Emmanuel Macron elnök és a mainstream francia pártok egy olyan stratégiára hagyatkozva próbálják megakadályozni a Nemzeti Tömörülés hatalomra kerülését, amely a múltban hibátlanul működött. Kérdés azonban, hogy az elégedetlen franciák ezúttal is készek-e fegyelmezetten leszavazni a köztársaságra veszélyesnek kikiáltott radikálisok riválisaira.

A francia pártok széles spektruma fogott össze, hogy megakadályozza a Marine Le Pen által vezetett Nemzeti Tömörülés (RN) hatalomra kerülését a szélsőjobboldali párt június 30-i, történelmi győzelme után.

Igazuk lett azoknak az elemzőknek, akik öngyilkos manővernek titulálták az előrehozott nemzetgyűlési választások kiírását. A június 9-i európai parlamenti választások kiábrándító eredményei után Emmanuel Macron elnök arra számított, hogy a parlamenti voksolás megtöri a Nemzeti Tömörülés lendületét. Ehhez képest a leggyakrabban bevándorlásellenesként jellemzett radikális jobboldali párt ezúttal még jobban hasított, mint június 9-én. Az EP-választáson kapott 31,4 százalék után a nemzetgyűlési választások első fordulójában besöpörte a szavazatok 33,2 százalékát, csaknem megduplázva eredményét a 2022-es parlamenti választásokhoz képest.

Macron centrista koalíciója a harmadik helyen végzett a voksok 22 százalékával, a 28 százalékot szerző baloldali-zöld Népfront mögött. Az előrejelzések szerint Marine Le Pen pártja – amelyet hivatalosan a 28 éves Jordan Bardella vezet – a július 7-i második forduló után akár abszolút többséget szerezhet.

„Köztársasági front”

Az 577 tagú francia nemzetgyűlés tagjait többségi rendszerben választják meg. Az első fordulóban azok a jelöltek jutnak mandátumhoz, akik megszerzik a választókerületükben leadott voksok több mint 50 százalékát, ha a kapott szavazatok száma meghaladja a választási névjegyzékben szereplő polgárok negyedét. Az RN 38 kerületben szerzett abszolút többséget az első fordulóban, a Népfront 32 mandátumot szerzett meg, míg Macron szövetsége mindössze kettőt. A második fordulóban 501 képviselői hely sorsa dől el, győztesnek a legtöbb szavazatot szerző jelöltet hirdetik ki.

Francia sajátosság, hogy a döntő körbe nem csupán a két első helyezett jut be, hanem valamennyi legalább 12,5 százalékot szerző jelölt. A vasárnapi magas részvételi arány miatt mintegy 300 választókerületben lesz kettőnél több szereplős a július 7-i „visszavágó”, ami elméletileg az RN-nek kedvez. Az első forduló eredményei alapján szociológusok úgy becsülték, hogy az RN által megszerezhető képviselői helyek száma 250 és 300 közöttire tehető. (A parlamenti többséghez legalább 289 mandátumra van szükség. ) Ezek a prognózisok azonban nem számoltak a taktikai visszaléptetésekkel.

A Népfront és Macron centristái már vasárnap jelezték, hogy a második fordulóban visszaléptetik a saját jelöltjüket azokban a kerületekben, ahol a szavazatok megoszlása az RN győzelmét favorizálná. A Nemzeti Tömörülés legesélyesebb riválisának támogatása – a „köztársasági frontnak” nevezett stratégia – több alkalommal működött a múltban, azonban egyes elemzők szerint ezúttal csütörtököt mondhat.

Az RN elleni koalíció csak félig-meddig terjed ki a radikális baloldali Megtörhetetlen Franciaországra (LFI). A Reuters név nélkül nyilatkozó forrásokra hivatkozva azt írta: Macron hétfőn azt mondta a csapatának, hogy mivel a fő prioritás Le Pen-ék távoltartása a hatalomtól, az összefogás „eseti alapon” Jean-Luc Mélenchon pártjára is kiterjed.

