A karabahi örmények beadták a derekukat, és megnyitották az autonóm régiót Azerbajdzsánnal összekötő utat. Az alternatíva az éhenhalás lett volna, Baku ugyanis – amely arra törekszik, hogy három évtized után visszaszerezze a teljes ellenőrzést Hegyi-Karabah felett – több hónapig blokkolta a létfontosságú szállítmányok áthaladását Örményországból a szakadár területre.

Azerbajdzsán több évtizedes követelése teljesült a hétvégén. Az örmény szakadárok által irányított Hegyi-Karabah elfogadta, hogy beenged segélyszállítmányokat a Baku fennhatósága alá tartozó területről. Cserébe az azeri kormány helyreállította a közúti összeköttetést a szakadár enkláve és Örményország között.

A lépés hét hónapig tartó blokádnak vetett véget, amelynek célja a kilencvenes években elszakadt terület fölötti ellenőrzés visszaszerzése volt. Az egyezségről eredetileg az örmény Armenpress állami hírügynökség számolt be, majd Baku is megerősítette, közölte a Reuters.

Baku áprilisban állított fenn ellenőrző pontot az elvileg orosz békefenntartók által biztosított Lacsin folyosón, amely az egyetlen összeköttetést jelenti Örményország és a mintegy 120 ezres, többnyire örmény etnikumú Hegyi-Karabah között. Az azeri kormány hivatalosan tagadta, hogy blokádnak vetette volna alá az örmény szakadárokat, de az egyre szigorodó „ellenőrzéssel” súlyos élelmiszer- és üzemanyagválságot okozott a szakadár területen.

A Dél-Kaukázus „Koszovója”

Hegyi-Karabah az örmények és az azeriak számára olyasmi, mint Koszovó a szerbeknek és az albánoknak: mindkét nép valamiféle „nemzeti bölcsőjének” tekinti. A karabahi Susa városát a keresztény örmények és a muzulmán azeriek is saját kulturális központjukként tartják számon.

A két nép már a cári birodalom 1917-es bukása után egymásnak esett Hegyi-Karabah miatt. A Szovjetunió létrejöttével a konfliktus kihűlt, de meg nem szűnt. 1988-ban a helyi örmények kérték, hogy az akkori Hegyi-Karabah Autonóm Terület kerüljön át a Szovjet Azerbajdzsán ellenőrzése alól Örményországhoz.

A Szovjetunió összeomlásával a feszültség háborúba torkollott. Az első azeri-örmény háborút lezáró 1994-es tűzszünetig részben vagy egészben örmény ellenőrzés alá került a Hegyi-Karabahhal szomszédos hét azeri körzet is. Több mint egymillió ember kényszerült elhagyni otthonát. A két fél azóta is rendszeresen vádolja egymást etnikai tisztogatással.

1994 után kisebb-nagyobb intenzitással folytatódtak a harcok. A leggyakrabban szórványos határ menti összetűzésekről volt szó, de nem ritkán bevetettek nehézfegyvereket, támadó drónokat és különleges erőket is. 2016 áprilisában négy napon át tartó heves harcok törtek ki, amelyek a szokottnál nagyobb számú, több száz halálos áldozat mellett stratégiai újdonságot is hoztak: Azerbajdzsán az 1994-es tűzszünet óta először jelentős területeket szerzett vissza Hegyi-Karabahban és a hét szomszédos régióban.

Baku vérszemet kapott

A 2020 szeptemberében kirobbant, utólag „44 napos háborúként” emlegetett második hegyi-karabahi háborúban Azerbajdzsán elfoglalta Hegyi-Karabah jelentős részét, az Orosz Föderáció közvetítésével létrejött, november 10-én aláírt tűzszüneti megállapodás értelmében pedig teljes egészében visszakapta az ellenőrzést a szakadár régióval szomszédos körzetek fölött.

