Egy hét magyarságpolitikai írásaiból (február 8-14.)
Magyar médiacentrum készül Szabadkán „Ez a médiaház egyedi lesz a Kárpát-medencében, mely a következő száz évben ki tudja szolgálni az itteniek érdekeit.”
„Ha egy közösségnek, jelen esetben a vajdasági magyarságnak erős a politikai és gazdasági érdekérvényesítése, és ehhez jól megszervezett média társul, akkor az a közösség az oktatás, a nyelvhasználat, a kultúra területén is sokkal könnyebben tud boldogulni” – nyilatkozta Bodzsoni István, a szabadkai médium igazgatója múltév őszén, annak apropóján, hogy a Pannon RTV szeptember 8-án ünnepelte tízedik születésnapját.
Akkor, a jubiláló s egyben az egyik legnépszerűbb vajdasági magyar médium irányítója fontosnak tartotta kiemelni: „óriási eredmény volt a vajdasági magyar közösség számára, hogy 2006-ban az állami hatalomtól függetlenül elindulhatott egy magyar nyelvű és szellemiségű televíziós adás, amely elsősorban a vajdasági magyarság „ügyes-bajos dolgaival” foglalkozott – majd hozzátette, „hogy Újvidéken a Vajdasági Rádió és Televízió magyar szerkesztőségei is kivételesen fontos munkát végeznek, ott viszont a magyar csak egy a sok kisebbségi nyelv közül, míg a Pannon RTV kizárólag magyarul sugározza egész napos műsorát.”
Az öt hónappal ezelőtti mérlegmegvonó ünnepi interjújában a kitűnő és mindig, csak és kizárólag a nézők érdekeit szem előtt tartó, őket alázattal szolgálni akaró, örök kísérletező vajdasági televíziós szakember, akinek nevéhez fűződik a Duna régió médiahálózat megálmodása és megvalósítása, továbbá az a Budapesten mindmáig nem kellőképpen figyelembevett és értékelt bölcs vélemény, miszerint „nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a határon túli nézők képesek órák hosszat ülni a képernyő előtt csupán azért, mert magyar nyelven szól az adás” – azt is elmondta: öt éve vezeti a médiaházat, és nemrég újabb öt évre meghosszabbították kinevezését.
Ebben a vallomásában arra is kitért, hogy mikor átvette a Pannon RTV irányítását, a televízió és a rádió a helyi médiumok szintjén, korlátozott gyártási és sugárzási kapacitással, ugyanakkor fiatal, tettrekész dolgozói gárdával működött. A szükségből erényt kovácsolt és kinevezése után azonnal megkezdte a kapcsolatépítést és a fejlesztést. Ennek jegyében szoros együttműködést alakított ki a magyar és a szerb közmédiával.
A magyarországi MTVA-val kialakított partnerségnek köszönhetően naponta küldhettek tudósításokat Vajdaságból a budapesti a tévének és a rádiónak. Ennek fejében pedig olyan díjazást kaphattak, ami jelentős mértékben hozzájárult a Pannon RTV működésének fenntartásához. Az együttműködés révén pedig olyan szakmai képzésben részesülhettek a kollégái, aminek jóvoltából „megérthették, hogy a világ nem Szabadka határával ér véget”. A szerb közmédiával kialakított, ugyanilyen jó kapcsolatok kiépítésével sikerült elérni, hogy a Pannon RTV hídszerepet töltsön be Magyarország és Szerbia, a magyarok és a szerbek között. Nem elhanyagolható eredménynek tartotta továbbá azt is, hogy „a dél-magyarországi régióban is egyre többen hallgatják a Pannon Rádiót, az intézmény marketingosztályának pedig számos magyar partnere van.”
„A Pannonnak nagyon fontos szerepe van a vajdasági magyar közösség gazdasági erejének fejlesztésében, a szerb-magyar gazdasági kapcsolatok erősítésében – folytatódott a jubileumi interjú, majd helyet kapott benne egy 35 éves tévés karrier sommázata: A nyelv, a kulturális hagyományok megőrzése mellett ez most a legfontosabb feladatunk.” Ezt követően pedig Bodzsoni, aki hatalmas vitákat kiváltó könyvében, A média elvesztegetett hatalmában, kertelés nélkül, kíméletlen őszinteséggel megírta az Újvidéki Televízióban, a Duna Televízióban és más médiumokban átélt viszontagságainak és embert próbáló meghurcoltatásainak históriáját, jogos büszkeséggel szólt az első ötéves mandátuma alatt bekövetkezett pozitív változásokról, arról, hogy irányítása alatt gyakorlatilag újjászületett a televízió és a rádió, megkétszerezték a sugárzási körzetet, teljesen felújították a műszaki felszerelést, a munkatársak száma több mint háromszorosára bővült, 40-ről 140-re növekedett.
