Miközben a világ továbbra is az orosz-ukrán háborúra és az újra eszkalálódó közel-keleti helyzetre fokuszál, a világ egy másik, sokkal keletibb pontján egy régi konfliktus van éppen kiújulóban. Ennek a kirobbantója egy április 22-én történt terrorcselekmény, amikor fegyveres merénylők tüzet nyitottak az indiai Kasmír területén található Pahalgam városka, egy gyönyörű himalájai hegyi üdülő közelében lévő közkedvelt piknikhelyen, egy turistacsoportra. 

A támadásnak huszonhat halálos áldozata volt, ebből huszonöt indiai és egy nepáli állampolgár. Az akció brutalitását mutatja, hogy az elkövetők a turistacsoportból kiválogatták a nem muszlim férfiakat, majd családjaik előtt mészárolták le őket. Szemtanúk beszámolói szerint az elkövetők azt rótták fel az áldozatoknak, hogy tulajdonképpen nem is turisták, hanem a Modi-kormány szolgálatában álló biztonsági erők alkalmazottai. Ez a verzió azért is hihető, mert ilyen indokkal a térségben az elmúlt években már mészároltak le hindu személyeket.

Még nem teljesen tiszta ugyan, hogy kik állnak a merénylet hátterében, de egyes hírforrások a Kashmir Resistance vagy ismertebb nevén a The Resistance Front (TRF) nevű, az indiai hatóságok által terrorszervezetként nyilvántartott csoportosulást jelölik meg potenciális elkövetőként. Ugyanakkor a rendőrség által kiadott információk szerint a merényletet követően letartóztattak 3 gyanúsítottat, közülük kettő pakisztáni állampolgár.

Mindez elég is volt ahhoz, hogy a Narendra Modi miniszterelnök által vezetett kormány nemcsak kemény kritikát, hanem komoly ellenlépéseket helyezzen kilátásba mind az elkövetők, mind pedig az őket támogatók ellen. Más választása nem is igazán volt, hiszen a világ legnépesebb országán, az elmúlt két évtized civilek ellen elkövetett legvéresebb merényletét követően, óriási felháborodási hullám söpört végig. A sajtó, a közvélemény, a politikusok nyilatkozatai a tettesek megbüntetését és a terrorcselekmény megtorlását követelték. Maga az indiai miniszterelnök is kemény nyilatkozatot fogalmazott meg, biztosítva a felháborodott tömegeket, hogy India a világ végén is megtalálja és megbünteti az elkövetőket, valamint azokat, akik a tetteseket támogatták. 

Kapcsolódó

Újabb ország szállt be a vámháborúba

Ideiglenes, 12 százalékos védővámot vet ki az acélimportra a világ második legnagyobb nyersacéltermelője, India, hogy megelőzze az olcsó, elsősorban Kínából érező acél dömpingjét, adta hírül a Világgazdaság.  

acélipar vámháború vám India Kína Donald Trump

Hasonlóképpen erősen fogalmazott Rajnath Singh védelmi miniszter is, aki egyértelművé tette, hogy nemcsak az elkövetők, hanem a terrorcselekmény megtervezésében és megszervezésében érintettek is elnyerik méltó büntetésük. Ez az üzenet, figyelembe véve, hogy a hivatalos kormányzati álláspont szerint a háttérben a szomszédos Pakisztán áll, szinte biztosra vehető, hogy komoly ellenlépéseket vetít elő, sőt, a katonai válasz sem zárható ki. Erre már volt példa 2019-ben, amikor egy autóba rejtett pokolgép vetett végett negyven indiai rendőr és biztonsági szolgálatot teljesítő személy életének, ugyancsak a kasmíri régióban. Ekkor válaszlépésként India légicsapást mért pakisztáni célpontokra. 

