Noha elvileg és gyakorlatilag is két külön világ, Németország és a Perzsa-öböl-menti olajmonarchiák nagyon hasonlóan kezelik a bevándorlókat. Az ok mindkét helyen ugyanaz: tartanak attól, hogy az idegenek tömeges honosítása „felhígítja” a nemzetet. Paradoxonnak tűnhet, de a merev honosítási szabályok – eltérő iramban végbemenő – enyhítése mögött a jövővel kapcsolatos aggodalmak húzódnak meg.

Olaf Scholz, Németország új kancellárja és az általa vezetett három párti „közlekedésilámpa-koalíció” egyebek mellett az állampolgársági törvény jelentős módosítását ígéri. A Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek és a Szabad Demokrata Párt (FDP) által kötött 177 oldalas szerződés értelmében a december 8-án hivatalba lépett kormány egyik fontos célkitűzése az állampolgársági törvény módosítása és egy új, „részvételi törvény” elfogadása, amely a „bevándorló társadalom” (Einwanderungsgeselschaft) mélyebb integrációját segítené elő.

A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) legfrissebb adatai szerint Németországban 21,9 millió bevándorló hátterű ember él, ami a teljes lakosság 26,7 százalékát jelenti. (Bevándorló hátterűnek az számít, aki – vagy legalább az egyik szülője – honosítás útján szerzett német állampolgárságot.) Közülük kevesebb mint nyolcmillióan szavazhattak a 2021. szeptember 26-i törvényhozási választáson – mintegy 36 százalékuk. Ezt főleg azok érezhetik igazságtalannak, akik több évtizede élnek, dolgoznak és fizetnek adót Németországban. Például az éppen hatvan éve, 1961. október 30-án Törökországgal kötött megállapodás alapján érkezett vendégmunkások milliói.

A koalíciós szerződés külön kiemeli, hogy számukra „egy élet munkájának elismeréseként” kívánják megkönnyíteni a honosítást, például az elvárt nyelvismereti szint csökkentésével. Ugyanakkor egyértelmű kritériumokkal váltják fel a túlságosan értelmezhető „német életkörülményekhez való illeszkedés” követelményét.

A reform részeként lehetővé teszik a többszörös állampolgárságot, és egyszerűsítik a német állampolgárság megszerzésének folyamatát. A honosítást – a jelenlegi nyolc év helyett – öt év után, különösen gyors integráció esetén pedig már három év elteltével lehetővé teszik. A letelepedési engedélyt három év után lehet megszerezni.

A külföldi szülőktől született gyermek automatikusan megkapja a német állampolgárságot, ha legalább az egyik szülő öt éve legálisan Németországban tartózkodik. (Korábban a követelmény nyolc év volt.) Tájékoztató kampányt indítanak a német állampolgárság megszerzésének lehetőségeiről, és kifejezetten bátorítják a honosítási ünnepségek megtartását. Ezzel párhuzamosan azt is megfontolják, hogy a jövő nemzedékei számára a külföldi állampolgárság ne öröklődjön generációkon keresztül.

A tervezett változtatások hosszabb távon átformálhatják a német nemzeti identitást – véli a Social Europe oldalán közölt cikkében Michael Davies-Venn, az amszterdami Vrije Egyetem tanára. Meglátása szerint a honosítási szabályok könnyítésének két fő oka van. Az egyik demográfiai. Társadalomtudósok már két évtizede megjósolták, hogy bevándorlás és a természetes szaporulat növekedése nélkül a németországi munkaerő 2050-re csaknem megfeleződik, a lakosság negyede pedig 67 év fölötti lesz.

A második ok összefügg az elsővel, de önmagában is fontos. Ha a lakosság negyedét jelentő, közel 22 millió bevándorló otthon érzi magát Németországban, az jelentős gazdasági előnyökkel is jár – mutat rá Davies-Venn –, ugyanis „világos üzenet a tehetségeknek világszerte, akik készek a jó reggelt Guten Morgenre cserélni”, hogy a szakmai hozzájárulásuk fejében tiszta jogi státuszra is számíthatnak. Nem véletlen szerinte, hogy az üzletpárti FDP támogatja a kettős állampolgárságot.

Mi a helyzet a Perzsa-öbölben?

Hasonló okokból változnak a honosítási szabályok a Perzsa-öböl országaiban, ahol a németországinál is szigorúbb követelmények érvényesek, mutat rá a The Economist. A vendégmunkásoknak többnyire rövidtávú vízumokat adnak, ami azt jelenti, hogy a munkaviszony megszűnésével el kell hagyniuk az országot. Ez érvényes azokra is, akik a hat Perzsa-öböl-menti olajmonarchia valamelyikéből mennek nyugdíjba, még akkor is, ha ott élték le a teljes felnőtt életüket. A gyermekek általában nem, vagy alig kötődnek a szülő származási országához, így számukra a távozás még fájóbb. Hasonló helyzetben vannak a külföldi állampolgárhoz feleségül ment nők gyerekei. 18 éves korukig az anyjuk kétévente megújíthatja a tartózkodási engedélyüket, nagykorúvá válásuk után azonban „saját jogon” kell kérvényezniük az állampolgárságot, és ha nem járnak sikerrel, távozásra szólíthatják fel őket, noha az ország a szülőhazájuk.

Kuvait, Katar, Bahrein, Omán, az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia mintegy 60 millió lakosának körülbelül fele bevándorló. Az „idegenek” rendkívül magas aránya az egyik ok, amiért az említett államok vonakodnak a honosításuktól. A másik az olajmonarchiák gazdasági sajátosságaiból ered: az állampolgárok rendkívül nagyvonalú társadalmi juttatásokra jogosultak. Az emirátusokban például a bennszülöttek az olcsó telefonelőfizetéstől a kamatmentes házvásárlási kölcsönig egy sor kedvezményre jogosultak, a friss házasok pedig 70 ezer dirhem (mintegy 17 ezer euró) lakodalmi támogatást kapnak.

A bevándorlókhoz való viszonyulás lassan változik. Az Egyesült Arab Emirátusokban bejelentették, hogy egyes külföldiek – például orvosok, tudósok, feltalálók – megkaphatják az állampolgárságot, és bizonyos feltételek mellett engedélyezni fogják, hogy a nyugállományba vonulók az országban maradjanak. Az idegenek honosítása azonban inkább kivétel, mint általános szabály.

A csekély változás hajtómotorja a The Economist cikke szerint ugyanúgy főleg gazdasági, mint Németországban. Az Öböl-menti országok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az olajbevételeknek a nem túl távoli jövőben várható elapadása miatt új gazdasági modellre van szükségük, az átállás pedig elképzelhetetlen tehetséges mérnökök, tudósok hozzájárulása nélkül. Őket hivatottak vonzani és ott tartani az új honosítási szabályok, amelyek például az orvost segítő nővér vagy a rendelőt takarító munkás előtt már nem nyitják meg az állampolgárság lehetőségét.