A férfiak a fronton, vagy életüket veszítették, a nők próbálnak helytállni, ezrek menekültek el a szétbombázott városokból, az ukrán állam ettől az évtől nem folyósítja a segélyeket, még az étkeztetést sem biztosítja. Az állami struktúrát folyamatosan építik le, cégek szűnnek meg, így egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség. Ilyen állapotok uralkodnak jelenleg a háború sújtotta Ukrajnában, a problémák gyűrűznek, hatványozódnak, közben pedig határain túlról érkező segítség jelentős mértékben megcsappant.

Belefáradtak az emberek a „segítésbe”, várják a békét

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat kitart, önkénteseik a háború kitörése óta folyamatosan próbálnak segíteni, jelenleg is havonta elutaznak Ukrajnába, viszik az adományokat, a jó szót, egy kis örömet a borzalmak közé. A legkiszolgáltatottabbakon segítenek, a menekültek, a fogyatékkal élők, a gyerekek szenvedésén próbálnak enyhíteni.Tischler Ferenc a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára a Maszol megkeresésére elmondta, miközben Ukrajnában egyre súlyosbodik a helyzet, a nem ott élők türelme fogytán van, egyre kevesebben támogatják a háború sújtotta országban élőket.

Egyre többen gondolják úgy, hogy inkább a saját szegényeikkel, rászorulóikkal kell szolidaritást vállalniuk, ráadásul az erdélyi közösség számára az ukrán politikusok megnyilvánulása is gyakran zavaró, ez visszacseng, amikor támogatókat próbálnak keresni, részletezte a szeretetszolgálat képviselője.

„Székelyföldön, Erdélyben az emberek többsége békepárti, azt várják, hogy véget érjen a háború, ezért annak a kitörése óta hatalmas mértékben visszaesett a támogatás” – mutatott rá Tischler Ferenc.

Ettől függetlenül a Romániai Máltai Szeretetszolgálat továbbra is segíti a legszegényebbeket, olyan falvakba járnak, ahová a szétbombázott városokból, településekről áthelyezték a menekülteket. Ők általában a rajtuk levő ruhában menekültek, Ukrajna közepébe, az ország valamelyest „biztonságosabb” részébe költöztették be őket. A falvakban megnyitották az iskolákat, idősek, mozgássérültek, és édesanyák a gyerekeikkel húzódnak meg az osztálytermekben. A férfiak a fronton harcolnak, közülük sokan életüket veszítették, osztotta meg tapasztalatait a szeretetszolgálat főtitkára.

Azok is nyomorognak, akik nem menekültek

Az elmúlt év végéig a szociális juttatásokat rendszeresen megkapták a rászorulók, januártól azonban ez megszűnt. Az érintettek arra gyanakodnak, azért, mert Ukrajna egyre kevesebb támogatást kap az Egyesült Államokból. A férfiakat az utcáról szedik össze, besorozzák, és a tapasztalat szerint rövid időn belül el is viszik a frontra. Rengeteg olyan munkahely van, ahol a nők nem tudják helyettesíteni a hiányzó a férfikat, emiatt vállalkozások szűnnek meg, egyre nagyobb mértéket ölt a munkanélküliség, és a kilátástalanság.Tischler Ferenc attól tart, a nyár folyamán újra szembesülünk egy menekülthullámmal, az ukrajnaiak ezrei kénytelenek lesznek elhagyni az országot, mert nem lesz munkahelyük, veszélybe kerül a megélhetésük.

Az sincs sokkal jobb helyzetbe, akinek még van, ahol dolgoznia. Tischler Ferenc elmondta, egy orvos segít a szeretetszolgálatnak, ő jár velük fordítani. Havi 180 dollárnak megfelelő összeget keres, ennyiből a háború előtt tisztességesen megélt a háromgyerekes család, ma már az energiaszámlák kiegyenlítésére sem elég, annál is inkább, hogy az árak elérték a romániai szintet, közben a jövedelmek nem változtak, vagy csökkentek. A nyugdíjasok többsége 60-70 dollárnak megfelelő összeget kap kézhez havonta.

Akik a szétbombázott városokból kerültek útra, csak az adományokra számíthatnak

Ilyen körülmények között is erős még a szolidaritás, a helyiek a nekik meglevő kevésből is próbálják segíteni a menekülteket, akik ettől az évtől már teljesen rájuk vannak utalva, mondta el Tichler Ferenc. Általában falvakra telepítették le a menekülteket, ez egy stratégiai döntés volt, mert tudnak segíteni a mezőgazdasági munkákba, így szert tesznek egy kevés jövedelemre, a betakarításkor pedig a helyiek adnak nekik krumplit, zöldséget. Ebből a telet valahogy kihúzták, de amint elfogyott, újra csak az adományokra számíthatnak. Tavaly még kaptak napi egy étkezést az államtól, ettől az évtől már azt sem, megszűnt minden állami támogatás. „Elveszítették mindenüket, munkahelyet nem találnak, csak a helyi közösségre támaszkodhatnak, ám még erős a szolidaritás, nem engedik el a kezüket, abból a kevésből, amijük van, nekik is juttatnak” – mondta a szeretetszolgálat főtitkára.

