Egyre több nyugati veszi fel afrikai őshazájának állampolgárságát. A benini elnök által kezdeményezett „visszahonosítás” nem titkolt célja a történelmi szembenézés az afrikai ország saját szerepével a rabszolga-kereskedelemben, írja az AP.

Amikor Nadege Anelka először lépett Benin földjére, déjà vu érzése támadt. A nyugat-afrikai ország lakóinak viselete, modora és gondolkodásmódja a nagyszüleire emlékeztette.

Az 57 éves utazási ügynök a Franciaországhoz tartozó karibi szigeten, Martinique-on látta meg a napvilágot. Tavaly júliusban úgy döntött, hogy a nyugat-afrikai országban telepszik le. Abban reménykedik, hogy hamarosan megkapja az állampolgárságot egy szeptemberben elfogadott törvény értelmében, amely rendelkezik az egykori rabszolgák leszármazottainak „visszahonosításáról”.

A törvényt a 2016 óta hivatalban lévő Patrice Talon elnök kezdeményezte, mert úgy gondolta, hogy Beninnek szembe kell néznie a rabszolga-kereskedelemben játszott történelmi szerepével.

Az állampolgárság lehetősége megnyílik minden olyan 18 éven felüli személy előtt, akinek legalább egyik felmenőjét rabszolgaként hurcolták el az Egyenlítőtől délre fekvő, Fekete-Afrikának is nevezett területekről, valamint nem rendelkezik valamely más afrikai ország állampolgárságával. A származás igazolására elfogadnak DNS-tesztet, hitelesített tanúvallomásokat, családi feljegyzéseket.

Nadege Anelkának relatíve könnyű dolga volt. Az Anchoukaj nevű (kreol nyelven: hovatartozás) adatbázis segítségével vissza tudta keresni a felmenőit az 1848-ban Martinique szigetén felszabadított rabszolgák között.

A sziget korabeli lakosságának mintegy 60 százalékát kitevő feketéket egyszerűen a kereszt- vagy becenevük, sokszor csak egy szám alapján azonosították a rabszolgaság megszüntetése előtt. A Napkirály, XIV. Lajos hírhedt „fekete törvényének”, az 1685-ös Code Noir-nak az eltörlése után a felszabadítottak a szabadság mellé megkapták a jogot, hogy vezetéknevük legyen. Az akkor készült anyakönyveket a világörökség részének nyilvánította 2023 májusában az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudományos és művelődésügyi szervezete (UNESCO).

A kérelem elfogadása esetén kiállítanak egy három évre szóló, ideiglenes honosítási bizonylatot. Az állampolgárság megszerzésének feltétele, hogy az illető ez idő alatt legalább egy alkalommal Beninben tartózkodjon. Nadege Anelka az AP-nak azt nyilatkozta: tudja, hogy soha nem válhat igazán beninivé, számára az állampolgárság megszerzése szimbolikus, „egy módja az örökségem visszaszerzésének, a jóvátételnek”.

Nem Benin az első ország, amely állampolgárságot ad a rabszolgák leszármazottainak. Nyugati szomszédja, Ghána 524 afroamerikait honosított december elején, miután Nana Akufo-Addo elnök még 2019-ben meghívta őket, hogy „térjenek haza”. Az apropót az első afrikai rabszolgák Észak-Amerikába érkezésének 400. évfordulója adta.

Mindazonáltal a benini honosítási törvény különleges jelentőséggel bír, részben az országnak a rabszolga-kereskedelemben betöltött kiemelkedő szerepe miatt.

Benin egyik fő látványossága egy betonból és bronzból készült boltív, a Vissza nem térés kapuja, amely az országot a 17. századtól uraló Whydah Királyság egykori székvárosában, Ouidah kikötőjében található. Ez volt az afrikai rabszolga-kereskedelem egyik fő kiindulási pontja. A 18-19. században közel egymillió férfit, nőt és gyermeket hajtottak végig láncra verve a tengerpartra vezető Rabszolgák útján az Egyesült Államokba, Brazíliába és a Karib-térségbe induló hajók fedélzetére. Ana Lucia Araujo, a Howard Egyetem kutatója szerint összességében másfélmillióra tehető azoknak a száma, akiket rabszolgasorba kényszerítettek a Benin-öböl térségéből, amely magába foglalja a keletre fekvő Togót és Nigéria egy részét is. A térséget uraló királyok több mint két évszázadon keresztül összefogdosták és eladták a portugál, francia és brit rabszolgakufároknak az Újvilág ültetvényein „tárt karokkal várt” szerencsétleneket.

A jelenkori Afrika köztársaságain belül a mai napig számtalan, hagyományos törzsi királyság működik. 2016-ban, amikor a jelenlegi államfő megpályázta az elnöki hivatalt, felröppent, hogy maga is rabszolga-kereskedők leszármazottja. Patrice Talon nem foglalkozott nyilvánosan a pletykákkal, noha Benin hosszabb ideje próbál szembenézni a „cinkos örökségével”.

Benin nyíltan elismerte a rabszolga-kereskedelemben betöltött szerepét, miközben több érintett afrikai állam erre nem volt hajlandó. 1999-ben az akkori államfő, Mathieu Kérékou egy Baltimore-i templomban térden állva kért bocsánatot az amerikai színesbőrűektől Benin szerepvállalásáért. Az emlékezetturizmus fontos szerepet tölt be a benini kormányzat idegenforgalmi stratégiájában.

(A nyitókép illusztráció: Pexels)