„Elértük, hogy a legnézettebb és leghallgatottabb magyar média vagyunk a Vajdaságban” – fogalmazta meg a jubileumi konfesszióban a legfontosabbat az intézményigazgató. Azt is fontosnak tartotta hangsúlyosan kiemelni, ezt úgy sikerült elérni, hogy közben nem kényszerültek megalkuvásra: „Egyből nem engedünk: mi a vajdasági magyar közösség médiája vagyunk, és a közösség érdekeit szolgáljuk. Nem akarunk a kereskedelmi médiával versenyezni.”
A három csatornának – a meglévő televízió és a rádió mellett átvették a megszűnés előtt álló Szabadkai Rádiót is – a legkülönfélébb igényeket sikerült kielégíteni, tette hozzá Bodzsoni, majd végül szólt a terveiről is, melyek között a legfontosabbként az intézmény új székhelyének kialakítása szerepelt. Ennek révén elérhető lesz a régóta dédelgetett álom is: „A Pannon RTV hamarosan valószínűleg a legnagyobb és legteljesebb ilyen jellegű regionális médiaintézmény lesz Európa középső részén”
Mindezt felvezetőként fontosnak ítéltük elmondani, hiszen a minap a Magyar Szóban Magyar médiaház Szabadkán címmel megjelent újabb Bodzsoni interjúnak már az alcíme, a Másfél éven belül egy fedél alá költözhet a négy magyar médium szerkesztősége arról tanúskodott: hatalmas előrelépés történt az elmúlt négy hónapban, s ami nem is oly rég még csak terv volt, ma már elérhető közelségbe került. A Magyar Líviával készült négy nappal ezelőtt megjelent beszélgetésből ez egyértelműen kiderül.
„Egy médiaház kialakítása Szabadkán ugyan nem új keletű ötlet, azonban mégis csak most teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy konkrét lépések is történjek az ügyben – olvashatjuk a Magyar Szó szombati, Hétvége mellékletében napvilágot látott dialógus bevezetőjében, mely így folytatódik: Ha pedig minden a tervek szerint halad, akkor mintegy másfél éven belül a Magyar Nemzeti Tanács alapítói körébe tartozó médiumok, azaz a Pannon RTV, a Szabadkai Magyar Rádió, a Hét Nap hetilap és a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének tagjai közös fedél alatt dolgozhatnak.”
A tervezett impozáns és legteljesebb ilyen jellegű regionális médiaintézmény létrejöttével Vajdaságban „történelmet fognak írni”. A Bodzsoni Istvánnal folytatott beszélgetés elején ez már kiderül. Mint elmondta, „a médiaház legnagyobb előnye, hogy a médiumok közötti együttműködés, azaz az információcsere, a kollegiális támogatás könnyebben megvalósulhat, emellett modern és elfogadható körülmények között dolgozhatnak majd az újságírók. Mivel Vajdaságban nem sok magyar ajkú médiaszakember van, nagyon is logikus, hogy ilyen formán is erősödjön az együttműködés az újságírók között, sőt a szabadkai médiaház nemcsak a helyi kollégákat kapcsolná össze, hanem szeretnék egyfajta regionális médiaközponttá alakítani, ahol összefutnak a szálak, az információk, és ami lehetővé tenné, hogy modern technológiával és megfelelő feltételek mellett folyjon a vajdasági magyar közösség tájékoztatása.”
