Az orosz hadsereg 2022 óta legalább 27 ezer külföldit szerződtethetett az ukrajnai háborúra. Az eltűnt és elesett férfiak családjai Kenyától Peruig hónapok vagy akár évek óta próbálják megtudni, mi történt velük. Sokan tisztában voltak azzal, hogy katonai munkát vállalnak, másokat civil állás ígéretével vittek Oroszországba, és csak a fronton derült ki számukra, hogy valójában harcolniuk kell.

Charles Mutoka nem tudja, hol temették el az egyetlen fiát, sőt abban sem lehet biztos, hogy egyáltalán eltemette-e valaki. Oscar Khagola Mutoka korábban a kenyai hadseregben szolgált, majd biztonsági őrként próbálta eltartani a családját. 2025 nyarán azzal búcsúzott el otthonról, hogy jól fizető munkát kapott Oroszországban. Nem sokkal később katonai egyenruhában jelentkezett, és elmondta, hogy kéthetes kiképzés után a frontra küldik. Augusztusban életét vesztette, a holttestét azonban nem adták ki a családnak. Szülei és özvegye 2026 májusában koporsó nélkül tartottak temetést a kenyai Mukhunga faluban. Köveket helyeztek a sírba, hogy legalább legyen egy hely, ahol meggyászolhatják - kezdi beszámolóját a Deutsche Welle.

Oscar egyike annak a legalább 27 ezer külföldinek, akit 2022 februárja óta az orosz hadsereghez szerződtettek. Az eddig azonosított újoncok több mint 130 országból érkeztek. Számuk gyorsan nőtt: 2023-ban még körülbelül 3800, 2025-ben már több mint 14 ezer külföldi került az orosz fegyveres erőkhöz. Egy részük tudta, hogy katonai szolgálatra vállalkozik. Mások építkezésre, raktárba, gazdaságba, őrző-védő munkára vagy sofőrnek indultak, és csak Oroszországban szembesültek azzal, hogy a nevük egy katonai szerződésen szerepel.

A toborzók elsősorban olyan embereket keresnek, akiknek nincs megtakarításuk, biztos állásuk vagy reális esélyük arra, hogy legálisan egy gazdagabb országban dolgozzanak. Havi több ezer dollárt, egyszeri belépési pénzt, orosz útlevelet és családi támogatást ígérnek nekik. Az utazás költségeit sokan hitelből fizetik, ezért mire megérkeznek, már súlyos adósság terheli őket. A repülőtéren vagy a szállásukon orosz nyelvű iratokat íratnak alá velük, majd elveszik az útlevelüket, katonai táborba szállítják őket, és néhány napos kiképzés után fegyvert adnak a kezükbe.

Kapcsolódó

Drámai tapasztalatairól számolt be egy foglyul ejtett magyar-ukrán kettős állampolgárságú férfi

Az orosz védelmi tárca videóval kísért közleményében Albert Roman néven azonosított férfi 2020 óta élt Magyarországon.

háború Ukrajna Oroszország orosz–ukrán háború

A külföldiek származási helye jól mutatja, milyen messzire ér el az orosz toborzóhálózat. Kenyaiak, kameruniak, ghánaiak, szomáliaiak, Sierra Leone-iak, szenegáliak, tanzániaiak, nigériaiak, maliak, kongóiak, dél-afrikaiak és egyiptomiak egyaránt kerültek az ukrán frontra. Ázsiából nepáli, bangladesi, indiai, Srí Lanka-i, jemeni, iraki, kínai, üzbég, tádzsik és kirgiz állampolgárokat azonosítottak, Latin-Amerikából pedig kubaiak, peruiak, kolumbiaiak és bolíviaiak csatlakoztak vagy jutottak megtévesztéssel az orosz hadseregbe. A névsor alapján Moszkva már nem néhány hagyományos kibocsátó országra támaszkodik, hanem szinte minden olyan térségben megjelent, ahol a szegénység, a munkanélküliség és a kivándorlás reménye könnyű célponttá teszi az embereket.  

