Menekültek vallomása: szörnyű állapotok uralkodnak a mariupoli táborokban  

A BBC újságírói olyanokkal beszéltek, akiknek sikerült elhagyniuk Mariupolt, amely most már szinte teljes egészében orosz ellenőrzés alatt áll. Mivel a humanitárius folyosók nehezen működnek és ki vannak téve az orosz támadásoknak, keveseknek volt lehetőségük arra, hogy a hatóságok által biztosított buszokkal kimenekülhessenek a háborús övezetből. Azok pedig, akik kijutottak, borzalmas állapotokról számoltak be.

Az Adevărul beszámolója szerint egy házaspár, amelynek sikerült biztonságosan eljutnia Lvivbe, miután áthaladt az egyik Mariupol melletti ideiglenes szűrőtáboron, „egy igazi koncentrációs tábor” borzalmas körülményeiről számolt be. Olekszandrt és Olenát egy Mariupol melletti faluba egy iskolaépületbe vitték, amit az oroszok menekültközpontnak alakítottak át. Mariupol lakosait, akik a hatóságok által megnyitott evakuációs útvonalakon próbálták elhagyni a várost, szintén ide szállították.

Azok, akik átmentek az átvilágítási eljárásokon, azt mondják, hogy úgy bántak velük, mintha börtönben lettek volna. Az orosz biztonsági erők ujjlenyomatot vettek tőlük, minden szögből lefényképezték őket, és alaposan kihallgatták őket.

Fotó: Agerpres/EPA

A 49 éves Oleksandr azt mondta, a telefonjaikat elvették – az oroszok megvizsgálták a fotóikat, a híváslistájukat és kapcsolataikat, és az újságírókkal, illetve kormányzati és katonai tisztviselőkkel való lehetséges kapcsolatok iránt érdeklődtek. „Ha azt gyanították, hogy valaki »ukrán náci«, Donyeckbe vitték további kihallgatásra vagy kivégzésre. Ez egy rendkívül veszélyes és kockázatos helyzet volt. A legkisebb kétség esetén az ellenállók azt kockáztatták, hogy megkínozzák őket. Ott mindenki attól félt, hogy Donyeckbe viszik” – mondta Olekszandr. 

Miután alaposan átvizsgálták, a házaspár felkerült az evakuálási listára. De a megpróbáltatásaik ezzel még nem értek véget. Olena azt mondta, hogy az evakuálások nagyon ritkák voltak, és mindenkinek a padlón ülve kellett várnia, matracok és takarók nélkül. Több ezer embernek csak egy mosdó állt rendelkezésre. „Szörnyű szag volt” – mondta Olena. Hozzátette: nem volt mivel mosakodniuk vagy tisztálkodniuk – a higiéniai termékek egy nap alatt elfogytak.

Fotó: Agerpres/Xinhua

Végül Olenának és Olekszandrnak saját megoldást kellett keresnie ahhoz, hogy elhagyhassák a tábort. „Nem volt más választásunk – vagy azt kockáztattuk, hogy erőszakkal toloncolnak ki minket Oroszországba, vagy azt, hogy megbízunk ezekben a magán sofőrökben” – mondta Olena.

Az ukrán házaspárt egy sofőr először az oroszok által megszállt Berdjanszk városába vitte „mezőkön, burkolatlan utakon, keskeny ösvényeken” keresztül, hogy elkerüljék az ellenőrző pontokat. Ezután három napon át kerestek valakit, aki megkockáztatta, hogy elviszi őket Zaporozsecbe, ahonnan aztán sikerült elérniük egy Lvivbe tartó vonatot.

„Nincs esélyed kijutni a szűrőtáborokból, ha csak nem veszed igénybe ezeknek a magán sofőröknek a segítségét, ami kockázatos. Szerencsére vannak köztük jó emberek” – mondta Olekszandr.

Mariupoli életkép | Fotó: Mariupol Regional Council

Egy másik házaspár, Valentina és férje, Jevgenyij, akiknek sikerült kijutniuk Mariupolból, leírták, milyen bizonytalan körülmények között éltek túl az ostromlott városban – konzervekkel, burgonyával és a bojlerből kieresztett vízzel.  

Az orosz biztonsági szűrési eljárás gyorsan lezajlottak az esetükben, nemcsak a koruk, hanem az egészségi állapotuk miatt is – mondta az 58 éves Valentina.„A szűrőtáborok olyanok, mint a gettók. Az oroszok csoportokra osztják az embereket. Azok, akiket az ukrán hadsereggel, újságírókkal, kormánytisztviselőkkel való kapcsolattal gyanúsítanak, nagyon veszélyes helyzetben vannak. Ezeket az embereket Donyeckbe viszik a börtönökbe, ahol megkínozzák őket” – tette hozzá.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?