Most, 2017 februárjában, a korábbi elképzelések a konkrétumok szintjén is testet öltöttek. A meginterjúvolt igazgató már látja is, hogy miként alakul át az a Magyar Ház vajdasági magyar médiacentrummá, amit az egykorvolt és a második Gyurcsány kormány által kivégzett Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) hathatós támogatásának köszönhetően sikerült 2002 és 2005 között felépíteni. Ehhez hadd tegyük hozzá a személyes emlékünket is: abban, hogy a sok esztendővel korábban elkezdett és sokáig tetszhalál állapotban leledző félbehagyott Magyar Ház végül elkészülhetett a szabadkai Ago Mamužić utca 11-ben, a hajdani magyar kormányhivatal megkülönböztetett odafigyelése és támogatása mellett szükség volt az azóta már sajnos körünkből eltávozott emblematikus, egykori VMSZ-elnök Kasza Józsefnek és a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökének, Józsa Lászlónak a kitartó és érdekérvényesítő küzdelmére.
„A médiaház a jelenlegi Magyar Házban kap majd helyet, illetve a mellette álló épületet alakítjuk majd át, hogy az megfeleljen jövőbeni funkciójának. Összesen mintegy 2000 négyzetméternyi hely áll majd rendelkezésre, ahol a szerkesztőségek és a stúdiók helyet kapnak. A Magyar Ház épületéből a VMSZ és az MNT kiköltözik, így ezek a helyiségek is felszabadulnak. Az elképzelés szerint a Hét Nap az első emeleten működne, a második, harmadik és negyedik emelet a Pannon RTV-hez tartozik majd, illetve a negyedik emeleten alakítjuk ki a Szabadkai Magyar Rádió stúdióját, a tetőteret, azaz az ötödik emeletet pedig a Magyar Szó szabadkai szerkesztősége venné birtokba.
A Magyar Ház melletti épület egy régi polgári ház, mely ugyan elég jó állapotban van, de át kell építeni, hogy ott kialakíthassuk a stúdiót a televízió számára. A Pannon RTV-nek mindenképpen szüksége van a bővítésre a helyszűke miatt, de a stúdió kialakításával megkapjuk azt a plusz helyiséget, ami a normális működéséhez szükséges. A szerkesztőségek képviselői már összeültek, hogy megbeszéljék, kinek mire van szüksége, és szinte teljes egészében ki tudtuk elégíteni mindenki elvárását ezzel az elosztással – mondta a Pannon RTV igazgatója.”
A tervezett bővítés elől a jelek szerint mára már elhárulni látszanak az akadályok. Ha megtörténik a Magyar Ház melletti épület teljes birtokbavétele, megépülhet nemcsak Szabadka, hanem az egész vajdaság legkorszerűbb, XXI. századhoz méltó televízióstúdiója, ahol helyet kap majd Pannon Televízió kétemeletes stúdióháza, benne a produkciós- és híradóstúdióval, a szükséges kiszolgáló szerkesztőségi helyiségekkel és irodákkal.
Az igazgató az interjújának következő részében, azt is megindokolja: miért gondolja úgy, hogy a reményvesztetteket és a csak károgni tudókat meg lehet és meg is kell cáfolni. Meggyőződése, hogy a vajdasági magyar írott és elektronikus újságírásnak van jövője és ennek záloga elsősorban az, hogy imponálóan sok fiatal munkatársa van a Pannon RTV-nek és más szerkesztőségeknek is. Ők ma még a „régiekkel” együtt embert próbáló körülmények között dolgoznak, viszont, ha sikerül a továbblépés, rájuk biztosan lehet számítani az elkövetkezendő évtizedekben is:
„A Pannon RTV-ben egy váltásban nagyon sokan dolgoznak, és bár folyamatos a jövés-menés, ha egy pillanatban összefutnak a kollégák, konkrétan leülniük nincs hová, szinte közelharc folyik a számítógépekért és az íróasztalokért. A Pannon egy egész napos tévéműsort és két egész napos rádióműsort gyárt, illetve egy elég komoly internetes portálunk van, és kiszolgáljuk a magyarországi közmédiát, ehhez pedig további munkatársakra lenne szükségünk, úgyhogy máris olyan sokan vagyunk, hogy nem férünk el, ugyanakkor nem elegen ahhoz a munkához, amit napi szinten el kell végeznünk.
Ezen kívül az emberek elvárják a Pannon RTV bővülését, olyan műsorokat, melyek a vajdasági magyarsággal és a problémáikkal foglalkoznak, igény van vallási, oktatási, történelmi tematikájú műsorokra, dokumentumfilmek készítésére a vajdasági jelenről, gyermekműsorokra. Ott vagyunk minden magyar vonatkozású eseményen, megtaláltuk a helyünket, de ezt bírni kell emberrel, pénzzel, műszaki háttérrel, és a médiaház, azaz az új épület és az új műszaki felszerelés könnyebbé teszi a bővítést és érdekesebbé teszi majd a programjainkat. – magyarázta a Pannon RTV igazgatója, hozzátéve, mindez azonban mit sem ér, ha nincsenek jó szakemberek, újságírók, akik ezt vállalnák, de tekintve, hogy mennyi fiatal munkatársa van a Pannon RTV-nek és más szerkesztőségeknek, Bodzsoni István úgy véli, a vajdasági magyar újságírásnak van jövője.”
Ahhoz, hogy elsőként a Kárpát-medencében az egyik, kisebbségben élő magyar közösség számára létrejöhessen Szabadkán egy ilyen impozáns médiacentrum, ahhoz építkezni kell, s nemcsak a szó hagyományos értelmében.
Az interjú fináléjában arról szerezhetünk tudomást, hogy tervezés eleve egy multifunkcionális kulturális központ létrehozásával számolt. Minden esély meg van arra, hogy jövő nyáron Szabadka központjában ez a centrum már működhessen.
Ha megvalósul ez a több funkciót magára vállaló létesítmény és hisszük, hogy ez meg is fog történni, akkor ez sokak érdeme lesz két országban is. Köztük viszont egyvalakié megkülönböztetett módon. Azé az elkötelezett médiaszakemberé, aki a majdani szalagátvágás után sem fog megpihenve hátradőlni, mert – s ezt személyes ismeretség okán merjük kijelenteni – ő az a jó értelemben vett nyughatatlan fajta intézményember, aki mindig új és új terveket sző, és rögtön már tenni is akar azért, hogy azokból mihamarabb valóság legyen. Azért, és annak szellemében, amit éppen egy minálunk napvilágot látott egykori, a határon túli magyar nyelvű televíziózásról szóló publikációjának egyik kulcsmondatában figyelmeztetőleg megfogalmazott: „A magyarságkép kialakítása és kommunikálása kétirányú utca: egyformán fontos a magyar közösségek információs és kulturális “feltöltése” (Magyarországon és határon túl), illetve a más népek felé irányuló üzenetek. A határon túli magyar közösségek együtt élnek a többségi nemzettel, közvetlen kapcsolatban vannak velük, a legegyszerűbben és a leghatásosabban közvetíthetik a rólunk szóló információkat.”
Következzen tehát a Magyar Lívia-Bodzsoni István beszélgetés záró része:
„A Pannon Médiaház nevet viselő projektum nemcsak az építkezést és a közös fedél alá való költözést foglalja magába, hanem a berendezések és műszaki felszerelések bővítését is, melynek keretében a Pannon Rádió és a Szabadkai Magyar Rádió műszaki felszerelése is teljes egészében megújul. A médiaház nemcsak a négy médium szerkesztőségének és stúdióinak ad otthont, hanem egyéb tartalmak is lesznek, így a Magyar Házban megmarad és továbbra is működni fog a földszinti kiállító- és konferenciaterem, és valószínűleg az MNT továbbra is itt ülésezik majd, emellett az ott dolgozók számára kialakítanak egy klubkávézót és egy újságíró-oktató központot is szeretnének itt létrehozni.
A médiaház megvalósítását Pásztor István, a VMSZ elnöke és az MNT közbenjárásának köszönhetően a magyar kormány támogatja, de ebben a pillanatban még nem lehet tudni, hogy pontosan mennyi pénzt fordítanak erre a célra. Mint Bodzsoni Istvántól megtudtuk, a tervek 90 százalékban már elkészültek, majd be kell szerezni a városi hatóságoktól a szükséges engedélyeket, és csak ezt követően indulhat meg maga az építkezés. Ha minden a tervek szerint halad, leghamarabb 2018 nyarára teremtődnek meg a feltételek, hogy az említett szerkesztőségek egy épületbe költözzenek.
- Ez a médiaház egyedi lesz a Kárpát-medencében, mely a következő száz évben ki tudja szolgálni az itteniek érdekeit. Ez a beruházás lehetővé teszi a jobb információáramlást Belgrád és Budapest között is, ebben a kapcsolatrendszerben pedig a vajdasági magyar média egyfajta híd szerepét tölti majd be, s remélem, mindkét fél javát szolgálja majd, és felismerik ennek előnyét – tette még hozzá Bodzsoni István.
