A 2022 őszén elért gyors sikereket követően az ukrán hadsereg nagy reményekkel vágott neki a 2023-as évnek. Ehhez képest a több hónapos késéssel elkezdődött ellentámadás a frontvonalon minimális változást hozott, Nyugaton pedig érezhetően csökkent Ukrajna támogatottsága.

2022 őszén az ukrán hadsereg villámgyors ellentámadásának köszönhetően több ezer négyzetkilométer elfoglalt ukrán területet sikerült felszabadítani,  az oroszok pedig kénytelenek voltak feladni Herszont, az invázió kezdete óta elfoglalt egyetlen tartományi fővárost. Úgy tűnt, egyáltalán nem elrugaszkodott a valóságtól az elképzelés, hogy a Nyugattól kapott fegyverekkel Ukrajna képes lehet katonai győzelmet aratni Oroszország fölött. Január folyamán felerősödtek a hangok, amelyek a német gyártmányú Leopard 2 harckocsik átadását követelték, illetve első ízben felmerült fejlett nyugati vadászrepülők átadása is.

Miközben az újabbnál újabb nyugati fegyverrendszerek leszállítását és a megfelelő ukrán személyzetet készítették elő, az orosz hadsereg több rétegű védelmet épített ki az őszi ukrán ellentámadás nyomán kialakult új frontvonalon. Ezzel párhuzamosan létrehozott egy tartályhajók százaiból álló árnyékflottát, hogy kijátssza az olajembargót, amitől a Nyugat Vlagyimir Putyin hadigépezetének megbénulását várta.

Célkeresztben a Krím-félsziget

Az ukránok a tavaly őszi sikereiken felbuzdulva nem kevesebbet fogalmaztak meg célként, mint az 1991-es határok visszaállítását, ami magába foglalná a Krím-félsziget visszafoglalását is. A tavaszra tervezett, végül június elején indult ellentámadás fő célja a Krímet Oroszországgal összekötő szárazföldi folyosó kettévágása lett volna Zaporozsjétól az Azovi-tenger partján fekvő Melitopolig.

Ez nem következett be, az új nyugati fegyverrendszerek nem hoztak lényeges elmozdulást a fronton.

A kudarcban megfigyelők szerint fontos szerepe volt a Kijev által választott stratégiának és nem utolsó sorban az időzítésnek. A Washington Post forrásai szerint az amerikai katonai vezetés azt akarta, hogy a támadás április közepén kezdődjön meg, nehogy Oroszország tovább erősítse védelmi vonalait.  Az ukránok haboztak, és ragaszkodtak ahhoz, hogy további fegyverek és kiképzés nélkül nem állnak készen. A Pentagon ezzel szemben biztos volt abban, hogy a birtokában lévő csapatokkal és fegyverekkel Ukrajna 60-90 napon belül elérheti az Azovi-tengert, ha egyetlen tengely mentén összpontosítja a gépesített erőit. Az ukrán vezetés viszont úgy döntött, hogy Zaporozsje mellett két másik ponton is támadást indít.

Ez haladékot adott az orosz mérnököknek, hogy összetett akadályrendszereket és tereperődítményeket építsenek ki, kibetonozott árkokkal és parancsnoki bunkerekkel, valamint komplex aknamezőkkel, ami – mint kiderült – legyőzhetetlen kihívást jelentett az ukrán támadók számára. Ráadásul az oroszok tanultak a háború első hónapjaiban elkövetett taktikai hibáikból, és sokkal eredményesebbek például a drónok és az elektronikai hadviselés alkalmazása terén. A brit RUSI elemzése szerint a korábbi ellátási gondokat is sikerült megoldania Moszkvának – részben az Irántól, Észak-Koreától kapott jelentős mennyiségű felszerelésnek köszönhetően –, és noha hivatalosan nem állt át hadigazdálkodásra, a hadianyagok gyártása terén fordulópont következett be.

Mindezek oda vezettek, hogy az ukránok mindössze 7,5 kilométerre tudtak beékelődni az orosz vonalakba az ellentámadás fél éve alatt. Valerij Zaluzsnij tábornok, ukrán vezérkari főnök novemberben az Economistnak adott interjújában patthelyzetről beszélt, és lényegében elismerte, hogy a jelenlegi körülmények között esélytelen az elfoglalt ukrán területek felszabadítása, vagyis az év elején megfogalmazott cél elérése.

Béke területvesztés árán is?

Ukrajna mellett állunk, ameddig csak kell – szögezte le több ízben is az Egyesült Államok elnöke. Ehhez képest mára kiderült: igazuk volt azoknak, akik úgy vélték, a nyugati támogatás megcsappan, ha az ukrán hadsereg a tél beálltáig nem ér el áttörést.

Washingtonban és Brüsszelben is várat magára az Ukrajnának szánt következő segélycsomag megszavazása. Ezek híján máris a nyugdíjak és a közalkalmazotti fizetések késésével számolnak Kijevben, egy magas rangú katonai vezető pedig a Reutersnek azt nyilatkozta, hogy az ukrán tüzérség lövedékhiánnyal küzd, és a külföldi támogatás hiánya miatt máris visszafogtak néhány katonai műveletet.

Nem csoda, hogy ilyen kilátások mellett Kijevben ismét megjelentek a konfliktus elején „eltemetett” politikai feszültségek. Volodimir Zelenszkij elnök az utóbbi hetekben több alkalommal is kifejezte egyet nem értését a vezérkari főnökkel – legutóbb az újabb sorozási kampány  kapcsán -, és egyre erősebbek az ellentétek közte és Kijev polgármestere, a népszerű ökölvívó bajnok, Vitalij Klicskó között.

A Nyugat csendben stratégiát váltott – írta a napokban a Politico bennfentes amerikai és európai forrásokra hivatkozva. A lap szerint az új cél már nem az Oroszország fölötti totális győzelem, hanem a lehető legjobb tárgyalópozíció elérése Ukrajna számára a háború befejezéséről szóló esetleges tárgyalásokon. A lap hozzáteszi: a váltást nem verik nagy dobra, mivel ártana az újrázni készülő – mellesleg a felmérésekben amúgy is gyengélkedő – amerikai elnöknek, viszont a színfalak mögött zajló tárgyalásokon azt sugallják az ukránoknak, hogy álljanak át defenzívára, és kezdjenek el belenyugodni, hogy a háborút nagy valószínűséggel csak területvesztés árán lehet lezárni.