Különleges eseményre került sor a Magyar Nemzeti Levéltár budai várban levő palotájában november 30-án délután: az Országos Levéltár Bécsi kapu téri székhelyének konferencia- és kiállítótermében Horthy Miklós unokája, Horthy István Sharif és dédunokája, Horthy Stewart Miklós ünnepélyes keretek között átadta Szabó Csabának, a nemzeti archívum főigazgatójának a Horthy-család irathagyatékát. Ezt követően pedig bemutatásra került A Horthy család hagyatéka 1914-1994 című impozáns, 1048 oldalas kötet, mely ennek az iratgyűjteménynek az eddig még sehol meg nem jelent legérdekesebb dokumentumait tette közzé az Open Books kiadónak köszönhetően.

A csütörtöki rendezvényen valójában „csak” jelképesen történt meg az átadás azzal, hogy a tragikus sorsú egykori kormányzó-helyettes, Horthy István fia átnyújtotta a főigazgatónak a családi levéltár összefoglaló katalógusát. Az adományozó, illetve elfogadó dokumentumok kamerák kereszttüzében történt ünnepélyes aláírása után a jelenlévők rögtön azt meg is megtudhatták: a szakszerűen becsomagolt 35 ezer oldalt tartalmazó 7667 dokumentum nemsokára meg is érkezik az Egyesült Királyságból Magyarországra. Ezek a levéltári szabályok szerinti tudományos elvárásoknak megfelelően már rendezett és digitalizált iratok, melyek közül a legkorábbi 1863-ban, a legkésőbbiek pedig 2013-ban keletkeztek, még ebben a hónapban elhelyezésre kerülnek a levéltári központ épületében és a jövő évtől kezdődően kutathatóvá is válnak.

Az egybegyűlteket a házigazda Szabó Csaba főigazgató üdvözölte és mondott köszönetet a nagyvonalú adományozóknak, akiknek jóvoltából, – mint mondta – legújabbkori történelmünknek felbecsülhetetlen értékű kordokumentumai „térnek haza”. Azt se hallgatta el, tudatában van, hogy mennyire megosztó Horthy Miklós személye az utókor számára. Rögtön hozzátette: viszont egy nemzeti gyűjtőlevéltár számára nem múltunk formálóinak megítélése az irányadó szempont, hanem csak és kizárólag e múlt megismerhetőségének minél tejesebb körűvé tétele. Az pedig vitathatatlan, hogy az a három köbméternyi iratanyag, ami eddig a Horthy-család birtokában volt, de ezután a nemzeti közgyűjteménybe kerül, a tudományos kutatás számára rendkívül sokat érő forrásanyagot képez.

Az adományozó Horthy István Sharif is az „iratok hazatérésének” gondolatára fókuszálva kért szót. Elmondta, hogy számára és családja számára örömöt és vele együtt megnyugvást, sőt megkönnyebbülést jelent ez a mostani felemelő ünnepélyes pillanat. Ez betetőzése egy tíz éves munkának, melyben legkisebb fia, Horthy Stewart Miklós és a Magyarországról időről-időre hozzájuk költöző történész, Bern Andrea volt a segítségére. Ugyanis nagyszüleinek az édesanyja, Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona által megőrzött, majd tőle megörökölt levéltári anyagának a rendezéséhez azért látott hozzá közvetlenül annak 2013-ban bekövetkezett halála után, hogy végül a dédelgetett terve megvalósuljon és ez a hagyaték majd a köz javára hasznosulhasson.

Most – tette hozzá – az évtizedes közös fáradozás eredménye nemcsak abban öltött testet, hogy méltó helyre kerül és kutathatóvá válik felmenőinek családi archívuma, hanem az is: az átadással egyszerre napvilágot lát a Horthy-család eddig, a nyilvánosság számára ismeretlen dokumentumait tartalmazó méretes kötet, melyet Bern Andrea szerkesztett és rendezett sajtó alá, amit az Open Books kiadó adott ki. 