Az újabb tűzszünet ellenére időről időre kiújulnak a harcok. Ennek egyik oka a Crisis Group elemzése szerint, hogy a 2020-as háború után a frontvonal hosszabb és ingatagabb lett. A szembenálló hadállásokat már nem több száz, hanem legfeljebb száz – sokszor csak 30 – méter választja el egymástól. Az agytröszt szerint a harcok időszakos kiújulásának másik oka az, hogy az új frontvonal településeken halad keresztül, így a lakosok – vagy maguk a katonák – időnként akaratlanul is a „túloldalon” találhatják magukat. Az agytröszt összesítése szerint a 2020. novemberi tűzszünet óta több mint ezerkétszázan vesztették életüket vagy sebesültek meg az időszakosan kiújuló harcokban, illetve váltak az évek során telepített aknák áldozatává.

Baku hagyományosan szoros kapcsolatokat tart fenn Törökországgal, míg Jereván történelmileg szoros viszonyt ápol Oroszországgal. A „44 napos háborúban” elemzők szerint Azerbajdzsán győzelmét a Törökországból és Izraelből vásárolt drónok alapozták meg. A 2020-as harctéri győzelem mellett Azerbajdzsán azért is vérszemet kaphatott, mert úgy érezhette, hogy a váratlanul rosszul alakult ukrajnai invázió után Moszkva mozgástere beszűkült.

Korábban a bakui vezetés aligha engedte volna meg magának, hogy semmibe vegyen egy Oroszországgal aláírt megállapodást. A 2020. novemberi tűzszüneti egyezmény ugyanis egyértelműen előírja, hogy Azerbajdzsán biztosítja az összeköttetést Örményország és Hegyi-Karabah között. Ráadásul a fő közlekedési útvonalat, az úgynevezett Lacsin folyosót orosz békefenntartó misszió ellenőrzi.

Nikol Pasinján örmény miniszterelnök az utóbbi időben nyíltan fel is rótta Moszkvának, hogy adós maradt az ígért biztonsági garanciákkal. Ezért Jereván másutt keres nemzetközi támogatókat. Ennek tudható be, hogy hétfőn Örményország az Egyesült Államokkal közös hadgyakorlatot kezdett. A tíznapos Eagle Partner 2023 fedőnevű hadgyakorlat távolról sem tekinthető nagyszabásúnak – 85 amerikai és 175 örmény résztvevővel –, de jelzésnek éppen elég. Moszkvában bekérették a külügyminisztériumba az örmény nagykövetet, Szergej Lavrov külügyminiszter pedig úgy értékelte, hogy egy „agresszív NATO-tagállam behatol a Kaukázusba”.

Ingatag „béke”

Május–júniusban Örményország és Azerbajdzsán vezetői többször is találkoztak a világ különböző fővárosaiban, hogy a két ország közötti békeszerződés előkészítéséről tárgyaljanak. Egyelőre nem világos azonban, hogy e lépések mögött mennyi a színjáték és mennyi a valódi elkötelezettség.

Már a blokád feloldását célzó egyezségről is tartalmilag eltérő módon számoltak be a felek. Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök külpolitikai tanácsadója a Reuters hírügynökségnek ugyanakkor leszögezte, hogy az Örményországból Hegyi-Karabahba vezető úton egy azeri ellenőrzőpont a helyén marad. Egyúttal megismételte Baku álláspontját, miszerint a „szeparatista hatóságoknak” le kell tenniük a fegyvert és fel kell oszlaniuk. Érdekes egybeesés, hogy a blokád feloldásához vezető megállapodás éppen azon a napon született meg, amikor a – Baku által el nem ismert – karabahi törvényhozás megválasztotta a függetlennek kikiáltott köztársaság új elnökét.

Ugyancsak szombaton Azerbajdzsán arra panaszkodott, hogy az örmény erők azeri katonákra lőttek. Részleteket nem közöltek, Örményország pedig tagadta az incidenst. Jereván ezzel szemben azzal vádolta Azerbajdzsánt, hogy csapatokat vont össze Hegyi-Karabah térségében. A közlés szerint Pasinján kormányfő tájékoztatta erről az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Irán és Grúzia vezetőit, amikor szombaton telefonbeszélgetést folytatott velük. Baku tagadta az információt, és Örményországot vádolta azzal, hogy háborúra készül.

A jereváni kormány szerint Nikol Pasinján azt is kijelentette, hogy kész sürgős találkozót tartani az azerbajdzsáni elnökkel a feszültség enyhítése érdekében. Ilham Alijev külpolitikai tanácsadója a Reuters hírügynökségnek azt mondta, Baku nem kapott ilyen ajánlatot.