Miközben Románia jelentős uniós támogatásokhoz jut, az ország egyes régiói között továbbra is hatalmasak a gazdasági különbségek. Bukarest gazdasági ereje már Bécsét is meghaladja, ugyanakkor az Európai Unió legszegényebb térségei közül több is Romániában található – mondta el a Maszolnak Vincze Loránt európai parlamenti képviselő. Arra kerestük a választ, hogy miért nem sikerült az uniós pénzekkel csökkenteni a különbségeket, mit éreznek a támogatásokból az emberek a mindennapokban, és milyen változásokat hozhat a következő uniós költségvetés.

– Miért van még mindig szegénység, ha ennyi pénz érkezik az Európai Unióból különböző területekre, nemcsak Romániában, hanem más tagállamokban is?

– Az uniós pénz az állampolgárok adójából származik. A nemzeti befizetések révén alapvetően azok a pénzek jutnak el például Romániába, amelyeket a nyugat-európai adófizetők befizetnek. És nyilván ez a pénz sajnos nem jut el mindenhová egyformán.

Mindig voltak támogatási célok, kiemelt gazdasági ágazatok, akár területi lebontásban is. Bár a kohéziós pénzek, vagyis az uniós felzárkóztatási alapok éppen a lemaradó térségek felzárkóztatását célozzák, hogy közeledjenek az uniós gazdasági átlaghoz, azt is látjuk, hogy vannak olyan vidékek, ahol ez a felzárkózás egyáltalán nem történt meg.

Ha Romániára bontjuk le, mostanra Bukarest meghaladja Bécs gazdasági erejét. Ehhez képest Romániában található az Európai Unió öt legszegényebb régiója, megyéje is. Ezek a Moldova és Havasalföld közötti megyék.

Tehát ez azt jelenti, hogy pénz van, csak az elosztása nem volt megfelelő, és növekedett a különbség a régiók között, ahelyett, hogy közeledtek volna egymáshoz.

Ennek az az oka, hogy a nagyvárosok, metropolisz-övezetek pénzügyi támogatása és projektjei mindig kiemelt fontossággal bírtak az uniós célok között. Egyszerűen azért, mert ott több ember él. A nagyobb gazdasági egységekben a befektetett pénz hamarabb megtérül, hiszen több emberhez jut el.

Ha egy városban megújítják a közszállítást, nyilvánvaló, hogy nagyon sok felhasználója lesz. Ezáltal a pénz jó helyre jutott, nagy a multiplikációs hatása. Ha egy kisebb településen felújítanak egy iskolát, nyilván annak a pénznek a töredékéből, az egy főre jutó haszon kisebb, hiszen abba az iskolába maximum 100–150 gyerek jár. Tehát sokkal kisebb hatása van annak a befektetésnek.

Sajnos az Európai Unió ilyen költségvetési logika alapján inkább a nagy településeket támogatta. Ez azt jelentette, hogy a kisebbek nem részesültek ugyanolyan lehetőségekben.

Romániában például a mezővárosoknak, a kisebb városoknak volt a legkevesebb támogatási lehetőségük. Nyárádszereda, Székelykeresztúr, Barót vagy a hasonló városok egyszerűen nem tudtak pályázni, vagy csak nagyon keveset, mert nem voltak számukra elérhető alapok. Az RMDSZ javaslatára ezen szeretnénk változtatni most, hogy a következő időszakban a kisebb városok, általában a kisebb települések több támogatáshoz férjének hozzá.

És ezzel a pénzelosztással láthatjuk, hogy hatalmas különbségek alakultak ki a régiók között, az emberek jövedelme, a munkahelyi lehetőségek tekintetében is.

– A kisebb településekről beszélt, ahol kevésbé térülnek meg a támogatások, de pályázni is tudni kell. Ha Marosszentgyörgyöt nézzük például, az ország egyik olyan községe, amely a legtöbb pályázati pénzt hívta le. Ugyanakkor vannak nagyobb városok, akár Marosvásárhely, amelyek kevesebbet hívtak le. Ez az önrész miatt van, vagy kevésbé tudnak pályázni?

