondja, hogy támogatja Ukrajna csatlakozását, de ez még nem elég.

Egyrészt eljön az a pillanat, amikor tényleg színt kell vallani. Másfelől nemcsak az állam- és kormányfőknek kell rábólintaniuk a csatlakozásra, hanem sok országban népszavazást is kell erről tartani, például Franciaországban vagy Hollandiában. És én nem látok jelenleg olyan forgatókönyvet, amellyel ez biztonságosan lebonyolítható, és egyhangúság lenne.

Úgyhogy most egyelőre azt látjuk, hogy vannak országok, amelyek kifogásokat emelnek. Magyarország sorozatosan, Orbán Viktor kormánya alatt is, most pedig Magyar Péter kormánya alatt is. Ez pedig a kárpátaljai magyar közösség jogainak visszaállításával áll összefüggésben.

A további csatlakozási fejezetek megnyitását rendre akadályozza Magyarország, nagyon helyesen egyébként. De ez amolyan előretolt helyőrségként is értékelhető. Sok tagállam vezetője azt gondolja: jó, hogy ott van Magyarország, amely elmondja az Ukrajnával kapcsolatos kifogásokat, hogy ne kelljen én elmondjam. Tehát meghúzódnak a magyar álláspont mögött, és emiatt nem vállalnak egyelőre konfrontációt.

De ez nincsen lefutva. Illetve egyre több szó esik Brüsszelben többsebességes csatlakozásról, ami azt jelentené, hogy egy tagállamot úgy vennének be az egységes piacba, meg valamilyen módon az uniós együttműködésbe, hogy nem teljes jogú tagállam. Esetleg vannak európai parlamenti képviselői, de nincsen szavazati joga az Európai Tanácsban, és hasonlók.

Ezek egyelőre inkább elméleti gyakorlatok, mintsem leírt javaslatok, de az sincs kizárva, hogy nem kell feltétlenül egy klasszikus csatlakozásban gondolkodni. Az Európai Néppárt vezető szerepet vállal a pragmatikus intézményi reformról szóló vitában, amely lehetővé teszi a bővítést anélkül, hogy az Unió költségvetése és döntéshozatali mechanizmusa összeomlana.

(Támogatott tartalom)