Folyamatosan újabb és újabb kihívásokkal néznek szembe a háború sújtotta térségek lakói, a hatalmas lelki teher, a bombázásoktól való félelem mellett a még csak most következő fagyos téllel, a nincstelenséggel is meg kell küzdeniük. A legsebezhetőbbeken segít a Romániai Máltai Szeretetszolgálat, az ukrajnai háború kitörése óta folyamatosan több száz önkéntessel próbálják enyhíteni a rászorulók, a fogyatékkal élők, a gyerekek, a menekültek szenvedését. Hatalmas nyomás nehezedik az Ukrajnában élőkre, a fagyos tél még ezután következik, a férfiak nagy része a fronton, az édesanyák magukra próbálnak helyt állni, a gyárakban megfogyatkozott a szakképzett munkaerő, fennáll a veszély, hogy leállítják a tevékenységet, ezzel ezrek megélhetése szűnik meg.

A szeretetszolgálat küldöttsége a napokban több ukrajnai menekülttábort, árvaházat látogatott meg. Roberto Musneci a Máltai Lovagrend romániai nagykövete, Dénes Mihály a szeretetszolgálat romániai elnöke, Gerardo Solaro del Bordo az olasz szervezet elnöke, illetve Tischler Ferenc a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára az ukrajnai világi és egyházi vezetőkkel egyeztettek, hogy milyen formában, milyen programok keretén belül tudják a leghatékonyabban támogatni az árván maradt gyerekeket és a román–ukrán határ mentén letelepedett menekülteket.

A menekültek áradata apadt, a teher nőtt

A Romániai Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei már azon az estén kivonultak a román- ukrán határra, amikor tavaly februárban Oroszország megszállta Ukrajnát, idézte fel a Maszolnak Tishler Ferenc. Azóta is jelen vannak a három határátkelőpontnál: Szeretvásáron, Máramarosszigeten és a Szatmárnémetihez közeli Halmi határátkelőnél. Az első napokban csak vizet és édességet vittek, majd egy hét alatt szakszerűen megszervezték a tevékenységet: sátrakat állítottak fel, meleg ételt készítenek, szociális munkásokat, pszichológusokat, mentálhigiénés szakembereket, fordítókat mozgósítottak. Közben a helyi hatóságok is kiépítették a regisztrációs rendszerüket, ellenőrizték azokat is, akik szállást vagy szállítást ajánlottak fel a menekülteknek.

A menekültek áradata apadt, ha korábban naponta több ezer rászorulóval kerültek kapcsolatba, jelenleg napi 60-70-en veszik igénybe a segítségüket, a számuk a nagyobb bombázások után haladja meg a százat. Számukra meleg eledelt, ha szükséges megfelelő ruházatot biztosítanak, segítenek az ügyintézésben, taglalta Tischler Ferenc. Tapasztalataik szerint kevesen maradnak Romániában, Kolozsvár, Temesvár, Bukarest a vonzó városok, a magyar és a román kisebbség tagjai pedig a határ menti rokonaiktól kérnek menedéket.

Közben a szeretetszolgálat megszervezte a mobilcsapatait is, feltérképezték, hol vannak az országban nagyobb menekült közösségek, a gyerekeket és a mozgássérülteket karolták fel. Bevetették a játszóbuszt, ha megérkeznek egy településre félóra alatt felépítenek egy játszóteret, légvárakkal. „Ezzel nagyon tudunk varázsolni, próbáljuk a gyerekek figyelmét elvonni a háborúról”– mondta Tischler Ferenc.

A belső menekültek tízezrei szorulnak támogatásra 

A tevékenységet kiterjesztették Ukrajnára is, ugyanis rengeteg menekült nem lépte át a határt, hanem megálltak valamelyik határhoz közeli településen, mert ott még viszonylag biztonságos, és ha tovább romlik a helyzet könnyebben átjutnak Romániába. Beregszászon például a helyi hatóságok a Máltai Szeretetszolgálattal közösen a tanintézetekben rendeztek be menekültközpontokat. A Szeretvásártól 130 kilométerre levő Kamjanec-Pogyilszkijban 30 ezres menekültközösség él.