– Mindkettő nagyon fontos tényező. Az is, hogy nem pályáznak jól, hogy a városgazdák nem jók. Marosvásárhelynek van egy rossz előtörténete, Dorin Florea polgármesterségének ideje. Abban az időszakban, amikor a legtöbb pénz állt rendelkezésre, szinte egyáltalán nem pályáztak.

Most sokkal nehezebb behozni ezt a lemaradást, és közben fejlődnek az uniós alapok. Bizonyos célokra már nincs is pénz, mert azt mondják, hogy azt már meg kellett volna csinálni.

Marosszentgyörgyön pedig jó a községgazda, illetve ott egy kedvező konjunktúra is van, metropoliszövezet része, hiszen rohamos léptekkel fejlődik a település, egyre többen laknak ott. Tehát ott is hatalmas a megtérülés aránya, ebből a szempontból jó helyzetben volt. De általánosságban is elmondható, hogy az RMDSZ-es önkormányzatok jól teljesítenek az uniós pénzek szakszerű felhasználásában.

– A következő uniós költségvetés tervezésekor mennyire veszik figyelembe a vásárlóerő alakulását? Az embereket elsősorban az érdekli, hogy mennyi a fizetésük, és abból ki tudják-e fizetni az üzemanyagot, az élelmiszert és a mindennapi kiadásaikat. Hogyan befolyásolja a kohéziós politika a vásárlóerőt? Mit érezhet ebből az átlagember?

– Érdemes arról beszélni, hogy milyen hatásuk van az uniós beruházásoknak, hiszen ez nem olyan pénz, amelyet az emberek a számlájukra megkapnak.

A kohéziós politika úgy javítja a megélhetést, hogy bizonyos területeken csökkenti a családok kiadásait. Például, ha egy tömbházat hőszigetelnek, utána csökken az energiaszámla. Említettem a közszállítást is. Ha az jó minőségű, akkor kevesebbet kell autózni, olcsóbb óvodába, iskolába, munkahelyre járni, és a szülőknek elvileg több idejük marad a munkájukra, a szórakozásra vagy másra.

Tehát a bérekre gyakorolt közvetlen hatásról nem beszélhetünk, viszont növeli az emberek komfortját, és multiplikációs hatása van. Amikor pedig nagyberuházások történnek, azok például az építőiparban vagy más területeken munkahelyeket és béreket jelentenek, további befektetéseket vonzanak. Ezzel is érdemes számolni.

Ha megnézzük a statisztikákat, azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen növekedtek az átlagjövedelmek és a bérek. Az egy főre jutó nettó átlagjövedelem megduplázódott 2016 és 2026 között Romániában.

Ha az Európai Bizottság felől nézem ezt az adatot, akkor azt mondom, hogy Románia jobban teljesít, és volt értelme az uniós pénzeknek, megvolt a szerepük ebben. Románia minden egyes euróért, amit befizet az uniós költségvetésbe, hármat kap vissza.

De ha megnézzük a különböző régiók közötti eltéréseket, akkor azt látjuk, hogy ismét Bukarestben szárnyalnak a bérek. Az átlagos, az ország többi részén mért növekedés elmarad a fővárositól.

Ha pedig reálértéken vizsgáljuk a jövedelmi helyzetet, hozzászámolva akár a mezőgazdaságból vagy a külföldi hazautalásokból származó jövedelmeket is, akkor sajnos csökkenést is tapasztalhatunk. Ráadásul régiós szinten is az jellemző, hogy a régió központja tudja magához vonzani a támogatások nagyon nagy részét.

