Az apák napja nem annyira népszerű ünnep, pontos dátuma sem széles körben ismert, illetve egymás melletti európai országokban is eltérő lehet: például míg Magyarországon június harmadik, addig nálunk május második vasárnapja. Ennek apropóján a kolozsvári Apáczai Csere János Líceum harmadikosainak tanítónője apa-gyerek közös délutánt szervezett csütörtökön.

A zsúfolt körben minden gyerek mellett ott ült az édesapja, akivel a szavak barátságos mérkőzése után önfeledt focimeccset játszhatott. A fejben és szívben történő kalandozást egy egyszerű (vagy mégsem?) kérdés indította el: mi jut eszedbe arról, hogy „apa” – azaz: milyen (volt) a te apád? A záporozó jótulajdonságok egy krétaszív két rekeszébe kerültek aszerint, hogy a gyerekek mondták jelenlévő apjukról, vagy az apák saját szülőjükről. Igen, léteznek napjainkban kedves, humoros, vidám, türelmes, játékos, bátor, okos, jószívű apák, és rájuk büszke gyerekek.

Laczkó Erzsébet tanítónő évente váltakoztatva tart anyák napját és apák napját, az utóbbit is rendkívül fontosnak véli: jó ürügy arra, hogy kötetlen minőségi időt töltsenek a gyerekek az édesapjukkal – mondta a maszol.ro-nak, és hozzátette: sajnos ahogy telnek az évek, egyre kevésbé vesznek részt az apák a szülői értekezleteken, a közös kirándulásokon, és a gyermekük, mire kamaszkorba érkezik, már-már meg is szokja, hogy az apja nem elérhető számára.

A kapcsolat erősítésére, a közeledésre egymáshoz jó gyakorlat volt a pedagógus ajánlata: itt az alkalom, minden gyerek felteheti édesapjának azt a kérdést, amit még eddig soha, pedig érdekelné a válasz. Apa, mikor kaptad az első négyesed? Mikor lógtál először? Melyik tantárgyat nem szeretted? Melyik volt az első kedvenc könyved? Láttad gyerekkorodban a Star Wars 4-et? Mikor verekedtél először? Miért volt hosszú hajad sulis korodban? Ki volt az első szerelmed? Hogy sikerült az első randid? Miért nem szeretsz anya helyett főzni? Tényleg ott voltam az esküvőtökön? Miért lettél az, ami? - sorjáztak a kérdések. Köztük felfedezhetően akadtak olyanok is, amelyek már ismert és szeretett történetet meséltettek el az osztálytársak előtt – minden jelenlévő hálás lehet a megosztásokért, élmény volt.

Nem csak anya, apa is csak egy van (bár gyakorlatban megeshet, hogy egy sincs, vagy több is akad), tény: bizonyos dolgokat csak – illetve: jó esetben – az apjától kaphat meg a gyermek.

„A fiúgyermeknek szüksége van arra, hogy apjával birkózzon, hogy az apjától tanulja meg, hol vannak a határai. A lányoknak pedig a női önértékelésük függ attól, hogy az apjuk hogyan viszonyul hozzájuk, mondja-e nekik, hogy szépek és értékesek” - emeli ki a tanítónő, aki szerint a legnagyobb probléma, ha a szülő nem ismeri fel gyermekeinek valódi értékeit és gyengeségeit, így olyan területeken követel perfekcionizmust, ami a gyerekének nem erőssége, csak az ő elképzeléseiben.

„Például egy ilyen focimeccsen is ki-ki megnézhetné, hogy tényleg olyan jól szalad-e a gyermeke, jól fogja-e meg a labdát, hol lenne szüksége megerősítésre?” - mondja Lackó Erzsébet, miközben a pálya széléről mindkét csapatnak egyformán szurkol.