Mi várható az orosz–ukrán háború alakulása tekintetében a washingtoni egyeztetések után? Milyen üzenete volt az Ovális Irodában elhelyezett Ukrajna-térképnek? Befolyásolni tudja-e Európa a fejleményeket? Lehet-e Budapest egy Putyin–Zelenszkij vagy egy hármas csúcstalálkozó helyszíne? Szakértőket kérdeztünk. 

„Az alaszkai, majd a washingtoni találkozók közelebb hozták a béke esélyét. Egyértelműen felgyorsultak az események és közeledtek az álláspontok is. Ez köszönhető annak is, hogy hiába vonultak fel a Fehér Házban az ukrán elnök mellett az európai úgynevezett tettrekészek is, Trump nem engedte magát eltéríteni az Alaszkában kialakított álláspontjától” – mondta a Maszolnak Stier Gábor Oroszország-szakértő.

A moszkvater.com nevű, elsősorban szláv országokkal kapcsolatos híreket publikáló portál főszerkesztője azt is pozitívumnak nevezte, hogy az amerikai elnök nem hagy sok időt az európaiaknak és Zelenszkijnek arra, hogy felpuhítsák a már rögzített álláspontokat. 

„Az azért aggasztó, hogy a területi kérdésekben gyanúsan nagy a hallgatás. Ez jelentheti az alaszkai javaslat elfogadását a donyecki kivonulással együtt, de mást is. A részletek nem világosak a biztonsági garanciák témájában sem, így a következő napokban, hetekben sok munka vár még Trumpra. A Fehér Ház szándékai szerint egy Putyin–Zelenszkij csúcsra minél gyorsabban, még augusztusban sort kell keríteni, erre az elvi hajlandóság mindkét vezetőben meg is van, ám az orosz elnök addig aligha ül le ukrán kollégájával, amíg a megállapodás nem körvonalazódik” – fogalmazott a szakértő.

Kapcsolódó

Ukrajna: lemondás az elfoglalt területekről és biztonsági garancia száz milliárd dollárért

A második világháború után kialakított világrend ma már nem fenntartható, és az új világrend alapjait most a napokban teszik le a világ vezetői.

Benkő Erika vélemény

Úgy véli, ezt a találkozót meg kell előzzék további orosz–ukrán egyeztetések, közben pedig az európaiak is átírhatják az eddigi elvi megállapodásokat. „Tehát ha az orosz–ukrán, majd a hármas csúcstalálkozó sokat csúszik, az rontja a megállapodás esélyeit” – tette hozzá.

Stier Gábor szerint van esély arra – nem is kicsi –, hogy erre a találkozóra Budapesten kerüljön sor. „Erre utal az is, hogy a washingtoni egyeztetés után Trump felhívta Orbán Viktort, és ezen a beszélgetésen az ukrán EU-tagság blokkolása mellett ez az amerikai részről egyébként logikus ötlet is felmerülhetett. A legfőbb akadályát ennek a látványosan rossz magyar–ukrán kapcsolatok jelentik, ám ez is áthidalható, ha Trump ezt szeretné. Az orosz félnek jó eséllyel tökéletesen megfelelne a budapesti helyszín” – mondta a külpolitikai újságíró.

Mint fogalmazott, nem zárja ki, hogy cserébe Trump rávenné a magyar kormányt arra, hogy a béke előmozdítása érdekében Budapest ne akadályozza Ukrajna uniós csatlakozását. „Összességében óvatos vagyok, és komoly eredménynek tartanám, ha az idén aláírnák a békeszerződést” – hangsúlyozta Stier Gábor.  

Magyarország már az orosz–amerikai találkozó potenciális helyszínei között is felmerült

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője egy esetleges háromoldalú, amerikai–orosz–ukrán találkozó helyszínével kapcsolatban azt mondta: három lehetséges ország merült fel: Svájc, Magyarország és Törökország.

„Svájc esetében probléma lehet, hogy Moszkva már nem tekinti semleges  félnek, illetve mivel az alpesi ország tagja a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, így vélhetően az oroszok nem kockáztatják meg Putyin letartóztatását. Magyarország már az orosz–amerikai találkozó potenciális helyszínei között is felmerült, mivel mindkét elnök pragmatikus kapcsolatot ápol a magyar kormánnyal, így vélhetően inkább Ukrajna elutasítása miatt hiúsulna meg egy budapesti találkozó. Törökország viszont jó eséllyel lehet a végleges helyszín, tekintettel arra, hogy korábban – igaz, alacsonyabb szinten, de – a túszcserék kapcsán már zajlottak ott orosz és ukrán delegációk közti egyeztetések” – fogalmazott a Maszolnak a politológus.