Maros, Hargita és Kovászna megye is ezek közé a megyék közé tartozik, nem sikerült jelentősen felpörgetni a gazdaságot ezeken a vidékeken. Nem Gorj és Vaslui, de nem is Bukarest, és ez ilyen értelemben lemaradást jelent. Az RMDSZ-nek kiemelt célja ezen régiók felzárkóztatása, és jó lenne, ha a következő uniós költségvetés ezt segítené, és nem gátolná.

– Az új költségvetési javaslat egyszerűbb és rugalmasabb támogatási rendszert ígér. Mit jelenthet ez a gyakorlatban a településeknek, akár nagyobbakról, akár kisebbekről beszélünk?

– Ez egy általános, országos megközelítésben jelent egyszerűsítést. Szerintem alapvetően központosítást jelent, amit én nem szeretek, és nagyon sokan nem szeretünk. Az RMDSZ alapelve a szubszidiaritás. A szövetség határozottan kiáll amellett, hogy a döntéseket és a források elosztását helyi és regionális szintre kell bízni, mert az eddigi tapasztalatok is ezt igazolják.

Az Európai Néppárt javaslata az eddigi pályázási rendszer, a kohéziós és a mezőgazdasági támogatások megőrzése, ezt a mandátumot kapta a PNL-s Siegfried Mureșan is, aki az Európai Parlament költségvetési főtárgyalója. A parlament többsége elutasítja a bizottsági megközelítést, amely arról szól, hogy a következő időszakban a tagállamok egy összegben, egy borítékban kapják meg az uniós költségvetési pénzeket, és országos programok alapján utalják majd ki ezeket a különböző programok, pályázatok mentén. Nyilván lesznek azért fix részek, amelyekhez alkalmazkodni kell, de már maga az, hogy Bukarestben dől el minden, számomra riasztó.

Ennek a parlamenti ellenállásnak a motorja az Európai Néppárt (EPP), amely a régiók Európájában hisz.

Arról még nem beszéltünk, hogy Románia nem tudta maradéktalanul felhasználni a rendelkezésére álló uniós pénzeket, mert mindig gyenge volt az adminisztrációs kapacitása, tehát az államnak az a képessége, hogy felhasználja ezeket a pénzeket. Illetve a jó kormányzás is hiányzott, hogy megfelelően alakítsák ki a szabályokat, a követést, a hasznosítást és így tovább.

Ezért számomra a központosítás, ha minden bukaresti kézbe kerül, riasztó. Mert közben azt látjuk, hogy a nagy infrastrukturális projektek nem valósultak meg, nagyon kevés kórház épült, és az egyéb nagyberuházások, autópályák sem olyan ütemben valósultak meg, ahogyan uniós pénzekből fejlődhettek volna. Kivételek természetesen vannak, az RMDSZ miniszterei jól teljesítettek, a Cseke Attila által vezetett fejlesztési minisztérium több mint száz százalékban megvalósította a rendelkezésére álló pályázatokat, de a többi tárca nem volt ilyen jó.

A decentralizáltan kezelt, a fejlesztési régiók által lebonyolított, kis- és középvállalkozásoknak, illetve önkormányzatoknak szánt alapokat maradéktalanul sikerült elkölteni. Ugyanígy a mezőgazdasági támogatásokat is.

Tehát rossz ez a központosítási szándék.

Emellett egyelőre még nem tudjuk, hogy melyik területre mennyi pénz jut, és a legnagyobb viták a mezőgazdasági támogatások és a kohéziós pénzek körül vannak.

Románia nettó kedvezményezett, tehát, ha kisebb a költségvetés, akkor a romániai gazdák, a települések és mindenki kevesebb pénzre számíthat, mint eddig. És ez rossz. Nem kérdés, hogy ebben mi melyik oldalon állunk, és az EPP-ről is elmondható, hogy az európai gazdák és a vidékfejlesztés legfőbb védelmezője a brüsszeli vitákban.

– Milyennek néz ki a következő uniós költségvetés az eddigiekhez képest? Jobb vagy rosszabb?

– Rosszul néz ki a tárgyalások jelenlegi állapotában. Az ír elnökség ugyanis kidolgozott egy úgynevezett alkucsomagot, amely a nyár eleji bizottsági javaslathoz képest is kisebb költségvetést irányoz elő.

A kisebb költségvetés pedig körülbelül azt jelenti, hogy minden területen kevesebb pénz lesz, mint eddig. Holott közben infláció volt, és automatikusan is növekednie kellene a büdzsének ahhoz, hogy egyáltalán szinten tudjon maradni.

A fukar országok, vagyis a nagy nettó befizetők, Németország, Hollandia és néhány nyugat- és észak-európai állam nagyon erőltetik, hogy kevesebbet fizessenek be. Azt mondják, hogy nehéz gazdasági helyzetben vannak, ami ma valóban igaz.

De az elmúlt hét évben ezeknek az országoknak a gazdasága összességében körülbelül húsz százalékkal növekedett. Tehát a büdzséjük is ennyivel nagyobb, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Tudnának többet befizetni nagyobb erőfeszítés nélkül. És a kivitelre épülő iparuk érdeke is az volt, hogy a felvevő piacnak számító kelet-közép-európai országok gazdasága ne gyengüljön meg.

Csakhogy a költségvetés populista témává vált. És ijesztő, hogy ebben a gyenge ajánlatban, amelyet az ír elnökség kidolgozott, nagyon nehéz lesz nyertes pozíciót kialakítani. Márpedig minden tagállam azt szeretné, hogy a végén elmondhassa: nyert a költségvetéssel.

Tudni kell, hogy a tagállamoknak egyhangúan kell elfogadniuk a költségvetést. Az öt fukar állammal szemben pedig ott van 17 olyan ország, amely nyíltan a kohéziós és mezőgazdasági alapok növelését, de legalább a szinten tartását szeretné. Ezek között van Románia is, amely alapítója ennek az országcsoportnak.

És ott van még a Parlament is, amely az egyes számsorokon nem alakíthat, viszont elutasíthatja a költségvetést.

Tehát miután megszületik az egyezség, és minden tagállam elfogadja a költségvetést, a Parlament még mindig mondhatja azt, hogy nem, ez így nem megfelelő. Akkor kezdődik az egész elölről.

Közben pedig telik az idő, és az alku megkötése után még legalább egy év kell ahhoz, hogy módosítsák, kialakítsák a megfelelő jogszabályokat, és 2028. január 1-jétől elindulhasson az új költségvetés.

Különben marad minden a régiben, és az sem volna szerencsés.

– Ha a védelemre több pénzt kell költeni, azt honnan fogják elvenni?

– A védelem egy új költségvetési fejezet lenne. Ezért is volna indokolt általában emelni a költségvetést.

Az Európai Unió és a tagállamok mindenképpen olyan fenyegetettséggel szembesülnek, amelyre közös választ kell adni. Ehhez pedig közös pénzre van szükség, és ez sem halasztható a végtelenségig. Úgyhogy valahonnan pénzt kell erre találni.

És közben ott van a versenyképesség. Az Unió egészének gazdasági ereje jelentősen lemaradt Kínához és az Egyesült Államokhoz viszonyítva. Be kell fektetni a kutatásba, az innovációba, a technológiákba ahhoz, hogy Európa elkezdje lefaragni ezt a lemaradást.

Kínával szemben az Európai Unió kereskedelmi hiánya napi egymilliárd euró. És ez nemcsak egy nagy szám, hanem munkahelyeket jelent, sok-sok ember megélhetését. Ezt a hiányt valahonnan pótolni kell.

Egy erős, biztonságos és gazdaságilag önálló Európára van szükségünk, ezt az RMDSZ és az EPP is így látja. Ennek első lépése pedig egy megfelelő költségvetés.

(Támogatott tartalom)