Miközben a világ figyelme Izrael és a Hamász konfliktusára összpontosult, fontos elmozdulás történt az ukrajnai fronton. Az ukrán vezérkari főnök nyilvánosan elismerte: elérhetetlen távolsága került a Krím visszafoglalása, amitől a háború lezárását várták. Az új cél a félsziget „tarthatatlanná tétele” lehet a szövetségesektől újabban kapott nagy hatótávolságú precíziós eszközök révén.

Az ukrán hadsereg vezérkari főnöke nyilvánosan elismerte a nyilvánvalót: Kijev ellentámadása kudarcot vallott.  Az Economistnak adott interjúban Zaluzsnij elmondta, hogy az offenzíva öt hónapja alatt Ukrajna mindössze 17 kilométert tudott haladni, holott naponta 30 kilométert kellett volna megtennie a NATO tankönyvei szerint és az ukrán hadsereg képességeit figyelembe véve.

„Négy hónapnak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz, hogy elérjük a Krímet, harcoljunk a Krím-félszigeten, visszatérjünk, majd oda-vissza ismét megjárjuk” – jegyezte meg Zaluzsnij, az Economist szerint gúnyosan. Ehelyett Kijevnek látnia kellett, ahogy csapatai beragadnak a Bahmut környéki aknamezőkön, és az elvileg minőségibb nyugati felszerelést szétlövik az olcsó orosz ágyúk és drónok. Hasonlóan alakult az offenzíva délen is, ahol a frissen felszerelt, tapasztalatlan brigádok gyorsan „bajba kerültek”. A másik oldalon Oroszország tíz hónapig harcolt azért, „hogy elfoglaljon egy hatszor hat kilométeres várost”, Bahmutot.

Az Economistnak adott interjújában Zaluzsnij úgy értékelte: az orosz-ukrán háború „új szakaszba lépett”, „akárcsak az első világháborúban, elértük azt a technológiai szintet, amely patthelyzetbe sodort bennünket”. Zaluzsnij utalt arra, hogy a csatatéren a modern érzékelők bármilyen erőkoncentrációt képesek szinte azonnal azonosítani, a modern precíziós fegyverek pedig elpusztíthatják. Példaként megosztotta az avdiivkai fronton tett minapi látogatásán szerzett élményeit. Aznap 140 orosz járművet lőttek ki az ukránok, legfeljebb négy órával azután, hogy lőtávolba kerültek. A menekülő személyzetet a videójátékokat idéző – úgynevezett első személy nézetből („first-person-view”) irányított – drónok üldözték és iktatták ki. Ugyanez a kép bontakozik ki, amikor az ukrán csapatok megpróbálnak előrenyomulni. „Az egyszerű tény az, hogy mi mindent látunk, amit az ellenség tesz, és ők is látnak mindent, amit mi teszünk” – mondta Zaluzsnij, aki szerint így „valószínűleg nem lesz mély és gyönyörű áttörés”.

Az ukrán főparancsnok egy véleménycikkben, illetve egy bővebb esszében is kifejtette nézeteit arról, hogy miként lehetne az „állóháborút” ismét „mozgó háborúvá” alakítani: olyan technológiai ugrásra lenne szükség, amilyen a lőpor feltalálása volt. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a döntő tényező nem egyetlen találmány lenne, hanem már létező műszaki megoldások kombinációjának eredője. (Pikáns részlet: az esszében az ukrán tábornok, az angol helyesírás szabályaival ellentétben, következetesen kisbetűvel írja az „orosz” szót tartalmazó kifejezéseket.)

Ahhoz, hogy kiszabaduljon az állóháború csapdájából, az ukrán vezérkari főnök szerint Ukrajnának jelentősen továbbfejlesztett elektronikai hadviselésre és tűzérségelhárító képességekre, új aknamentesítési technológiára, illetve mindenekelőtt légi fölényre lenne szüksége. „A légtér ellenőrzése elengedhetetlen a nagyszabású szárazföldi műveletekhez” – írta Zaluzsnij, aki először beszél nyíltan arról is, hogy be kell zárni a joghézagokat, amelyek lehetővé teszik a hadköteles polgároknak, hogy kibújjanak kötelezettségeik alól. Kitért arra, hogy a kijevi kormány bevezeti a sorkötelesek egységes nyilvántartását, illetve bővíti a behívható állampolgárok körét.

