Térképek, számadatokkal, projekciókkal terhelt ívek nem lepik el majd az Elmendorf-Richardson katonai támaszpont ultrabiztosított termének asztalát, ahol oroszok és amerikaiak éppen a kompromisszumot méricskélik Ukrajna ürügyén, miközben egymást is méregetik vizsla tekintettel. Az sem valószínű, hogy változatok születnének, variánsok és kontraajánlatok, technikai, magyarán szakmai dialógusok. Fotó, és kommüniké, esetleg szikár sajtótájékoztató – ez a minimális mi elérhető három idei kétoldalú egyeztetés csekélyke eredménye és öt darab Trump-Putyin telefonbeszélgetés „megkoronázásaként”.

Az orosz fél három tételnél aligha fog többet ajánlani: nem tagadja, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics kérte a találkozót, el is utazott Alaszkába és kilátásba helyezi az égi béke lehetőségét: azt, hogy leállítja repülőgépekről indított rakétatámadásait és drónostromait, az ukránok hasonló döntésével paritásban. Cserében elvárja majd a Krím annexiójának de facto elismerését, a Luhanszk, Donyeck, Herszon, Zaporoszje fölötti orosz uralomba való félhivatalos beletörődést, Ukrajna NATO-tagságának évtizedekre való jegelését, meg obligát módon a megtámadott ország orosz kisebbségének kijáró garanciákat, hiszen így logikus, több mint évtizede éppen minoritásuk elnyomatására hivatkozva indították meg az agresszió első hullámát.

Diplomáciában otthonosan mozgó kommentátorok szerint a feszített ritmusú (ha nem éppen kapkodós) előkészítés nem kedvez az érdemi munkának, itt legfeljebb a felek abban egyezhetnek meg, hogy mit nem emelnek be a napirendre, annak érdekében, hogy mégis részeredményekről tudjanak majd beszámolni. Jalta, sőt München-ízű a történet egyes olvasatok szerint, noha a történelem tényleg nem ismétli meg önmagát, csak olykor dadog: maga Ukrajna és a Kreml által jelentéktelennek bélyegzett (bár ötpontos feltétel/javaslatcsomaggal előrukkoló) Európa hiánya további kételyekre és hipotézisekre sarkall.

Tételezzük fel, hogy miközben Anchorage határában zajlik a találkozó, a fronton újabb falvakat gyűr maga alá a veszteségektől vissza nem rettenő orosz hadigépezet, a propaganda pedig teli tüdővel kürtöli világgá a szovjet katonai dicsőség méltó utódjaiként csomagolt fegyvertényeket. Trump környezetében vélhetően ezt hangulatkeltésnél többre nem taksálják, és igyekeznek a lényeges kérdésre koncentrálni: lesz-e tűzszünet, azonnali átfogó és tényleges (tehát ellenőrizhető) vagy csak tonnányi ígéret és feltételes módban megfogalmazott szándék. Washington már azt is harsány szakaszgyőzelemként könyvelné el, ha a pénteki epizód egy jó ütemű folyamat nyitányaként további konkrétabb egyeztetésekre adna esélyt.

Amerika, az Egyesült Államok jelenlegi geopolitikai irányultsága nem a bő féléve hivatalba lépett Donald Trump mandátumában alakult ki: már az Obama adminisztráció is „megörökölte” a Csendes-óceáni feladványt, vagyis Kína gazdasági, majd katonai térnyerésének problémáját. Miközben európai biztonságpolitkai vonatkozásokat firtatunk a hétvégi csúcs farvizén, más felségvizeken, például a Délkínai-tenger vitatott hovatartozású zátonyainak környékén amerikai hadihajót „kísérnek ki” Peking matrózai a feszültségteli zónából. A Fehér Ház, illetve a Pentagon némi túlzással intermezzónak tekinti az ukrajnai dossziét, de ezt a kitérőt valahogy abszolválni kell, ahhoz, hogy a súlycsoportjába tartozó ellenfélre tudjon majd fókuszálni.    

Putyin az esetleges időnyeréssel csatá(ka)t is nyerhet a terepen, bár ebben a mérkőzésben már vannak veszteségei: Szíriából visszaszorult, Örményország és Azerbajdzsán távolodni látszik, India rávehető az enyhe sasszéra, és újabban Irán is kezd ridegebb regiszterben kommunikálni. Észak-Korea emiatt még inkább felértékelődik, és Kína is jóval többet nyom a latban, mint mondjuk 2022 tavaszán.

Ideális munkahipotézisként, ha ránk tör a békülékenység, és ebből a konfliktusnak kezelése is karnyújtásnyira lesz, rögtön jelentkeznek a poszttraumatikus gondok: a felspannolt hadiiparokat nem lehet egyből befékezni, az újjáépítési folyamat pedig szintén küzdelem a maga nemében; a profitért és gazdasági befolyásért való távolról sem sportszerű, de nemesnek álcázott versengés.