Az ukrán fogolytáborokban 48 állampolgárság képviselőit azonosították. A foglyok között kenyaiak, maliak, egyiptomiak, törökök, nepáliak, Srí Lanka-iak és kongóiak is vannak. Afrikából 2026 tavaszáig közel háromezer embert szerződtethettek, több százan pedig már meghaltak. Kamerun tizenhat állampolgárának haláláról kapott értesítést, Ghána pedig több mint ötven áldozatról számolt be. Kenyában a toborzás valóságos üzletággá vált. Egy parlament elé került jelentés szerint több mint ezer kenyai utazhatott ki, köztük volt katonák, rendőrök, szakmunkások és állástalan fiatalok. A közvetítők havi 2715 dollár körüli fizetést és akár 9300 dolláros jutalmat kínáltak. Eleinte Törökországon és az Egyesült Arab Emírségeken keresztül vitték őket Oroszországba, később Uganda, Dél-Afrika és a Kongói Demokratikus Köztársaság felé terelték az útvonalakat. 2026 februárjában 89 kenyairól tudták, hogy a fronton van, 39-en kórházba kerültek, 28 embernek pedig nyoma veszett.

Hogyan toboroz Oroszország külföldieket az ukrajnai háborúba?

A kubai Yoan Viondi Mendoza számára a havi kétezer dolláros fizetés olyan lehetőséget jelentett, amely mellett nehezen tudott elmenni, hiszen odahaza ennek csak a töredékét kereshette volna meg. Családja hiába próbálta lebeszélni az utazásról, ő abban bízott, hogy az oroszországi szerződéssel kitörhet a nyomorból, és később a hozzátartozóin is segíthet. A fronton azonban hamar szertefoszlottak a reményei. Testvérét már azzal hívta fel, hogy súlyos hibát követett el, és könyörgött neki, próbálja valahogyan hazajuttatni. Nem sokkal később megszakadt vele a kapcsolat, neve pedig utóbb felkerült az elesett külföldiek listájára. Mendoza tisztában volt azzal, hogy katonai szerződést ír alá, arról viszont aligha kapott pontos tájékoztatást, milyen feladatra küldik, meddig köti a megállapodás, és van-e egyáltalán lehetősége visszalépni.

A bangladesi Arman Mondol története ennél is egyértelműbb megtévesztésről árulkodik, mivel ő raktári munkára jelentkezett, nem pedig katonai szolgálatra - folytatja a tragikus történetek bemutatását a német lap. Családja földet adott el és hitelt vett fel, hogy előteremtse a közvetítő díját, majd a fiatal férfi turistavízummal Oroszországba utazott. Ott egy számára olvashatatlan, orosz nyelvű iratot írattak alá vele, rövid kiképzés után pedig már az ukrajnai fronton találta magát. Elmondása szerint a külföldieket rendszeresen az első vonalba küldték, az orosz katonák pedig mögöttük maradtak. Egy bevetés során a járművük aknára futott, és az utasok közül mindössze ketten élték túl a robbanást. Mondol később megszökött egy katonai kórházból, végül hazajutott Bangladesbe, de repeszek maradtak a lábában, erősen sántít, és azóta sem tud szabadulni a dróntámadásokban megcsonkított emberek látványától. Más túlélők verésről, bezárásról és halálos fenyegetésekről számoltak be.

A külföldi harcosokat gyakran egyetlen szóval zsoldosoknak nevezik, holott a hátterük és a beszervezésük módja között jelentős különbségek vannak. Egyesek a magas fizetés, az orosz állampolgárság vagy a családjuknak ígért támogatás miatt önként vállalják a szolgálatot, másokat hamis álláshirdetéssel csábítanak ki, megfélemlítenek, bezárnak, vagy az úti okmányaik visszatartásával kényszerítenek arra, hogy fegyvert fogjanak. Az ilyen esetek már túlmutatnak a kétes katonai toborzáson, és a szervezett emberkereskedelem ismérveit hordozhatják - summáz a Deutsche Welle. Moszkva ennek ellenére következetesen azt állítja, hogy minden külföldi saját akaratából csatlakozik az orosz fegyveres erőkhöz, szerződésük pedig megfelel az ország törvényeinek. A kenyai, kubai, nepáli és bangladesi családok számára azonban nem a jogi magyarázat a legfontosabb, hanem az, hogy megtudják, él-e még a hozzátartozójuk, és ha elesett, valaha hazakerül-e a holtteste.