Gyilkosok és erőszaktevők is szabadságot kaphattak Oroszországban, ha vállalták a frontszolgálatot. A rendszer egyik legsötétebb következménye most kezd igazán láthatóvá válni: a hazatérők között vannak, akik ismét ölnek.  

Egy 26 éves férfi megölte feleségét és annak hétéves lányát. Egy másik, 42 éves férfi két, tíz- és tizenkét éves gyereket erőszakolt meg. Asztrahánban egy volt katona leszúrta, majd feldarabolta korábbi élettársát, Vlagyikavkazban pedig egy 58 éves férfi végzett a feleségével és huszonhárom éves lányával. Tver megyében egy tizenhárom éves lány vált nemi erőszak és gyilkosság áldozatává.

A helyszínek eltérnek, a történetek mögött azonban ugyanaz az oroszországi jelenség rajzolódik ki. Az elkövetők korábban már súlyos bűncselekmények miatt kerültek börtönbe, ahonnan az ukrajnai háború nyitotta ki előttük a kaput. Aláírtak a hadsereghez, megjárták a frontot, majd visszatértek a civil életbe. A rendszer azokra is lehetőséget adott, akiknek normális körülmények között hosszú éveket vagy évtizedeket kellett volna rács mögött tölteniük.

Húsz év helyett irány a front

Artyom Bucsin esete különösen jól mutatja, hová vezethetett ez a gyakorlat. A férfit egy 23 éves nő megerőszakolása és meggyilkolása miatt húsz év szabadságvesztésre ítélték. A büntetésből mindössze néhány hónapot töltött le. 2023-ban katonai szerződést kötött, és a börtönből az ukrajnai frontra került. Három hónappal később megsérült, így visszatérhetett Oroszországba. Elnöki kegyelmet kapott, vagyis korábbi büntetése többé nem tartotta börtönben. Az áldozat családja hiába várta a bíróság által megítélt kártérítést, Bucsin szabad emberként élt tovább. Nem sokáig. Később megölte feleségét és annak hétéves lányát is. Az újabb kettős gyilkosság után már életfogytiglani büntetést szabtak ki rá.

Nem egyedi tragédiáról van szó. Független orosz adatgyűjtések szerint az ukrajnai frontról hazatért veteránok a háború első négy évében legalább 551 embert öltek meg Oroszországban. Az áldozatok között feleségek, élettársak, gyermekek, rokonok, szomszédok és ivócimborák egyaránt voltak. A pontos szám ennél magasabb is lehet, mivel Oroszországban nincs átfogó nyilvános adatbázis arról, hány korábbi elítélt tért vissza a frontról, és közülük hányan követtek el ismét bűncselekményt.

A börtön lett a hadsereg egyik toborzóhelye

A fogvatartottak tömeges beszervezése 2022-ben gyorsult fel. Kezdetben Jevgenyij Prigozsin Wagner-csoportja járta az orosz büntetés-végrehajtási intézeteket, ahol rövid frontszolgálatért cserébe szabadságot ígértek az elítélteknek. Prigozsin saját állítása szerint csak a Wagner közel 48 ezer fogvatartottat vitt háborúba. Később a toborzást az orosz védelmi minisztérium vette át. Jogvédők 2024 elején már mintegy 150 ezer olyan emberről beszéltek, aki börtönből került valamelyik harcoló alakulatba.

A rendszer később szigorodott. A korábbi hat hónapos szolgálat helyett hosszabb szerződéseket vezettek be, és a szolgálati idő a háború végéig automatikusan meghosszabbodhat. A frontra jelentkező rabok ma már jellemzően nem elnöki kegyelmet, hanem feltételes szabadlábra helyezést kapnak. A változtatás egyik következménye, hogy jóval nehezebb egyszerűen néhány hónap frontszolgálat után hazatérni. A katonai logika ugyanakkor változatlan maradt: Moszkvának folyamatosan új emberekre van szüksége, miközben a Kreml politikailag igyekszik elkerülni egy újabb széles körű mozgósítást.