A segélyszervezetek többsége visszavonult

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei Kárpátaljára és Szeretvásártól 130 kilométerre levő Kamjanec-Pogyilszkijba járnak. Ez utóbbi régióban a megyei önkormányzattal és a katolikus püspökséggel van szoros kapcsolatuk, tőlük tudják, hogy nagymértékben leállt a segélyezés, a németországi, lengyelországi segélyszervezetek többsége visszavonult.Míg a háború kitörésekor harminc-negyven szervezet érkezett folyamatosan, a helyiek szinte megállás nélkül szervezték a szállítmányok lerakását, szétosztását, mára már csak négy szervezet maradt: Németországból kettő, Lengyelországból egy és a Romániai Máltai Szeretetszolgálat. Tischler Ferenc elmondta, úgy tervezték meg a segítségnyújtást, hogy folyamatosan fenn tudják tartani, kisebb anyagi ráfordítással is meg tudják szervezni.

Szociális üzlet – önkéntességért cserébe árkedvezmény

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat szociális üzletet működtet a menekültek számára. A programot egy bukaresti szervezet indította, de abbahagyta, akkor vállalta át a szeretetszolgálat, finomítottak rajta, nagyobb hangsúlyt fektettek az önkéntességre. Arra biztatják a menekülteket, vállaljanak önkéntes szerepet a helyi közösség életébe, ha tudnak, segítsenek a takarításban, a pedagógusok lépjenek be a frontra vitt helyi férfi tanárok helyére, hiszen alkalmazni már nem tud az állam. A szabályzat szerint az intézmények, vállalatok pontokkal jutalmazzák az önkéntes munkát, ezek a szociális üzletben jutányos árú élelmiszerre, tisztasági cikkekre, gyerekruhára válthatók be. Ezzel egyúttal azt is ösztönzik, hogy hamarabb és jobban beilleszkedjenek a helyi közösségbe, hiszen nemcsak várják a segítséget, hanem ők is segítenek, ismertette az elgondolást Tischler Ferenc.

Humanitárius karaván – elfeledtetni egy-két napra a gyerekekkel a háború borzalmait

A másik projektjük, a humanitárius karaván, amely egy mobil konyhából, egy mobil játszótérből és mozgó raktárból áll. Megérkeznek a faluba, egy félórán belül már áll a játszótér, felfújható légvárral, focikapuval, és az önkéntesek már játszanak is a gyerekekkel. Közben a szociális munkás, a pszichológus az édesanyákkal beszélget, feltérképezik a helyi közösség problémáit, próbálnak ezekre megoldást találni, a helyi vezetőknek elmondják, mit fájlalnak, mit vesznek rossz néven, miben várnak segítséget. Közben a mobilkonyhán meleg kávé, a tea, hot-dog készül, és a játék végére megfő a meleg ebéd is. Olykor ha van támogatás adnak egy alapélelmiszer-csomagot is, amiből egy-két hétig, ha szegényesen is, de tudnak főzni.

„Ez nem egy olyan drága projekt, könnyebben fenntartható, elsősorban az a cél, hogy a gyerekek figyelmét legalább egy-két napra elvonjuk a a háború borzalmairól. Ez nem mindig sikerül, mert időközönként megszólalnak a légi riadók, olyankor mindenki szalad fedezékbe, a jó hangulat elszáll, eluralkodik a félelem” – idézte fel Tischler Ferenc. Hozzátette, ezt a feladatot az önkéntesek is szívesen végzik, hihetetlen, hogy a megpróbáltatásokon átesett gyerekek, milyen felszabadultan tudnak örülni.

Fogadják a felajánlásokat

Minden településen, ahol a Romániai Máltai Szeretetszolgálatnak van székháza folyamatosan fogadják az adományokat, be lehet vinni az adományokat. Annyit kérnek, hogy a csomagokba ne legyen romlandó élelmiszer. Tischler Ferenc felidézte, amikor Sepsiszentgyörgyön kampányszerűen gyűjtöttek, egy kabátujjba rejtve találtak meg egy rúd szalámit és két szál kolbászt, de amire rábukkantak, megromlott, és bár nagyra értékelték a szándékot, az adomány nem érhetett célba.

Késő ősszel sok meleg ruhát vittek a rászorulóknak, cipőt, zoknit is, áprilisban tervezik egy nagyobb szállítmány nyári ruha kivitelét, hiszen azoknak, akik egy szál ruhában menekültek a szétbombázott otthonukból, ez hatalmas segítség.