Ugyanaz, csak másként?

Kijev és a nyugati szövetségesek a Krím-félsziget visszahódításában látták a háború lezárásának a zálogát. „Sok száz oroszt megölhetsz Bahmut külvárosában, és kevés lesz a stratégiai hatása. De ha százakat semlegesítesz Szevasztopolban, a Krím-félszigeten lévő orosz haditengerészeti bázison, az megváltoztatja a történelem menetét, és gyakorlatilag véget vet a háborúnak” – hangoztatta Ben Hodges, az Európában állomásozó amerikai erők korábbi vezetője. A Telegraphban,  áprilisban közölt írásában a tábornok – aki jelenleg a logisztika területén mentorál NATO-parancsnokokat – amellett érvelt, hogy „nincs szükség diplomáciai megoldásra”, mert az ukránok hónapokon belül felszabadíthatják a Krímet, és ezzel „Oroszország háborúja megalázó véget ér”. A terv mögötti elgondolás az volt, hogy Moszkva számára önmagában a Donbasz nem sokat ér, illetve csak annyira fontos, amennyiben hídként szolgál a Krím-félsziget felé.

A tavaly augusztustól Zelenszkij elnök által nyíltan is felvállalt cél elérésének első szakasza lett volna a Krím elvágása az oroszok által megszállt szárazföldi területektől. Ehhez az ukrán hadseregnek át kellett volna törnie az orosz védelmet, és Zaporizzsjától az Azovi-tenger felé haladva „kettévágnia” az ellenséges erőket. Ez nem sikerült, és ezzel a Krím felszabadítása elérhetetlen távolságba került.

Ben Hodges a napokban több platformon is kommentálta az ukrán vezérkari főnök interjúját (például itt), értékelve annak „józanságát” és visszafogottságát a nyugati hadisegélyek késését illetően. Úgy vélte, hogy az adott helyzetben a megoldás a Krím „tarthatatlanná tétele” nagy hatótávolságú rakétatámadások révén. Fontosnak nevezte ebben a kontextusban, hogy az Egyesült Államok végre elkezdte ellátni Ukrajnát a HIMARS sorozatvetőkhöz rendszeresített MGM-140 ATACMS típusú ballisztikus rakétákkal, amelyek az eddigiekhez képest sokkal nagyobb, 165 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek.

Kérdés azonban, hogy az új cél mennyivel reálisabb a félsziget felé vezető földnyelv elfoglalásánál. Hétfőn a Krím keleti oldalán található Zaliv hajógyárat támadták az ukránok, és sikerült eltalálniuk az orosz haditengerészet egyik új rakétahordozó hajóját két francia-brit gyártmányú Strom Shadow robotrepülőgéppel. Kijevi közlés szerint a hajó megsemmisült, az orosz Interfax szerint csupán megrongálódott. A hírügynökség beszámolója azt is hozzátette, hogy 15 rakétával támadták a gyárat, melyek közül 13-at megsemmisített a légvédelem.

Nem ez az első ilyen jellegű, sikeres támadás a Krím ellen. Szeptember közepén az ukránok kilőtték az orosz Fekete-tengeri flotta főhadiszállását, szintén Strom Shadow-kkal. Korábban az ukránok többször megrongálták a Kercsi-szoroson átívelő hidat is, amely az egyetlen közvetlen összeköttetést jelenti a félsziget és az orosz szárazföld között. Ben Hodges korábban arról beszélt, hogy a hidat csak azért nem rombolták le teljesen, hogy a Krím többnyire orosz nyelvű lakosságának legyen lehetősége elmenekülni, megkönnyítve az ukránok számára a háború utáni „rendezést” a félszigeten.