Meglátása szerint ennek a válogatott forrásgyűjteménynek, melyhez ő írt előszót, a jelentőségét nem egy letűnt kor megidézése adja, hanem inkább a jövőt illetően szolgálhat hasznos adalékként. Meggyőződése, ugyanis az, hogy az abban foglaltak megismerésével árnyaltabb kép alakulhat ki nemcsak a végletekig eltérő módon megítélt nagyapjáról és a többi felmenőiről, hanem mindazokról a múlt századi magyar közéletben nem is akármilyen szerepet betöltő személyiségekről is, akikkel az egykori kormányzó úgy 1944 előtt odahaza, illetve azután az emigrációban, 1957-ben bekövetkezett haláláig kapcsolatban állt.

Egyúttal bepillantva ennek a dokumentumgyűjteménynek különböző irataiba, – vélte – talán azok a múltbeli traumák is feldolgozhatók lesznek, melyek több mint egy évszázada létünket és mindennapjainkat kedvezőtlenül befolyásolják. Hozzátette azt is: a Magyarországra hazatérő Horthy hagyaték biztosan fontos részleteket segíthet majd megérteni, már pedig a részletek kimerítő tanulmányozása és megértése nélkül nem lesz soha hiteles a majdani egész. Ezek a kordokumentumok pedig elvezethetnek oda, hogy a társadalmi feszültségek, a múltban szerzett traumák enyhüljenek és idővel talán fel is oldódjanak. Ő példaként említette, mennyire megdöbbent nagyszüleinek 1993-as kenderesi újratemetése alkalmával, amikor szembesült a magyar társadalom traumatizáltságával, végletes megosztottságával. Akkor megtapasztalhatta: ez a végakaratokat teljesítő gyászszertartás egy időben „éppúgy mély fájdalmat és őszinte együttérzést is hozott sokakban felszínre, mint tompítatlan dühöt és leplezetlen ellenérzéseket”.

Az életrajzát taglalva, Horthy István Sharif elmondta, hogy miután három és fél évesen elhurcolták őt is a nácik, évekig élt Németországban, Portugáliában majd Angliában. A középiskolai mentori tanácsokat pedig, hogy legyen történész, tudatosan nem hallgatta meg és a história helyett inkább a fizikát választotta Oxfordban. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen mérnöki pályáját utóbb jól megalapozhatta Londonban, utána pedig elégtételekben bővelkedő évtizedeket élhetett Indonéziában, aztán az Egyesült Államokban, végül pedig az Egyesült Királyságban. Már fiatalon tanulmányozta a Koránt, majd az ötvenet betöltve következett be a sorsdöntő elhatározás: felvette a muszlim hitet, vele együtt pedig a Sharif nevet, és az ún. Szubud, „az Isten hatalmának alávetett helyes életmód”, „a mély, lelki-spirituális tapasztalaton” nyugvó mozgalom tevékeny aktivistája és népszerűsítője lett.

Neki, akárcsak az utána angolul felszólaló legkisebb fiának, az informatikus Horthy Stewart Miklósnak minden szavából az édesanya, illetve a nagymama, Edelsheim-Gyulai Ilona iránti hála, szeretet és őszinte tisztelet volt kiérezhető. Továbbá az ő hivatásnak tekintett családösszetartó elszánt akarata elismerése. Mellette pedig hangsúlyosan az a felelősségteljes viszonyulása is, hogy a rá bízott családi levéltár megőrzését és egyben tartását minden körülmények között biztosítsa, tudva azt, hogy ez olyan kincses tárház, ami egyedülállóan óriási értéket képvisel.

Horthy Stewart Miklós visszaemlékezve a nagymamájára elmondta: „nem sok mindentől félt, ez az erő tette lehetővé számára, hogy szeresse az embereket, és kiálljon másokért. Mindig vidám volt és játékos, és mindenekfelett nyílt és őszinte, amikor emberekkel foglalkozott.”