A katonai akció sikeressége ugyan vitatott, de ahhoz elégséges volt, hogy a két atomhatalom a nukleáris háború szélére sodródjon, ahogy erről Mike Pompeo egykori amerikai külügyminiszter írt egy 2023-ban megjelent visszaemlékezésében. Ennek elkerülésében és a kialakult helyzet de-eszkalálásában kulcsszerepe volt az Amerikai Egyesült Államoknak.

Felfüggesztett szerződés: milliók víz nélkül

A terrorcselekményt követő napokban az indiai kormányzat számos más intézkedés mellett (határátkelő-lezárások, diplomaták kiutasítása, légtér lezárása, vízumok visszavonása stb.) kilátásba helyezte az Indus-folyó szabályázásáról szóló bilaterális szerződés (Indus Water Treaty) egyoldalú felfüggesztését is, ami a pakisztáni területeken emberek tízmilliói számára lehetetlenítheti el a vízhez való hozzáférést. Az 1960-as években a Világbank mediálása mellett megkötött szerződés felfüggesztésének súlyosságát jelzi az, hogy Pakisztán azonnal reagált, és egyértelművé tette, hogy az Indus vizének bármiféle szabályozására vagy eltérítésére tett indiai próbálkozást a pakisztáni kormány háborús cselekménynek tekinti és azonnali, a kormány rendelkezésére álló eszközök teljes spektrumát magában foglaló válaszlépéseket foganatosít. 

Sőt mi több, a pakisztáni védelmi miniszter egy interjúban úgy fogalmazott, hogy annak ellenére, hogy Pakisztánnak semmi köze nincs a pahalgami merénylethez, országa számít arra, hogy szomszédja katonai válaszlépéseket tervez. Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy amennyiben egy esetleges indiai támadás veszélyeztetni fogja Pakisztán létét, országa kész az asszimetrikus válaszra, azaz a nukleáris csapást sem zárja ki a válaszlehetőségek közül. Pakisztán ugyanis kész megvédeni szuverenitását és függetlenségét. Egy esetleges pakisztáni nukleáris csapás azonban nagy valószínűséggel hasonló válaszlépést eredményezne India részéről, ugyanis az indiai nukleáris doktrína egyértelművé teszi, hogy nukleáris csapás csak és kizárólag atomhatalom ellen vethető be akkor, ha India számára az adott ország egzisztenciális fenyegetést jelent.

Hogyan értelmezhető ez a nyilatkozat-csörte, ha nem burkolt hadüzenetként, egy olyan háború előjátékaként, amelyben akár a nukleáris fegyverek is szerephez juthatnak? Anélkül, hogy erről itt és most bővebben szólnánk, mindenképp meg kell említeni azt a tényt, hogy a helyzetet még tovább bonyolítja, hogy a kasmíri térségben egy másik nagyhatalomnak és egyben atomhatalomnak, Kínának is jelentős gazdasági érdekei, na meg területi vitái és disputái vannak Indiával.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt: az Amerikai Egyesült Államoknak és általában a Nyugatnak az orosz-ukrán háború és az újra lángokba boruló Közel-Kelet mellett marad-e elég kapacitása, ereje és figyelme az India és Pakisztán között kialakult feszültségek enyhítésére? A deklarációk szintjén úgy tűnik, hogy igen. De figyelembe véve, hogy a Trump-adminisztráció mindmáig sem Iszlámábádba, sem pedig Újdelhibe nem nevezett ki nagykövetet, sőt még a külügyminisztériumban sem voltak nevesítve a térségért felelős személyek, félő, hogy a konkrét lépések tekintetében az amerikai szerepvállalás kevésbé lesz hatékony, mint volt 2019-ben. Ráadásul a 2019 augusztusi afganisztáni kivonulást követően a térségben amerikai katona sem tartózkodik, így ilyen értelemben sincs féltenivalója az amerikai kormányzatnak egy esetleges eszkaláció esetén. A kérdés tehát nyitott, a választ az elkövetkező napok, esetleg hetek hozhatják el.