Közel négy évtizedes hagyománnyal szakítva a Washington Post sem a republikánus, sem a demokrata jelölt mellett nem foglal állást a november 5-i elnökválasztás előtt. A pénteken közölt döntés hullámai több nap után sem ültek el, a lap olvasói tömegesen mondják vissza előfizetésüket.

„Visszatérünk gyökereinkhez, miszerint nem támogatunk elnökjelölteket” – jelentette be a Washington Post pénteki számában William Lewis vezérigazgató. A lap véleményrovatában közzétett írásában a kiadó vezetője elismerte: elkerülhetetlen, hogy az újság döntését sokféleképpen értelmezzék, mint az egyik jelölt hallgatólagos támogatását vagy a másik elítélését. Hangsúlyozta azonban, hogy a Post gesztusa nem a felelősségtől való menekülést jelenti, hanem „kiállást olvasóink saját döntéshozatali képessége” mellett.

A november 5-i választás előtt tizenegy nappal bejelentett döntés heves reakciókat váltott ki a szakma, politikusok, a közönség és nem utolsó sorban a szerkesztőség részéről. A lap újságírói azért találták különösen megrázónak a döntést, mert az újság két szerzője mindössze egy nappal korábban vette át New Yorkban a Pulitzer-díjat: David Hoffman Az autokrácia évkönyvei című cikksorozatáért, Vladimir Kara-Murza pedig a moszkvai börtönben született írásaiért.

Robert Kagan, a Post vélemény rovatának külsős szerzője tiltakozásként bejelentette lemondását, „korai kapitulációnak” titulálva a döntést. Ezzel arra utalt, hogy a lap milliárdos tulajdonosa, Jeff Bezos állíttatta le a Kamala Harris demokrata elnökjelölt melletti állásfoglalás közlését. „Bárki, aki annyira szervesen beépült az amerikai gazdaságba, mint Bezos... nyilvánvalóan jó viszonyban akar lenni a hatalmon lévőkkel. (…) Ez az epizód betekintést nyújt Donald Trump következő elnökségébe” – nyilatkozta a publicista emlékeztetve, hogy Trump megtorlást helyezett kilátásba politikai riválisai ellen. (Robert Kagan amúgy a férje annak a Victoria Nulandnek, aki a neokonzervatív Dicki Cheney nemzetbiztonsági kabinetjében kezdte a karrierjét, majd a Biden-kormányzat külügyminiszter-helyettesi tisztségéből vonult vissza idén tavasszal, miután fontos szerepet játszott az ukrajnai válságban.)

Az Amazon és a Blue Origin űrkutató vállalat tulajdonosa által 2013-ban megvásárolt Washington Post 1976-tól rendszeresen állást foglalt valamelyik elnökjelölt mellett, kivéve 1988-at, amikor az idősebb George Bush elsöprő győzelmet aratott a demokrata Michael Dukakis fölött. A hagyománnyal való szakítást az NPR értesülése szerint „feszült” gyűlésen ismertették az alkalmazottakkal. Előzőleg a lap többi részétől függetlenül, gyakorlatilag külön szerkesztőségként működő vélemény rovat már előkészítette a Harrist támogató állásfoglalást, és David Shipley rovatvezető jóvá is hagyta a szöveget. „Ez gyávaság, a sötétség pillanata, amelynek a demokrácia lesz az áldozata” – nyilatkozta a közszolgálati rádiónak Martin Baron, aki Trump első elnöksége idején irányította a Post hírszerkesztőségét, utalva a Washington Post híres jelmondatára, miszerint „a demokrácia meghal a sötétben” (Democracy Die sin Darkness).

Belső ellentmondás

Néhány órával a bejelentést követően a Washington Post véleményíróinak 11 fős csoportja közös cikkben határolódott el a finanszírozó döntésétől. Azt írták: a jelenlegi helyzetben, amikor rendkívül szoros a verseny a két elnökjelölt között, a lapnak pláne egyértelművé kellene tennie elkötelezettségét a demokratikus értékek, a jogállamiság és a nemzetközi szövetségek mellett, valamint rá kellene világítania a fenyegetésre, amelyet Donald Trump jelent ezekre az értékekre. „A Post pontosan ezt tette, amikor támogatta Trump ellenfeleit 2016-ban és 2020-ban” – mutattak rá a cikkben, amelyet hétfő délutánig 20 publicista írt alá.

Bob Woodward és Carl Bernstein, a Washington Post két legendája közleményt adott ki. Kiábrándítónak nevezték a döntést, amely szerintük figyelmen kívül éppen az óriási bizonyítékhalmazt, amelyet a Washington Post hírlapírói előállítottak Jeff Bezos irányítása alatt és finanszírozásával arról, hogy „milyen veszélyeket és károkat jelente egy második Trump-elnökség az amerikai demokrácia jövőjére nézve”.

Vasárnap Kagant követte Michele Norris lemondása. A népszerű író a Washington Post döntését „borzalmas hibának” minősítette, hiszen „ezen a választáson az alapvető demokratikus elveink múlnak”.

