A következő néhány hónap kulcsfontosságú Ukrajna számára, nemcsak a frontvonalon, hanem az európai támogatás szempontjából is. Veronica Anghel, az amerikai Johns Hopkins Egyetem politológia professzora kifejti, hogyan kerül próbatétel elé az európai szolidaritás, és hogyan lép fel Oroszország azért, hogy Moszkva-barát kormányokat erőltessen hatalomra a kontinensen.

Oroszország Ukrajna megtámadásával határozott válaszlépéseket váltott ki Brüsszelből, amelyeket az Európai Bizottság koordinált, és amelyekhez különösen a kelet-európai országok csatlakoztak lelkesen. Ahogy telik az idő, úgy csökken az érdeklődés az Ukrajnában történtek iránt – véli Veronica Anghel, aki több, egymást átfedő európai válságról beszélt az Adevărulnak adott interjújában.

Álláspontja szerint az Európai Unió egyszerre több válságon megy keresztül, amelyek próbára teszik szolidaritását. „A világjárvány első heteiben az Európai Unió lassan vette át az irányítást, de hamarosan növelte az egységes vezetés képességét. Ennek az ellenkezőjét láttuk az Oroszország és Ukrajna közötti háború esetében. A világjárvány egy egységesebb Európai Uniót mutatott, feltételes szolidaritással, amelyre a közvélemény pozitívan reagált. Ezzel szemben a háború egy megosztottabb Európai Uniót mutat. Azt látjuk, hogy az emberek egyre inkább a közvetlen költségek miatt aggódnak, mint az azokat okozó világesemények miatt” – magyarázza a szakértő.

Miközben az uniós intézmények ragaszkodnak a status quo megőrzéséhez, ez a stratégia valószínűleg nem lesz elegendő ahhoz, hogy ellenálljon az előttünk álló nagy globális kihívásoknak. Ugyanakkor az európaiak elkötelezettsége az európai alapértékek iránt éppoly ingatag, mint a kormányaiké – figyelmeztet Veronica Anghel.

Kifejtette, „az európai intézmények mindkét helyzetben fontos szerepet játszanak, mivel központi koordinációt biztosítanak a politikák hatékonysága érdekében. Az intézmények rendelkezésére álló eszközök azonban nem egyformán alkalmasak a különböző válságok és ezek eltérő kontextusainak kezelésére. Ugyanez igaz a tagállamokra is, amelyek egy adott helyzetben és válsághelyzetben erősnek tűnnek, de egy másikban gyengébbnek. Ez nem meglepő következtetés. Nem minden válság egyforma, és Európa egy folyamatos projekt” – teszi hozzá. Szerinte az Európai Bizottság dicséretet érdemel, amiért már az orosz támadás első napjaitól kezdve határozott válaszlépéseket koordinált.

„Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, az Európai Bizottság vezető szerepet játszott az Európai Unió válaszlépéseinek koordinálásában, különösen a szankciók bevezetésében, de humanitárius segítségnyújtásban és még halálos fegyverek biztosításában is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a párbeszéd élére állt – egyeztetett az ukrán vezetőkkel, ellátogatott a háború sújtotta országba, és felhívta a figyelmet annak fontosságára, hogy Ukrajna szilárdan elkötelezze magát a konfliktus túlélése, sőt győzelme mellett. Még azt is felvetette, hogy Ukrajnát be kellene vonni az Európai Unióba, és ezzel újraindította az EU bővítéséről szóló vitát” – elevenítette fel a szakértő.

Ezzel szemben a nagy nyugati országok inkább az Oroszország elleni szankciók mértékének korlátozásában és a Moszkvával való kapcsolatok fenntartásában tűntek érdekeltnek. Ez különösen igaz Németország esetében, amely az orosz gáztól való függőségre hivatkozik.

„A háború előrehaladtával a Bizottság intézkedései ellentétben állnak a tagállamok, különösen Franciaország és Németország fejleményeivel. Emmanuel Macron francia elnök sokat fektetett a diplomáciai fordulatba, de ez nem hozott előrelépést. Olaf Scholz német kancellár kezdetben habozott, hogy reagáljon-e és hogyan, majd – miután meggyőződött a határozott fellépés szükségességéről – ellentmondásos adminisztratív döntésekkel kezdte aláásni saját nyilvános kötelezettségvállalásait” – mutat rá Veronica Anghel.

Ezzel párhuzamosan Oroszország minden csatornán keresztül azon dolgozik, hogy a szankciókat feloldják, és növelje befolyását Európában. Az elmúlt hetekben a Kreml némi sikert ért el ezen a fronton. Magyarország, de nem csak Magyarország, több esetben is ellenállt a szankciós csomagoknak, és megrendítette az európai egységet. Ugyanakkor az oroszbarát pártok nagyon közel vannak ahhoz, hogy hatalomra kerüljenek olyan országokban, mint Olaszország és Bulgária, amelyek kormányai összeomlottak és politikai válságot okoztak.

Veronica Anghel arra is rávilágított, hogy a NATO júniusban bemutatott új stratégiai koncepciójában először jelentette ki, hogy Peking „rendszerszintű kihívást” jelent a nemzetközi rend számára, és aggodalmát fejezte ki a Moszkvával való partnerség miatt.

„Azt fogjuk látni, hogy Oroszország továbbra is támogatni fogja Kína ázsiai–csendes-óceáni ambícióit abban a reményben, hogy meggyőzi Pekinget, hogy támogassa a NATO-val szemben. Kína azonban sokkal visszafogottabb az ukrajnai helyzetben, nehogy még jobban szembeállítsa az európai államokat, amelyekkel sokkal jobb munkakapcsolatban áll” – mondta az Adevărulnak adott interjújában Veronica Anghel.