Beszédes adat, hogy az orosz büntetés-végrehajtási intézetekben ma lényegesen kevesebb fogvatartott van, mint a háború előtt. Az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat közlése szerint a 2021-es mintegy 462 ezerhez képest 2026-ra körülbelül 285 ezerre csökkent a fogvatartottak száma. A csökkenésnek természetesen nem kizárólag a katonai toborzás az oka, de a háború látványosan hozzájárult a börtönnépesség apadásához.

Amikor a gyilkosság után sem számít valaki visszaesőnek

A kegyelmi rendszer sajátos jogi helyzeteket is teremtett. Akadt olyan férfi, akit korábban barátnője meggyilkolásáért ítéltek el, majd a börtönből a frontra ment, ezért kegyelmet kapott. Hazatérése után újabb barátnőjét ölte meg. A bíróság azonban az új ügyben már nem visszaesőként kezelte. Az előző ítéletet az elnöki kegyelem jogilag eltörölte, a háborús szolgálatot pedig az új büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként is figyelembe lehetett venni. A konstrukció ezzel nemcsak katonai, hanem társadalmi problémává vált. Az áldozatok hozzátartozói azt láthatták, hogy egy súlyos bűncselekményért elítélt ember a front vállalásával megszabadulhat büntetésétől, pénzt kereshet, kitüntetést szerezhet, majd veteránként térhet vissza. Mindez különösen erős ellentétben áll azzal, ahogyan Vlagyimir Putyin az ukrajnai háború résztvevőiről beszél.

A Kreml már az „új elitet” látja bennük

Az orosz elnök következetesen hősökként állítja be az úgynevezett különleges katonai művelet résztvevőit. Putyin szerint nem az számít, milyen úton jutott valaki a frontra, hanem az, hogy végül fegyvert fogott Oroszországért. Az elnök egy alkalommal külön hangsúlyozta, hogy egy korábban elítélt katonának személyes közbenjárására ítélték oda az Oroszországi Föderáció Hőse címet. Ezzel egyértelművé tette, hogy a börtönmúlt önmagában nem akadálya annak, hogy valakit a rendszer példaképpé emeljen.

A veteránok szerepe ennél is tovább nőhet. Putyin többször beszélt arról, hogy a háborúban harcolók jelentik Oroszország jövőjét, és közülük kell kinevelni az ország új vezetői rétegét. A Kreml ennek érdekében indította el a „Hősök ideje” elnevezésű állami programot, amely közigazgatási és vezetői pályára készíti fel a kiválasztott veteránokat. A politikai üzenet világos: a háború nem egyszerűen katonai vállalkozásként jelenik meg, hanem olyan társadalmi átjáróként is, amely képes felülírni az ember korábbi életét. Aki harcolt, az a hivatalos narratíva szerint bizonyította lojalitását, függetlenül attól, hogy önkéntesként, mozgósított civilként vagy egy gyilkosságért kapott hosszú börtönbüntetésből érkezett a frontra.

Ennek következményei azonban egyre nehezebben rejthetők el. Orosz kriminológusok és jogvédők már évek óta arra figyelmeztetnek, hogy a háború lezárulta után az erőszakos bűncselekmények újabb hulláma következhet, amikor nagy számban térnek haza olyan emberek, akik hónapokat vagy éveket töltöttek rendkívül erőszakos környezetben. A börtönből toborzott katonák esetében ehhez még egy tényező társul: jelentős részük már a háború előtt is erőszakos bűncselekmény miatt került rács mögé.  A Kreml mégis egyre erősebben köti össze a társadalmi tekintélyt a frontszolgálattal. Miközben az orosz államnak emberekre van szüksége a háború folytatásához, olyan mechanizmust hozott létre, amelyben egy elítélt számára a harctér nemcsak a szabadsághoz vezető út lehet, hanem akár társadalmi felemelkedést is kínálhat. Az árát viszont sok esetben már nem a fronton fizetik meg.