Szintén vasárnap a kiadó vezetője megpróbálta cáfolni a spekulációkat, hogy a döntéssel valójában Trumpot igyekszik segíteni a laptulajdonos. „Az elnökjelölteket támogató állásfoglalások megszüntetéséről teljes mértékben bent született meg a döntés, és sem a kampánycsapatokat, sem a jelölteket nem tájékoztatták előzetesen, és semmilyen szinten nem konzultáltak velük. Bármilyen ezzel ellentétes híradás egyszerűen hamis” – szögezte le közleményében Lewis. Egyúttal megpróbálta csökkenteni a fesztültséget a szerkesztőségben, egyenként válaszolva a dühös munkatársak üzeneteire.

Fura időzítés

Több nappal a bejelentés után még mindig rengeteg találgatás lát napvilágot a döntés valódi okáról. A legtöbben az időzítést furcsállják. Ez arra utalhat a CNN szerint, hogy Jeff Bezos üzleti érdekei befolyásolták a döntést. Ugyanis pénteken, néhány órával azután, hogy a Post bejelentette a döntését, Trump találkozott a Bezos tulajdonában lévő Blue Origin űrkutatási cég vezetőivel, amely 3,4 milliárd dolláros kormányzati megrendelést kapott egy új holdkomp megépítésére.

A New York magazin szerint egy biztos: a 2024 kampányról szóló cikkei alapján kizárható a lehetőség, hogy a lap ezúttal másként ítéli meg Donald Trumpot, mint 2016-ban vagy 2020-ban tette.

A Washington Post egyik legnagyobb sztárja, Carol Duhurst Leonnig Pulitzer-díjas oknyomozó újságíró a szerkesztőségnek írt e-mailben leszögezte: hidegen hagyja, állást foglal-e a lap vagy sem valamelyik jelölt mellett, viszont a bejelentés időzítése és az indoklásként tálalt „fura magyarázat” aggasztó kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, ami nagyon is érdekli. Vajon a tulajdonos a továbbiakban lehetővé teszi-e neki és kollégáinak, hogy ütős tényfeltáró munkát végezzenek anélkül, hogy aggódnának amiatt, hogy valakit bánthat a tudósításuk?

Erre is válaszolt Bezos hétfő esti közleményében, amelyben döntését a lap és általában az újságírás iránti bizalom helyreállításának szükségességével magyarázta. „Az elnöki támogatások nem döntik el a választásokat... viszont az elfogultság érzetét keltik” – írta a laptulajdonos emlékeztetve egyúttal, hogy 11 év alatt, mióta megvásárolta a Postot, soha nem fordult elő, hogy üzleti érdekei által vezérelve beleszólt volna a lap újságíróinak munkájába.

Kit büntet az olvasó?

A szerkesztőséget elárasztották a dühös olvasók panaszai. A közösségi oldalakon sokan kilátásba helyezték az előfizetésük lemondását. Hogy mennyien váltották be a fenyegetésüket, azt érthető okokból nem árulta el a kiadó szóvivője, viszont a szerkesztők – akik hozzáférnek a weboldal statisztikáihoz – láthatják, hogy megugrott az előfizetési űrlapot tartalmazó oldal látogatottsága. Ugyanakkor sok olvasó a Facebook- vagy Twitter-oldalán megosztott képernyőmentéssel bizonyította az előfizetése lemondását. Köztük van Mark Hamill Emmy-díjas színész, aki Luke Skywalkert játszotta a Csillagok háborúja trilógiában.

Just canceled the newspaper that told us "Democracy Dies In Darkness"#BoycottWaPo pic.twitter.com/zo7AwlYyby

— Mark Hamill (@MarkHamill) October 25, 2024

Többen távozásra szólították fel az újságírókat. „A lemondás elutasítása egyenértékű Donald Trump hallgatólagos támogatásával” – idézte az egyik olvasói üzenetet Dana Milbank veterán publicista, aki cikkében megindokolta, miért marad mégis a lapnál, és miért nem a milliárdos laptulajdonost büntetik a dühös olvasók az újság bojkottálásával. Bezos vagyona nem az újság-előfizetésekből származik, hanem az Amazon Prime-ügyfelek díjaiból és a kiskereskedelmi eladásokból. Ezzel szemben a Washington Post tavaly 77 millió dollár veszteséget termelt, ami újabb elbocsátásokat vont maga után. Tehát minél több előfizetést mondanak le, annál kevesebb újságíró marad, aki számon kérje a hatalmasokat, magyarázta Milbank.

A Post a második jelentős amerikai lap, amely egy héten belül lemondott Kamala Harris nyílt támogatásáról. A Los Angeles Times tulajdonosa, Patrick Soon-Shiong milliárdos állítólag azért vétózta meg a demokrata alelnök melletti állásfoglalást, mert Harris támogatja Izrael gázai háborúját.