Az első fordulóban 6,6 százalékát összegyűjtő hagyományos konzervatív párt, a Republikánusok (LR) helyzete ugyancsak bonyolult. Az alakulat kettészakadt éppen az RN-hez való viszonyulás kapcsán. Egy kisebb csoport republikánus törvényhozó csatlakozott Le Pen-ékhez Eric Ciotti időközben menesztett pártelnök vezetésével. A maradék álláspontja egyelőre kérdőjeles. Jordan Bardella mindenesetre bízik egy centrumellenes összefogásban: felkérte az LR politikusait, hogy lépjenek vissza azokban a választókerületekben, ahol ez a Nemzeti Tömörülés jelöltjét juttatná előnyhöz.

Kérdés ugyanakkor, hogy a visszaléptetett jelöltek támogatói milyen arányban hajlandók követni a pártjuk „utasításait” a második fordulóban, illetve mennyire tartják veszélyesnek a radikális jobboldalt. Ez volt a legfontosabb mozgatórugója az elmúlt ciklusokban a „köztársasági frontnak”, amely azonban fokozatosan gyengül. Míg a 2012-es parlamenti választáson még mindössze 6 mandátumot tudott szerezni az RN, jelenleg 89 képviselőjük van. Ugyanakkor a 2022-es elnökválasztás második fordulójában több mint 41 százalék szavazott Marine Le Pen-re úgy, hogy ugyanabban az évben a pártjára alig 18 százalék adta a voksát.

Nemcsak a választók, hanem a jelöltek viselkedése is kiszámíthatatlan. Előfordulhat, hogy egyik-másik politikus a párizsi pártközpontból érkező utasítás ellenére nem lesz hajlandó visszalépni.

A jelölteknek kedden estig kell közölniük, hogy indulnak-e a második fordulóban. Az egyeztetések, alkuk, helyezkedések várhatóan az utolsó pillanatig zajlanak. Ide tartozik, hogy a baloldali szavazók megszólításának egyértelmű szándékával Gabriel Attal miniszterelnök felfüggesztette a munkanélküli segély reformját, ami csökkentette volna a járandóságot.

Bonyolult együttélés

A francia állami berendezkedésben az államfő rendelkezik a legnagyobb hatalommal – kivéve, ha úgynevezett együttélés (franciául: la cohabitation) áll fenn, amikor az elnök és a parlamenti többség egymással rivális politikai pártokat képvisel. Ebben az esetben az elnök jogköre lényegében a külpolitikára, az európai ügyekre és a védelemre korlátozódik, viszont e területeken is osztoznia kell a kormánnyal. Például Macron lesz továbbra is a francia fegyveres erők főparancsnoka, és nála lesznek a nukleáris fegyverek indítókódjai, de az Ukrajnának ígért fegyverek szállításáról a parlament és a kormány döntene. Bardella már ki is jelentette, hogy amennyiben az RN parlamenti többséget szerez, miniszterelnökként nem járul hozzá francia csapatok és nagy hatótávolságú rakéták Ukrajnába küldéséhez.

Az Ötödik Köztársaság kezdete óta (1958.) háromszor volt példa „együttélésre”, legutóbb 1997-ben, amikor a jobboldali Jacques Chirac kénytelen volt kinevezni miniszterelnöknek a szocialista Lionel Jospint. Részben ennek a „traumának” a hatására javasolta Chirac az elnök megbízatását csökkentették hétről öt évre. Ez azzal járt, hogy az elnökválasztással párhuzamosan tartott parlamenti választásokon az elnök kényelmes parlamenti többségre tett szert. Ez igaz is volt Macronig. A jelenlegi elnök a második ciklusa elejétől kénytelen kisebbségben, ad hoc külső támogatással kormányozni. Ehhez képest elvileg nem jelentene túl nagy változást a július 7-én várható eredmény – kivéve persze, ha Le Pen-ék abszolút többséget szereznének –, mégis egy megerősödött RN jócskán megnehezítheti Macron dolgát a megbízatásából hátralévő három évben.

A parlament gyakorlatilag működésképtelenné válhat. Az már biztosnak látszik, hogy az RN nem kockáztatná a kisebbségi kormányzást, mivel folyamatosan ki lenne szolgáltatva a többi pártnak. Egy széleskörű – a bal- és jobboldali pártokat átölelő – koalíció esélye nem túl nagy. Ennél valószínűbb egy „szakértői kormány” kinevezése, ennek támogatásáért cserébe viszont Macronnak nagy valószínűség szerint le kellene mondania nemcsak a tervezett, de a már elindított reformintézkedései egy részéről is.