A Kijev környéki tömeggyilkosságok képei új helyzetet teremtettek. Az atrocitások jelen időbe tették azokat a várakozásokat, amelyek szerint az ukrajnai konfliktussal kezdődő új korszakban a politika felülírja a gazdaságot. Ez máris következett, amennyiben az európai államok a saját gazdasági érdekeiknek ellentmondva lemondanak az orosz energiaimportról.

Az Európai Unió tagországainak vezetői március végi kétnapos csúcstalálkozójukon még egyetértés volt a tekintetben, hogy „nem háborúzunk magunkkal”, azaz az EU nem hoz olyan szankciókat Oroszországgal szemben, amelyek óriási hatással lennének az európai gazdaságokra. Ez a konszenzus megszűnni látszik a vasárnap felszínre került atrocitások fényében.

Mint ismert, az ukrán hatóságok olyan, Kijev környékén készült felvételeket tettek közzé, amelyeken utcán fekvő, civil ruhás emberek holtteste látható. Ugyanakkor Bucsában egy tömegsírban legkevesebb 330 férfi holttestet találtak. Az orosz kormány ukrán szélsőségesek provokációjának minősítette a történteket, azonban már korábbi támogatói sem hisznek Moszkvának. India kedden elítélte a civilek elleni atrocitásokat, és független vizsgálatot követelt, pedig korábban elutasította, hogy explicit módon bírálja Oroszország ukrajnai invázióját.

Már nem tabutéma

Az Európai Unió (EU) négy szankciócsomagot dolgozott ki Ukrajna február 24-én bekövetkezett lerohanása után, de az energiabojkott mindeddig jóformán tabutémának számított. Az ötödik szankciós csomag viszont már kiterjed az orosz szénvásárlásra, illetve az Európai Bizottság elnöke közölte, hogy dolgozik az olajimport betiltásán is.

Lengyelország korábban saját hatáskörben betiltotta az orosz olaj behozatalát, Litvánia pedig az EU tagországai közül elsőként lemondott az orosz földgázról.

A német külügyminiszter, Annalena Baerbock kijelentette, hogy a Bucsában és más ukrajnai településeken tapasztalt „embertelenségekre” és orosz „háborús bűncselekményekre” azt a választ kell adni, hogy az EU megkezdi az oroszországi energiahordozók importjának leállítását, méghozzá a szénnel kezdve, a kőolajjal folytatva és a földgázzal befejezve. Ez nem jelenti azt, hogy holnaptól életbe lép a totális energiabojkott Oroszországgal szemben, de jó úton vagyunk afelé.

Óriási érvágás

Oroszország naponta mintegy 4,5 millió hordó kőolajat szállít az Európai Unióba – a teljes exportja több mint felét. Ugyanakkor az EU-tagországok évente mintegy 36 millió tonna orosz szenet vásárolnak Oroszországtól. Ez a mennyiség az uniós szénimport 70 százalékát, az erőművek üzemeltetésére és az áramtermelésre használt fűtőanyag közel felét teszi ki az Eurostat szerint.

A tervezett szénpiaci szankcióknak máris van piaci hatása. Az Északnyugat-Európába szállított szén határidős jegyzésének tonnánkénti ára közel 8 százalékkal 205 dollárra emelkedett, mivel a befektetők arra számítanak, hogy más, vélhetően drágább forrásból kell pótolni az orosz szenet.

A legnagyobb függőség azonban a földgáz terén mutatkozik meg. Az unióban felhasznált gáz mintegy 90 százaléka importál, ennek körülbelül a fele Oroszországból érkezik.

A leginkább a kelet-európai tagországok, valamint Németország és Olaszország függ az orosz gázimporttól. Mateusz Morawiecki lengyel államfő a napokban neki is ment a német kancellárnak, mondván, hogy „Németország a fő késleltetője a nagyon határozott szankcióknak”. Berlin eddig ellenállt az import leállításának, és közölte, hogy a nyár végéig le akarja állítani az orosz szénimportot, az év végéig pedig az olajimportot, és 2024 közepére tervezi megszüntetni az orosz gázra való utaltságát. A magyar külügyminiszter pedig még szerdán is azt hangoztatta, hogy Magyarország nem szavaz meg energiaszankciókat.

Az ukrajnai háború fejleményei felülírhatják ezeket a terveket. Ha a visszavonuló orosz katonák nyomában másutt is a bucsaihoz hasonló mészárlás bizonyítékaira bukkannak – ahogy egyébként feltételezhető –, az nehéz dilemma elé állítja majd a gazdasági érdekeiket eddig határozottan védő tagállamokat.

Finnország egyre közelebb a NATO-tagsághoz
Egy friss felmérés szerint Finnországban csaknem kétharmados többségben (62 százalék) vannak azok, akik támogatják a NATO-csatlakozást. A mostani eredmény mindössze 9 százalékpontos növekedést jelent a korábbi hasonló felméréshez képest – amely február végén, közvetlenül Oroszország ukrajnai inváziója után készült –, viszont azt megelőzően a finnek elsöprő többsége évtizedeken keresztül tartósan ellenezte a NATO-tagságot. A mostani két kutatást megelőzően legutóbb 2017-ben kérdeztek rá az észak-atlanti szövetségbe való belépés támogatására, és akkor mindössze 21 százalék adott igenlő válaszolt.
A Financial Times emlékeztet: Finnország korábban úgy gondolta, hogy biztonságát az szolgálja a legjobban, ha racionális kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amellyel 1340 kilométer hosszúságú határon osztozik. A skandináv állam a hidegháború alatt is mindvégig megőrizte semlegességét, miközben magas szinten tartotta a védelmi kiadásokat, hogy elriassza az oroszokat egy – az 1939–40-es téli háborúhoz hasonló – esetleges inváziótól. Az öt és félmilliós ország felnőtt lakosságának mintegy harmada tartalékállományú katona.
Az ukrajnai konfliktusból a finnek nagy része azt a következtetést vonta le, hogy Oroszországgal nem lehetséges racionális kapcsolat. A helsinki kormány a hónap végéig bemutatja a nemzetvédelemmel kapcsolatos fehér könyvét, amely várhatóan a NATO-tagságra is kitér. Egyes politikusok sürgetik, hogy a kérdést már az észak-atlanti szervezet június végi, madridi csúcstalálkozóján tűzzék napirendre.