Az elemző szerint a hétfői találkozó egyik legnagyobb eredménye a biztonsági garanciákban való megegyezés, amelyeket az elkövetkező tíz napban fognak részletesen nyilvánosságra hozni.

„Trump szerint Putyin Alaszkában beleegyezett abba, hogy Ukrajnának biztonsági garanciákat adjanak, ami egy relatív nagy elmozdulás a háború kitörésekor megfogalmazott demilitarizált Ukrajna koncepcióhoz képest. Az elkövetkező napok nagy kérdése tehát ebben a tekintetben az lesz: valóban kaphat-e Ukrajna a NATO 5. cikkelyéhez fogható biztonsági garanciákat, és ez NATO-csapatok Ukrajnában állomásozását vagy – tekintettel az orosz igényekre – egy független kontingenst jelentene-e. Nem világos egyelőre, hogy Oroszország melyik megvalósítási mód mellett tette le a voksát, amit azért lenne praktikus tisztázni az elkövetkező napokban, mert a háború kirobbanásának egyik fő oka is Ukrajna nyugati orientációja és potenciális NATO-tagsága volt” – mondta Mihálovics Zoltán. 

Kiemelte: az amerikaiak – a hírek szerint – a biztonsági garanciák nyújtásába is úgy egyeztek bele, ha Ukrajna száz milliárd dollár értékben vásárol fegyvereket, aminek kötelezettségét Európa fizeti, tehát Kijev európai forrásokból valósítaná ezt meg.

„Ha Kijev tényleg az 5. cikkelyhez mérhető biztonsági garanciákat kap, akkor a korábbi orosz követelés – miszerint a NATO-tagság vagy minden azzal egyenértékű döntés elutasítandó – nem teljesül: a védelem ilyen erős szavatolása esetén ugyanis Ukrajna, ha formálisan nem is, de lényegében NATO-szerű védőhálóval rendelkezne. Mindaddig vélhetően nem lesz tartós megegyezés egy háromoldalú csúcstalálkozón sem, amíg a Nyugat nem fogadja el, hogy az orosz geopolitikai gondolkodás sarokköve az, hogy nem lehetnek katonailag értelmezhető csapatok Oroszország határainál a szárazföldre beszorítva. Röviden tehát nemcsak Kijevnek, de Moszkvának is tartós biztonsági garanciákra van szüksége, utóbbiról viszont alig esik szó – márpedig enélkül nagyon valószínű, hogy nem lesz megállapodás” – összegzett a politológus. 

Rengeteget beszéltek az Ovális Irodában elhelyezett Ukrajna-térképről. Mi volt ennek az üzenete? – kérdeztük. „Nehezen elképzelhető, hogy az orosz–ukrán konfliktus tartósan lezárható lesz területi engedmények nélkül. A Zelenszkijt Washingtonba elkísérő európai vezetők és Donald Trump között az egyik legkritikusabb nézeteltérés a területi rendezés kérdése, holott korábban Mark Rutte NATO-főtitkár is beszélt az oroszok által megszállt területek de facto elismeréséről. Trump először külön tárgyalt Zelenszkijjel, és ezt követően volt látható egy Ukrajna-térkép a front jelenlegi állásáról, így vélhetően az amerikai és az ukrán elnök négyszemközt érintette a kérdést, igaz, utóbbi többek közt arra hivatkozva utasít el bármiféle területi engedményt, hogy az ukrán alkotmány tiltja azt, és népszavazás sem írható ki a tárgykörben” – válaszolta a geopolitikai elemző. 

Kapcsolódó

Trump telefonon egyeztetett Orbán Viktorral Ukrajnáról

A kiszivárgott információk szerint a hívás során Budaőest felvetette azt a lehetőséget is, hogy Magyarország adjon otthon Putyin és Zelenszkij egyeztetésének. 

háború Ukrajna Donald Trump Orbán Viktor

Emlékeztett rá: Oroszország jelenleg teljesen elfoglalta a Krím, Herszon és Zaporizzsja egészét, valamint Luhanszk és Donyeck nagy részét: előbbi esetében az ukrán erők kisebb területeket még tartanak, míg utóbbinál a terület 25 százaléka van ukrán ellenőrzés alatt (7000 km²). Az ukránok annak köszönhetően nem szorultak még ki a két terület egészéről, hogy olyan stratégiai erődvárosokat birtokolnak, amelyek védelmét lényegében kisebb-nagyobb megszakításokkal 2014 óta építik. Orosz kézen van még Harkiv (1175 km²) és Szumi (207 km²), illetve Dnyipropetrovszk kisebb településeinek területei.

