A háború az eleve nacionalista és vallásos izraeli társadalmat még nacionalistábbá, vallásosabbá tette, ami lemérhető a Benjamin Netanjahu vezette kormány meglepő stabilitásán is – mondta a Maszolnak Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő. Szerinte a közel-keleti tűzszüneti megállapodás azért omlik majd össze, mert annak második szakaszában a Hamász nem fogja átadni az összes túszt.

Mire számíthatunk a Hamásszal kötött tűzszüneti megállapodás után? – kérdeztük Robert C. Casteltől. Szerinte a három, egyenként 42 napos szakaszból álló tűzszünet a második szakasz közepe, vége felé fog összeomlani. 

„Hogy miért? Több okból. Az egyetlen erős kártyalap a Hamász kezében a túszok. A második szakasz végéig a Hamásznak át kell adnia az utolsó életben lévő túszt is. A Hamász részéről a racionális cselekedet a végtelenségig visszatartani néhány túszt, vagy legalábbis azt a látszatot kelteni, hogy még vannak a kezében életben lévő túszok. A tűzszünet második szakasza meghosszabbítható 42 napon túl, ha a tárgyalások azt kívánják. A csavar a dologban, hogy a tűzszüneti egyezmény ezt csak közös megegyezés alapján teszi lehetővé. A kérdés, hogy Izrael vagy Trump elnök türelme fog-e hamarabb elfogyni látva a 40 valahányadik napon, hogy a Hamász csak az időt húzza” – mondta a szakértő.  

Úgy véli, hosszú távon a Hamász a Hezballah-modellt alkalmazva reméli átmenteni a hatalmát. „Tisztában vannak azzal, hogy ameddig ők birtokolják a formális politikai hatalmat, addig senki sem fog egy garast se befektetni Gáza újjáépítésébe. A megoldás a libanoni síita forgatókönyv alkalmazása Gázában: a formális politikai hatalom egy technokrata kormány vagy akár a Palesztin Autonómia helyi képviselői kezében lenne, ők pedig a katonai erő birtokában a háttérből remélik majd kormányozni az Övezetet” – fogalmazott Castel.

Kapcsolódó

Ciszjordánia annektálását készítheti elő az új izraeli offenzíva

A Gázai övezetben múlt vasárnap életbe lépett tűzszünettel párhuzamosan Izrael kiterjedt katonai műveletet indított a megszállt Ciszjordániában.

izraeli-palesztin harcok Ciszjordánia Benjamin Netanjahu Izrael

Azon kérdésünkre, hogy meglepő volt-e Izrael ciszjordániai offenzívája, s mi áll az akció mögött, a biztonságpolitikai szakértő azt mondta: nem volt meglepő, legalábbis azok számára, akik közelről ismerik a helyi viszonyokat. „Ciszjordánia – Júdea és Szamária, hogy a bibliai néven említsük ezt az országrészt – egyike annak a bizonyos hét frontnak ebben a háborúban, amit a Hamász 2023. október 7-én indított Izrael ellen. Visszatekintve a háború másfél évére, a mintázat igen egyértelmű. Izrael mindig csak egy fronton viselt stratégiailag támadó jellegű háborút, a többi fronton hadászati védelemre rendezkedett be. Ez a stratégiai koncepció tette lehetővé, hogy Izrael egymás után legyőzze az ellenfeleit, mindig arra a tűzre koncentrálva, ami a legjobban égetett” – hangsúlyozta Robert C Castel.

Elmondta: miután a Hamász és a Hezbollah katonai ereje összeomlott, Szíriát sikerült kiütni a síita tengelyből, s megsemmisítették katonai erőforrásait, az iraki síita milíciák pedig egyoldalúan felfüggesztették a támadásaikat, Ciszjordánia maradt utolsó frontként. „Miután se a dandárok szintjén végrehajtott rajtaütések, se az Izraellel katonai koordinációban tevékenykedő Palesztin Autonómia sem tudta kifüstölni a ciszjordániai darázsfészkeket, egy nagyobb ívű katonai akció elkerülhetetlenné vált. A közvetlen triggert a tűzszüneti egyezmény keretében szabadon bocsátott több száz terrorista ciszjordániai megjelenése képezte. Cselekedni kellett még mielőtt az ezzel a vérátömlesztéssel megerősödött Hamász, Iszlám Dzsihád és ISIS-sejtek offenzívába mennek át. Hogy ezek valid katonai megfontolások voltak, arról többhónapos tartalékos szolgálat után első kézből tanúskodhatok” – fogalmazott a szakértő. Hozzátette: azt az olvasatot sem tartja alaptalannak, hogy a támadás időzítésében közrejátszottak koalíciós politikai megfontolások is, továbbá a hátszél, amit a Trump-adminisztráció beiktatása jelentett.

Jövőbeni palesztin állam versus Izrael túlélése

Kérdésünkre, miszerint elképzelhető-e Ciszjordánia izraeli annektálása, Robert C. Castel arra hívta fel a figyelmet, hogy a modern szóhasználatban az annektálásnak erősen pejoratív töltete van, holott a nemzetközi jog ismeri a legitim annektálás fogalmát is. „Mivel nem kívánok politikailag állást foglalni ebben a kérdésben, én inkább a szuverenitás kiterjesztése fogalmat használnám” – tette hozzá.

Az aradi születésű szakértő szerint a kérdés sokkal árnyaltabb, mint az a krajcáros moralitásjáték, amit a fősodrú média csinált belőle. „Pártatlanul fogalmazva azt mondhatnánk, hogy azok számára, akik egy jövőbeli palesztin államban a megoldást látják, az annektálás több mint bűn, ez egy hiba – hogy a talleyrandi fordulattal éljünk. Azok viszont, akik egy szuverén palesztin politikai entitásban a problémát látják, azok számára a terület annektálása Izrael túlélésének a kulcsa” – hangsúlyozta Castel.

A biztonságpolitikai szakértő megjegyezte: tovább bonyolítja a dolgot, hogy amikor a szuverenitás kiterjesztéséről beszélünk, akkor itt nem feltétlenül Ciszjordánia (Júdea és Szamária) egészéről van szó. „A legszélesebb konszenzusba a Jordán folyó völgye és a zsidó települések agglomerációi kapnak helyet. Igen kevesen vannak, akik azokat a ciszjordániai városokat is annektálnák, ahol a palesztin lakosság zöme él” – mondta. További csavarként említette, hogy a szuverenitás kiterjesztése nem egy új dolog. „Nem sokkal a '67-es háború után Izrael annektálta az Óvárost és Kelet-Jeruzsálemet, továbbá néhány stratégiailag létfontosságú területet” – fogalmazott..

Szerinte durva általánosítással elmondható, hogy az izraeli jobboldal körében a szuverenitás kiterjesztésének gondolata széles, 70 százalék körüli támogatottságot élvez, a centristák körében ez a szám 30 százalék  körül van, de még a baloldalon is van 8-10 százalék, aki támogatja ezt a szándékot. „A lényeg a lényeg. De facto, a kormányhoz közeli berkekben született egy sor döntés és elkészült egy sor terv, ami a kritikusaik szemében megágyaznak az annektálásnak. De jure azonban a jelenlegi izraeli kormány egyetlen dokumentumot sem produkált, ami arra utalna, hogy a szuverenitás kiterjesztése a kormány hivatalos politikájának a része lenne” – mondta Robert C. Castel.

Kapcsolódó

Rakétagyárat semmisített meg az izraeli hadsereg Szíriában

Az izraeli hadsereg (IDF) arról számolt be, hogy több kommandós egysége szeptember 8-án éjjel Szíriában megsemmisítette az irániak titkos, föld alatti rakétagyárát, adta hírül az MTI.  

Közel-Kelet Izrael izraeli hadsereg Szíria rakéta rakéták

Azokkal a véleményekkel kapcsolatban, miszerint a ciszjordániai műveletek megnyugtatni hivatottak Benjamin Netanjahu miniszterelnök ultranacionalista kormányzó partnereit, mivel ők kapitulációként élték meg a Hamásszal kötött fegyvernyugvást, a szakértő azt hangsúlyozta, hogy akik a ciszjordániai Vasfalak akcióban egyfajta koalíciós kompenzációt vélnek felfedezni, kárpótlásul a tűzszünetért, valószínűleg nem a dolog lényegét fogják meg. 