„Hatalmas nyomás nehezedik a helyi lakosokra és a hatóságokra, nagy a szolidaritás, ami a helyieknek van megosztják a menekültekkel” – osztotta meg tapasztalatait a szeretetszolgálat munkatársa. Hangsúlyozta, a gondok súlyosbodnak, egyre hidegebb a tél, nehéz megoldani a fűtést, folyamatosan szünetel az áramszolgáltatás, nő a lelki teher.

Az üzletekben van ugyan minden, de a pénz egyre kevesebb. A gyárakból a férfiakat elvitték a frontra, nők álltak be a helyükre, de nincs megfelelő szakképesítésük, és félő, hogy be kell zárni az üzemeket, megszűnik a családok megélhetése, részletezte a nehézségeket Tischler Ferenc. A tehetősebbek nagy része már elhagyta az országot, a betegek, sokgyerekes családok maradtak, az anyák egyedül próbálnak helytállni, miközben a férjük a fronton van. Az ukrán hatóságok prioritása a védekezés, a Máltai Szeretetszolgálat azoknak a fájdalmát próbálja enyhíteni, akik akaratlanul belesodródtak ebbe a helyzetbe.

Az árvaházakba már tavaly tavasztól járnak, ott többnyire a fronton elesettek gyermekei vannak, akiknek az édesanyja beteg, vagy már nem él. Az ukrán hatóságok minimális figyelmet fordítanak az árvákra, akik ezelőtt egy évvel még kiegyensúlyozott, boldog családban éltek, most messze az otthonuktól élnek egy intézményben, egyoldalú a táplálkozásuk. Herszonból átköltöztettek a határmentére egy halmozottan sérültekkel foglalkozó intézetet, az ő életkörülményeiken is próbálnak javítani, részletezte Tischler Ferenc.

Kérdésünkre elmondta, tavaly október- november körül érezték, hogy megingott a szervezet, de isteni gondviselés folytán újra erőre kaptak, folytatják a munkát. Minden útjukon lehetőséget biztosítanak, hogy önkéntesek csatlakozzanak, legutóbb egy bukaresti férfi is ment velük, aki amint hazatért, el is kezdte a gyűjtést a rászorulóknak. Az önkénteseket, a munkatársaikat nem viszik háborús övezetbe, biztonsági szakemberekkel, a helybeliekkel egyeztetnek, hogy ha baj lenne, miként tudják őket a leggyorsabban kimenekíteni.

Bárki segíthet, csatlakozhat

Tény, hogy a háború kirobbanásakor hatalmas összefogás volt tapasztalható, rengeteg adományt, csomagot kaptak, az ukrajnaiakkal tanácskozva ezt részletekben vitték át a határon, ám decemberben már kiürültek a raktáraik. Február–márciusra terveznek partnereikkel egy újabb gyűjtési akciót, hogy folytatni tudják az élelmiszersegélyek szállítását.

Tischler Ferenc hangsúlyozta, tartós élelmet gyűjtenek. Ennek kapcsán felidézett egy kedves történetet, hogy egy háromszéki adományozó tavaly tavasszal egy kabát ujjába rejtett el két szál kolbászt és egy tábla szalonnát, de amire a csomagokat válogató önkéntesek megtalálták, megromlott.

„Bízok benne, hogy annyi adományt össze tudunk gyűjteni, hogy legalább május végéig segíthessünk”– fogalmazta meg a Máltai Szeretetszolgálat főtitkára. Kifejtette, tavaly tavasszal sokan elmenekültek, aztán hazatértek ugyan, de a földeket már nem tudták megművelni, így a nehezen vészelik át az idei telet. Az idei tavaszra már készülnek, így idén valószínű már több lesz a háztájakon megtermelt élelem.

Bárkinek, ha ideje van, segíteni akar, elfogadja a szeretetszolgálat elveit és szabályzatát, itt a helye közöttünk, mondta Tischler Ferenc. Nem kell feltétlenül beállni a szervezetbe, pontszerű segítség is elkél, sokan mennek egy hétre a határhoz, külföldiek is csatlakoznak. Kötnek egy önkéntesség szerződést, biztosítják a szállást, az étkezést, és több feladat közül lehet választani – csomagolás, főzés, szállítás, eligazítás, gyerekekkel való foglalkozás.