Hogy piros-sárga-kék padok utoljára Kolozsváron voltak Funar idejében? Lári-fári. S hogy lehet még fokozni, bizonyíték rá a fellobogózott kuka vagy a nemzeti színű házfal.

Amikor Gheorghe Funar és Corneliu Vadim Tudor, valamint pártjaik, a szavazók nélkül maradt PUNR, majd a PRM oda kerültek, ahová valók, a történelem szemétdombjára, idealistán, hogy azt ne mondjam, naivan, azt hittük, egyszer s mindenkorra kikopott a közéletből a habzó szájú sovinizmus, a magamutogató álhazafiság, mint ahogy a kolozsvári utcákról, terekről is eltűntek a piros-sárga-kék oszlopok, padok, kukák.

Barátságos, simogató szelek fújtak akkoriban Európa-szerte, úgy tűnt, az integráció elvont fogalomból mindinkább kézzel fogható valósággá válik, a határok valóban légiesülnek, a világ egyre nyitottabb, befogadóbb, elfogadóbb. Az idill, sajnos, túlságosan rövid volt, a valóságra való ébredés hideglelős. A kontinens ma megosztott, zavarodott és gyanakvó, s ellenhatásaként a könyvtárszagú, elitista és dogmatikus álhumanizmusra, új erőre kapott a kirekesztő nacionalizmus és xenofóbia.

Mi, erdélyi magyarok infantilis öntudatlansággal tapsolunk a víziónak, amely szerint a jövő Európája a nemzetállamok Európája lesz, rábólintva ezzel Románia nemzetállam voltára, önmagunk, mint államalkotó közösség tagadására. S közben értetlenül, kissé riadtan kapkodjuk a fejünket, látván, hogy egy ideje sokasodnak a köztereken az erősödő román nemzeti érzület számunkra giccses, nevetséges, néha már abszurdba hajló tárgyiasult megnyilvánulásai. Íme, egy csokorra való.

Melyik a leghazafiasabb párt idehaza? Úgy tűnik, hogy a Tăriceanu vezette ALDE, feltéve, ha a központi székházat ékesítő nemzeti zászlót tekintjük a patriotizmus fokmérőjének.

Nu uita că ești român!, áll nemzeti színű pántlikára pingálva, egy, két trikolórral is felékesített Monostor-negyedbeli kereszten. A kérdés csak az, hogy a felszólítás vajon az arra járóknak vagy a Megváltónak szól-e?

Pazar dolog, amikor szimbólum és praktikum egymásra találnak. Így lett sötétítő a piros-sárga-kék zászló egy kolozsvári ház ablakában.

Hogyan lehet feldobni egy banális ház unalmas homlokzatát úgy, hogy egyúttal hazafias érzületünknek is kifejezést adjunk? Mi sem egyszerűbb, címeres keretbe kell foglalni a tetőtéri ablakot. Az ötletgazda egy felenyedi háztulajdonos.   

Az antikommunista ellenállók kolozsvári emlékműve méltán pályázhat a leghazafiasabb román építmény címre. A kifejezéstelen és szájbarágós műemléken hét lobogó díszeleg, öt elöl, kettő pedig hátul, s van még kihasználatlan potenciál, három zászlótartó ugyanis üresen áll.  

Nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekek nemzeti szellemben történő nevelését, s ehhez az óvodai játszótér is megfelelő környezet.

Az állatoknak még lehet nemzetiségük, gondoljunk csak a magyar vizslára vagy a dán dogra, ám a növények kifejezetten kozmopolita lények. Vagy mégsem? Ha egy fenyő román földből nőtt ki, akkor az román fenyő?

Szatmárnémetinek nem volt Funarja, román nemzeti színű padjai azonban vannak, szemközt a vasútállomással. Hiába na, igazi honfinak még a pihenés is másképp esik egy piros-sárga-kék padon.

A vérbeli román ember román akkor is, amikor a volánnál ül, s nem árt, ha ezt a többi autósnak is tudomására hozni.

Az ízléstelenségre egyetlen mentség van: ha az ember hazafias felbuzdulásból követi el. E remekbe szabott ház Feketehalom központjának a dísze.

A lobogó nemzeti érzület nem az értelmiségiek kiváltsága. Hazafi egy utcaseprő is lehet, akinek, magától értetődően, fellobogózott kuka a munkaeszköze.

Színekkel határozottan fel lehet dobni egy társasház homlokzatát. Hát még nemzeti színekkel!

Fellendült a selyem iránti kereslet a világpiacon, mióta informális vetélkedő folyik erdélyi önkormányzatok között, amelynek tárgya, hogy melyikük húzza fel a legnagyobb felületű trikolórt? Szerintünk jelenleg Torda vezet, de Bethlennek sem kell szégyenkeznie.

Román Júlia várja román Rómeóját, avagy nemzeti színű romantika Bukarest óvárosában.

Egy piros-sárga-kékre festett kerítés általában egyszerűen nevetséges, azon túl, hogy ronda, de mivel ez a Românești nevű faluban található, stílszerűnek minősül.

Sok magyar esküszik rá, hogy a román köztéri nemzeti szimbólumok túltengése kizárólag Erdélyre jellemző. Itt a bizonyíték az Ilfov megyei Voluntariból, hogy, a hülyeség és a szépérzék hiánya földrajzilag nem lokalizálható jelenségek.

Egyes emberek döbbenetesen értelmetlen módokon próbálják meg kifejezni nemzeti érzelmeiket. Például zászlót állítanak egy kolozsvári tömbház tetejére.