Miniszterelnököt cseréltek a Moldovai Köztársaságban, a Romániával való egyesülés azonban az új kormányfőnek is kiemelt kérdést jelent. Vasile Tofan szerint a témát nem szabad egyfajta „B tervként” kezelni. Moszkva szerint a két ország egyesülése geopolitikai változást idézne elő a térségben. 

Július 22-én tette le a hivatali esküt az új moldovai kormányfő, s alig több mint egy héttel beiktatása után máris Bukarestbe látogatott. Vasile Tofan a Román Televíziónak adott interjújában hangsúlyozta, hogy az egyesülés jelentős történelmi és politikai kérdés, amelyet nem szabad egyfajta „B tervként” kezelni. A kormányfő kitérő választ adott, amikor arról kérdezték, hogyan szavazna, ha népszavazást tartanának a Romániával való egyesülésről. 

„Jelenleg a támogatottság valamivel 40 százalék alatt van, ugyanakkor növekvő tendenciát mutat. Úgy gondolom, hogy a Románia és a Moldovai Köztársaság népe az egyetlen, amely döntést hozhat az egyesülés kérdésében” – mondta a miniszterelnök. Tofan szerint az egyesülés kérdése túlságosan fontos és szimbolikus ahhoz, hogy politikai tartalékmegoldásként vagy „B tervként” kezeljék. Mint fogalmazott, jelenleg Chișinău, de Bukarest figyelme is az „A tervre”, azaz a Moldovai Köztársaság sikeres uniós csatlakozására összpontosul. 

A kormányfő kiemelte, hogy az egyesülésről kizárólag demokratikus úton, a két ország polgárainak akarata alapján lehet dönteni. „Az egyesülés nagyon fontos ügy. Túl nagy jelentőségű ahhoz, hogy egyfajta B tervként tekintsünk rá. Arra kell törekednünk, hogy eljussunk egy olyan helyzetbe, amikor a Prut mindkét partján élőknek valódi lehetőségük lesz arra, hogy kinyilvánítsák akaratukat. Jelenleg azonban sajnos még nem tartunk ott” – fogalmazott Vasile Tofan.

Kapcsolódó

Politikai vihar Moldovában az egyesülés kapcsán  

Maia Sandu azt mondta, a javaslat célja az egyesülés eszméjének lejáratása. Azt állította, hogy azt „Moszkva egyik ügynöke” terjesztette elő.

Chișinău egyesülés román-moldovai egyesülés Moldova

A közvélemény-kutatások szerint az egyesülés támogatottsága fokozatosan növekszik, az egyesüléspárti tábor azonban továbbra sem alkot többséget. A moldovai társadalom jelentős része az európai integrációt támogatja, de ezt nem feltétlenül köti össze az állami szuverenitás feladásával. Romániában lényegesen magasabb az egyesülés támogatottsága. A román közvélemény jelentős része az egyesülést egyfajta történelmi igazságtételként értelmezi.

Hogy miért éppen most került ismét előtérbe a kérdés? A válasz az orosz–ukrán háború következtében kialakult új geopolitikai helyzetben keresendő. Moldova biztonságpolitikai környezete jelentősen megváltozott, miközben az Európai Unió felgyorsította a keleti partnerségi országok integrációját. A chișinăui vezetés számára az európai integráció ma már nem csupán gazdasági vagy politikai cél, hanem biztonsági garancia is. A folyamat elhúzódása vagy megtorpanása esetén a Romániábal való egyesülésre is hasonlóan erős garanciaként tekintenek. 

Nem csupán érzelmi kérdés

Anatol Țăranu, az egyik legismertebb moldovai politológus szerint a mai moldovai identitás alakulására jelentős hatással volt a cári orosz, majd a szovjet korszak politikája. Úgy véli, hogy a Szovjetunió időszakában tudatosan erősítették a különálló moldovai identitást, amely szerinte eltávolította egymástól a Prut két oldalán élő román közösségeket. Az elemző korábban arról is beszélt, hogy egy esetleges „újraegyesítés” nem csupán érzelmi kérdés, hanem komoly politikai előkészítést és társadalmi támogatottságot igényel.

Moszkva szerint a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülése geopolitikai változást idézne elő a térségben. „Ha a Moldovai Köztársaság Románia részévé válik, megszűnik létezni” – jelentette ki nemrég Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője. Mint mondta, ez esetben a Moldova elnevezés fokozatosan eltűnne a hivatalos használatból, a történelemkönyvekből és az ország kulturális emlékezetéből is. Moszkva ezzel azt az álláspontot képviseli, hogy az egyesülés valójában nem két állam önkéntes közeledése, hanem a Moldovai Köztársaság felszámolása lenne.

Oroszország kiemelten figyel a Moldova két különleges helyzetű térsége: Transznisztriára és Gagauziára. Moszkva szerint ezek a területek nem támogatnák a Romániával való egyesülést. Az orosz külügyi kommunikáció gyakran hivatkozik arra, hogy a térségek lakosságának egy része kulturálisan és politikailag közelebb érzi magát Oroszországhoz. A kérdés különösen érzékeny Transznisztria miatt, ahol ma is orosz “békefenntartó” katonák állomásoznak. A régió 1992 óta de facto különálló területként működik. Nyilvánvaló, hogy egy Romániával való egyesülés Moldova teljes nyugati integrációját jelenthetné, ami Oroszország regionális befolyásának csökkenésével járna.

A Moldovai Köztársaság legutóbbi, 2024-es népszámlálásának adatai szerint jelentős változások történtek az ország nyelvi és etnikai összetételében. A chișinăui statisztikai hivatal adatai szerint a románt anyanyelvként megjelölők aránya 31 százalék fölé emelkedett, ami 8,1 százalékpontos növekedést jelent a 2014-es népszámláláshoz képest. Ezzel párhuzamosan a „moldovai nyelvet” anyanyelvként megjelölők aránya 7,8 százalékponttal csökkent: míg tíz évvel korábban csaknem 57 százalék vallotta ezt, 2024-ben már valamivel kevesebb mint 50 százalék tette ugyanezt.

Moldova lakossága tíz év alatt csaknem 14 százalékkal csökkent. Míg 2014-ben 2,7 millió lakost regisztráltak, addig 2024-ben az országban állandó lakóhellyel rendelkezők száma 2,4 millió fő volt. A népszámlálás az etnikai hovatartozás terén is változásokat mutatott. A magukat moldovainak vallók aránya 77,2 százalékra nőtt a 2014-es 75,3 százalékról. A román nemzetiségűnek vallók aránya szintén emelkedett: 2024-ben 7,9 százalék, míg tíz évvel korábban 6,7 százalék sorolta magát románnak. Ezzel szemben több kisebbségi közösség aránya csökkent. Ukránnak a lakosság 4,9 százaléka vallotta magát, szemben a 2014-es 6,8 százalékkal. A gagauzok aránya 4,2 százalékra csökkent a korábbi 4,8 százalékról, az oroszoké pedig 3,2 százalékra mérséklődött a 2014-es 4,1 százalékról.