„Az őszintesége könnyítette meg számunkra, hogy mindenét átadjuk – tette hozzá, majd így folytatta: Természetesen nem volt tökéletes ember, de olyan időkben, amikor az igazság könnyen elveszik a hamis tökéletesség látszata alatt, néha nem árt az alázat. Lehetőséget adni másoknak, hogy feltárják maguknak az igazságot” – fogalmazott. Köszöntője közben átadta Tomka Gábornak, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményekért felelős főigazgató-helyettesének a nagymamája mennyasszonyi ruháját, melyet 1940. április 27-én viselt Edelsheim-Gyulai Ilona a Horthy Istvánnal kötött egyházi esküvője alkalmával a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Hadd jegyezzem meg közbevetőleg: a 83 éve gondosan megőrzött, a Rotschild Klára akkori és későbbi sztár divattervező által készített, megkapó szépségű menyasszonyi ruhát, ami nemsokára kiállításra is kerül majd a Magyar Nemzeti Múzeum egyik tervezett viselettörténeti kiállításán, az olvasó már most könnyen megcsodálhatja. Elég ehhez ide kattintani és megnézni a korabeli filmhíradó-részletet.

A meghitt hangulatú átadási ünnepségen Bern Andrea bemutatta az Open Books gondozásában most megjelent A Horthy család hagyatéka 1914-1994 című kötetet. Ebben többek közt helyet kaptak Horthy Miklós és Horthy Miklósné első világháború alatt egymásnak címzett levelei, a Horthy család tagjainak üzenetváltásai, Horthy Istvánné második világháború alatt vezetett naplói, a volt kormányzó és Kállay Miklós egykori miniszterelnök emigrációs levelezésének dokumentumai. Ezek mellett kiadásra kerültek Horthy Miklósnak Eckhardt Tibor egykori kisgazda politikussal, az 1945 utáni szovjetellenes és antikommunista emigráció egyik vezéralakjával folytatott levélváltásai, továbbá az egykori államfő öccsének, Horthy Jenőnek emlékiratai és élete utolsó éveiben vezetett naplójának bejegyzései, valamint John F. Montgomery nyugalmazott amerikai diplomata, az Egyesült Államok 1933 és 1941 közötti budapesti követének küldeményei. Ugyancsak e forráskiadványban jelenik meg először nyomtatásban Horthy Istvánné mintegy öt évtizeden átívelő levelezése lánykori barátnőjével, Apponyi Geraldine-nal, aki 1938-ban I. Zogu albán királlyal kötött házasságot.

A Horthy család irathagyatékának gondozója és feldolgozója azt is megosztotta a hallgatóságával, hogy a frissen kiadott forráskiadvány különleges újdonság mind a történészszakma, mind a históriát kedvelő szélesebb közönség számára. A közzétett dokumentumokból nem csupán számos huszadik századi nagypolitikai esemény tárul fel az olvasó számára a Horthy család tagjainak nézőpontjából, de bepillanthatunk a múlt évszázadi magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakjának a hétköznapjaiba is: az őt foglalkoztató kisebb-nagyobb gondokba, emberi viszonyaiba és az érzéseibe.

A könyvbemutató utáni dedikálás során alkalmunk volt nemcsak bemutatkozni Horthy István Sharifnak, hanem egy rövid beszélgetést is folytatni vele. Ennek során hangsúlyosan esett szó Erdélyről, az itt élő magyarságról, mai helyzetéről. Elmondta, hogy nagyapjától meg édesanyjától sokat hallott szűkebb pátriánkról és bántja is, hogy miközben sokfele megfordult a világban, mifelénk még soha sem járt. Viszont ez nem maradhat így mondta és rögtön azt is hozzátette: jövőre biztosan törleszti ezt a régi adósságát. Erre garancia is van – mondta mosolyogva, – mert ígéretet tett annak, akinek tett vállalásait mindig be kell tartania, és ez nem lesz másképpen ez ügyben sem. A kíméletlen ígéretbehajtó pedig, bármennyire is meghökkentőnek tűnhet, nem más, mint a második felesége, az indonéz Tutti, aki még őt is meglepte azzal, hogy mennyire komolyan érdeklődik Erdély iránt. Azt sem mulasztotta el a beszélgetésünk végén, hogy megkérjen, tolmácsoljam baráti üzenetét a Maszol olvasóinak: szeretettel és nagyrabecsüléssel köszönti őket és reméli, hogy közülük többel is lesz alkalma találkozni tervezett 2024-es erdélyi látogatása során. Hát ezt a szívélyes köszöntését a korát meghazudtolóan fiatalos és megnyerően rokonszenves, nemsokára 83. életévét betöltő Horthy István Sharifnak, íme, most továbbítom.