Mihálovics Zoltán megemlítette, hogy több nyugati sajtóorgánum szerint az alaszkai találkozón Putyin Donbászt (Donyeck-medence, Luhanszk és Donyeck) kérte Trumptól a háború lezárásáért, cserébe viszont Harkiv és Szumi megye kisebb területeit visszaszolgáltatná Ukrajnának. „Ez összességében 53 ezer négyzetkilométernyi veszteséget jelentene Ukrajnának, kiegészülve a déli Herszon, Zaporizzsja és Krím oroszként való elismerésével. A területcsere tehát azt jelentené, hogy elképzelhető nemcsak az ukrán fegyveres erők kivonulása Donbaszból, hanem az oroszoké is Szumi, Dnyipropetrovszk és Harkiv régióból. Ezzel Ukrajna olyan stratégiai fontosságú városokat veszítene el, mint Szlavjanszk, Kramatorszk, Druzskovka, Konsztantyinovka, Pokrovszk, Mirnohrad, Rogyinszkoje, Dobropolje, Liman és Szeverszk” – hangsúlyozta a politológus.

Donbász adja az ukrán gazdaság gerincét

Mint mondta, Oroszország Donbászt már 2022 szeptemberében sikeresen annektálta Zaporizzsjával és Herszonnal együtt, így ezek elismerése elégtétel lenne Moszkvának.

„Azonban Kijev nem véletlenül ragaszkodik a végletekig ezekhez a területekhez: Donbász adja az ukrán gazdaság gerincét – a háború előtt a nyersanyagok 90, az ipari termelés 25 százaléka innen származott. A nyersanyagok tekintetében Moszkvának nincs feltétlen szüksége Donbászra, hiszen nyersanyagokban gazdag országról van szó, ellenben Zelenszkij nehéz helyzetben van: ha belemegy a terület átadásába, akkor felháborodást vált ki az ukrán társadalomban, ezzel felgyorsítva politikai karrierje végét, ha elutasítja a területcserét, akkor pedig előbb-utóbb katonai erővel veszíti el a területet – az ukrán elnök számára most nincs jó döntés” – fogalmazott a szakértő.

Azon kérdésünkre, hogy befolyásolni tudja-e Európa, pontosabban a „tettre készek” a fejleményeket, Mihálovics Zoltán azt mondta, a koalíció minimálisan tudja befolyásolni az események folyását. „A trumpi retorika többször egyértelművé tette, hogy az orosz–ukrán háborút minél előbb le akarja zárni, mivel azt az előző adminisztráció konfliktusának tekinti, másfelől Európának 3,5 éve volt a megoldásra. A washingtoni találkozó hemzsegett azoktól a szimbólumoktól, amelyek azt fejezték ki, hogy Trump a háború lezárásában nem tekinti tárgyalópartnernek Európát” – hangsúlyozta az elemző.

Megemlítette, hogy az európai vezetők érkezésekor az amerikai elnök egyiküket sem fogadta személyesen, Zelenszkijjel ellentétben, a székek elrendezése a Fehér Házban, a több mint háromoldalú találkozó szervezésének elutasítása és az ukrán elnökkel való külön tárgyalás mind sokat mondó gesztusok.

„Ezt támasztja alá az is, hogy Trump a Kijevnek nyújtandó biztonsági garanciákat nem bízta egy az egyben Európára, hanem – tanulva a korábbi minszki egyezmények európaiak általi sikertelen betartatásából – azokat amerikai koordinációval gondolja megvalósíthatónak. A biztonsági garanciákat a gyakorlatban ugyan továbbra is Európának kellene betartatnia, de a korábbiaktól eltérően egy erőteljes amerikai felügyelet mellett, ami szintén aláhúzza az önálló szerep marginalizálódását” – hangsúlyozta Mihálovics Zoltán. 

Bendarzsevszkij Anton külpolitikai szakértő véleménye itt látható: