Csütörtökön immár ötödik egymást követő napon folytatódtak a harcok az örmény és azerbajdzsáni erők között a szeparatista Hegyi-Karabah régióban. Az évtizedek óta szunnyadó, időnként kiújuló konfliktus eddigi legsúlyosabb kiéleződése máris több tucatnyi ember halálát és több száz sebesülését okozta.

Azerbajdzsán délnyugati régiója a helyi örmény erők és az örmény hadsereg ellenőrzése alatt áll közel három évtizede. Területe körülbelül 4.400 négyzetkilométer, valamivel nagyobb mint Kovászna megye (3710 km²), lakossága 140 ezer főre tehető (szemben a kisebbik székely megye 200 ezret meghaladó populációjával). Ugyanakkor az örmény erők jelentős szomszédos területeket is ellenőrzésük alatt tartanak.

A keresztény örmények és a többségükben muzulmán azeriek között régóta szunnyadó feszültséget a Szovjetunió keretén belül sikerült ideig-óráig visszafojtani, azonban az 1991-es összeomlás és a tagköztársaságok önállóvá válása a hegyi-karabahi helyzet eszkalációjához vezetett. Szabályos szecessziós háború kezdődött, amely mintegy 30 ezer halálos áldozatot követelt. A konfliktus nyomán becslések szerint egymillióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket.

A felek 1994-ben tűzszünetet kötöttek. Azóta az örmény és azerbajdzsáni erők egy demilitarizált övezeten keresztül farkasszemet néznek egymással, amikor éppen nem újulnak ki a harcok, mint legutóbb vasárnap.

A fegyveres konfliktus állandósulása is hozzájárult ahhoz, hogy a régió státuszának rendezésére irányuló nemzetközi közvetítési erőfeszítések kevés kézzelfogható előrelépést hoztak. Az Azerbajdzsánon belül enklávét képező, az örmény határtól 50 kilométernyire fekvő Hegyi-Karabahot – Örményországot leszámítva – a világ egyetlen állama sem ismeri el. A bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) égisze alatt indult – az Oroszországból, Franciaországból és az Egyesült Államokból álló „Minszk Csoport” által vezetett – béketárgyalások hosszú ideje elakadtak.

Újabb proxiháború?

A Hegyi-Karabakh határai körül rendszeresen kiújuló harcok gyakran követelnek halálosak áldozatokat. A legsúlyosabbak 2016-ban zajlottak, 1994 óta akkor vetettek be először nehézfegyvereket. A konfliktus mostani fellángolása során mindkét fél több tucat ellenséges katonát ölt meg, de jelentősek a civil veszteségek is.

A feszültség kedden vett a korábbinál súlyosabb fordulatot, amikor Örményország állítása szerint egy török F-16-os vadászgép az örmény légtérben lelőtt egy SU-25-öst, megölve a pilótát. Törökország tagadta Jereván vádjait, ugyanakkor egyértelműen Azerbajdzsán pártjára állt. A másik oldalon Örményország fő gazdasági partnere a szintén ortodox keresztény Oroszország, amely saját katonai bázisa is van örmény területen. Örményország emellett tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (ODKB), Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán mellett.

Örmény tisztségviselők szerint szerdán ismét bevetettek török drónokat és F-16-os vadászgépeket Hegyi-Karabahban. A jereváni külügyminisztérium szerint török katonai szakértők harcolnak vállvetve az azeriekkel, akik török fegyvereket, drónokat és harci repülőgépeket vetnek be. Továbbá az örmény kormány és az orosz sajtó is azt állította, hogy Törökország Észak-Szíriából dobott át mintegy négyezer katonát Azerbajdzsánba, hogy részt vegyenek az enklávéban folyó harcokban. Azerbajdzsán ezt az állítást teljes képtelenségnek nevezte. Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter viszont szerdán kijelentette: ha Azerbajdzsán segítséget kér, Ankara kész ugrani, de eddig úgy látták, hogy az azeriek egymaguk is boldogulnak.

Az orosz elnök egyelőre visszafogottan nyilatkozott. Nikol Pasinján örmény kormányfővel folytatott keddi telefonbeszélgetése felszólította a szembenálló feleket, hogy kössenek tűzszünetet, és tegyenek lépéseket a feszültségmentesítés érdekében. Emmanuel Macron francia elnök szerdán sokkal keményebben fogalmazott. A lettországi Rigában tartott sajtótájékoztatóján elítélte az ankarai vezetés legutóbbi észrevételeit, amelyeket „vakmerőnek és veszélyesnek” nevezett. Majd kijelentette: „rendkívüli mértékben foglalkoztatják Törökország harcias üzenetei”.

Nikosz Dendiasz görög külügyminiszter kérte az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sürgős összehívását, hogy mielőbb véget vethessenek a Hegyi-Karabah fölötti ellenségeskedésnek, és folytassák a tárgyalásokat. Egyúttal felszólította Törökországot, hogy hagyjon fel a konfliktust szító akcióival, és jelezte, hogy a napokban Jerevánba készül.

Magyarán a hegyi-karabahi helyzet kiéleződése kapcsán is tetten érhetők a NATO-tagországok közötti ellentétek, amelyek Szíriában, Líbiában és a török-görög tengerjogi vitában már korábban megnyilvánultak.