„A koalícióhoz tartozó nemzeti-vallási párt és az ultranacionalista párt szavazóinak jelentős hányada ciszjordániai telepes, akik számára létkérdés a terrorizmus megfékezése. A Shin Bet (az alkotmányvédelmi hivatal) adatai alapján 2024-ben több mint 18 ezer terrorcselekmény történt – a háborútól függetlenül – amiben 134-en vesztették életüket és közel 1300-an sebesültek meg. Ezeknek a terrortámadásoknak a döntő többségét Ciszjordániában követték el zsidó célpontok ellen. Ha voltak is politikai megfontolások a hadművelet időzítése mögött, az akció szükségességét igen nehéz lenne vitatni” – véli Castel.

Meglepően stabil az izraeli kormány

Ami a kormánykoalíciót illeti, a biztosnágpolitikai szakértő szerint érdemes eloszlatni néhány tévhitet. „A háború kezdetekor a kormány népszerűsége a közmondásos mélypontról kezdett felfelé kapaszkodni. Ennek a folyamatnak során, meglepő módon, nem a kormánykoalíció zsugorodott össze, hanem az ellenzék. A tűzszüneti tárgyalás aláírásának előestéjén a koalíció 68, talán 69 mandátummal rendelkezett, ami az utóbbi évtizedek egyik legstabilabb kormánykoalíciójává tette. A tűzszüneti szerződés miatt az ultranacionalista párt kilépett a kormányból, azzal az ígérettel, hogy nem fognak az ellenzékkel a kormány ellen szavazni. Az általuk birtokolt miniszteri tárcák betöltetlenek maradtak, ami önmagáért beszél. A nemzeti-vallási párt nem követte az ultranacionalisták példáját, és január 27-én még azt a fenyegetésüket is visszavonták, hogy a jövőben kiléphetnek a koalícióból” – vázolta a helyzetet Robert C. Castel. Összegezve azt mondta: a háború az eleve nacionalista és vallásos társadalmat még nacionalistábbá és még vallásosabbá tette, és ez a tény lemérhető a kormány meglepő stabilitásán is.

Az izraeli miniszterelnöki hivatal minapi bejelentése szerint Donald Trump amerikai elnök február 4-én fogadja Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt a Fehér Házban. A helyzet pikantériája, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki az izraeli kormányfő ellen a gázai események miatt. Mit üzen a meghívással Trump? - kérdeztük. 

„Elöljáróban érdemes rámutatni arra a tényre, hogy az izraeli miniszterelnök volt az első kormányfő, aki meghívást kapott a Trump féle Fehér Házba az elnök beiktatása után. A relatíve hosszú washingtoni tartózkodás alatt olyan témák fognak az asztalra kerülni, mint a háború folytatásának a kérdése, az izraeli-szaúdi normalizáció, Irán atomprogramja és Szíria. Ami a kengurubíróság elfogatóparancsát illeti, a Trump-adminisztráció álláspontja igen egyértelmű volt és maradt ebben a kérdésben. Trump a szuverenista erőket kívánja megerősíteni és velük kíván együtt dolgozni az új világrend kialakításán, és kevés türelme van az előző világrend korrupt és impotens nemzetközi intézményeihez, szervezeteihez” – fogalmazott a biztsongáspolitikai szakértő. 

Nemrég Marcel Ciolacu román miniszterelnök X-platformján jelentette be, hogy megkezdődött a román-izraeli közös kormányülés előkészítése, amelyre Bukarestben kerül majd sor, ennek kapcsán pedig a kormányfő Romániába hívta Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt is. A román-izraeli viszonnyal kapcsolatban Robert C. Castel arra emlékeztett, hogy annak gyökerei az újonnan megalakult zsidó állam 1948-as elismerésével kezdődött, s fennmaradt azokban az években is, amikor a kommunista tömb megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izraellel. „Ez a kontinuitás képezi az alapját a folyamatosan fejlődő hadiipari, mezőgazdasági, technológiai és egyéb kapcsolatoknak a két ország között” – hangsúlyozta. 

Hozzátette ugyanakkor, hogy a diplomáciai arénában az adatsorok egy kevésbé optimista képet mutatnak. „2015-től napjainkig az ENSZ közgyűlésben Románia az esetek 71 százalékában szavazott Izrael ellen, 27 százalékban tartózkodott és csak 3 százalékos aránybanban szavazott Izrael mellett. Az összehasonlítás kedvéért, Magyarország az esetek 16 százalékában szavazott a zsidó állam mellett” - ismertette a tényeket a szakértő.