„Odaát” folytatódnak Vik kalandjai - Kolozsváron mutatták be A Gömb második részét
Zágoni Balázs A Gömb című regényének erdélyi rajongói fellélegezhetnek: megérkezett a könyvesboltokba az Odaát című folytatás, amelyben az olvasó megismeri a szomszédos városállamot, a Szegény Szomszédot is, és több minden kiderül Vik szüleiről, illetve a titokzatos Gömbről.
A Móra Könyvkiadónál megjelent Fekete fény első része, A Gömb nem remélt sikereket hozott Zágoni Balázsnak: Magyarországon ő lett 2019-ben az Év Ifjúsági Könyv Írója, illetve Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjjal tüntették ki.
A második részben folytatódik a fiatal főhősök, Vik és Ajla útja az Európai Unió felbomlása utáni, városállamokba és kolóniákba szerveződő disztópikus világban, amely „nyomokban tartalmazza a mai világot”, és ettől néha hátborzongató, ahogy a csütörtök esti kolozsvári könyvbemutató moderátora, Vig Emese fogalmazott. Bár a disztópia szó az Odaát fülszövegében is szerepel, kiderült, hogy Zágoni Balázs szívesebben nevezné heterotópiának, hiszen nem egyértelműen negatív ez a világ, ahogy a jelenkorról sem ez a tapasztalatunk. A kötet szerkesztője, Pacskovszky Zsolt ki is emelt egy pozitívumot: a ruhaautomatát, amely gombnyomásra nyomtatja ki az előtte álló testméreteinek megfelelő öltözetet.
A Fekete fény univerzumát, mint megtudtuk, a szerző egy afrikai út tapasztalatai alapján kezdte felépíteni: Kenya fővárosában, Nairobiban figyelte meg, hogy a társadalmi leszakadás fegyverrel védett fallal körülvett lakónegyedek kialakításához vezetett. Emellett eljátszott a gondolattal, hogy mivé alakulhatnak az Európában már most is érzékelhető folyamatok, például a társadalom elöregedése, a falusi életmód kiüresedése, Kína gazdasági megerősödése, vagy az unió széthullása.
Társadalmi vonatkozásai mellett a regény a 13 éves Vik belső utazása is, amely során szembenéz az első szerelemmel, de a családi múlttal is. A második részben kétségei támadnak a rejtélyes, intelligens, saját akarattal rendelkező Gömbbel kapcsolatban - ez a puha burok a szerkesztő meglátása szerint egyébként a magzat-létet, mindannyiunk közös élményét idézi. Vik Ajlával, a barátnőjével együtt kel útra a szomszédos városállam felé, útközben történik meg először, hogy egy sátorban alszanak. Mint megtudtuk, ez a jelenet élénk vita tárgyát képezte a szerző és a szerkesztő között: a nyelvhasználaton „mentek ölre”, Pacskovszky Zsolt szerint vigyázni kellett, hogy az olvasók ne ábránduljanak ki túlságosan a főhősből, akinek ez a „mélypontja”, Zágoni Balázs viszont ezt túlzott finomkodásnak érezte, aminél az erdélyi közönség „többet bírna”, de végül a magyarországi olvasókra gondolva engedett.
Hogy kinek volt igaza, azt majd eldöntik ők, az erdélyi és magyarországi olvasók, akik minden jel szerint nem csak a Vikkel egyidős, kamasz korosztályból kerülnek ki, ez pedig jó fokmérő lehet egy ifjúsági regény minőségét illetően. A kolozsvári bemutató mindenesetre kevésbé lett volna hangulatos a fiatalabb olvasók kérdései nélkül, ezeknek köszönhetően több érdekes írói kulisszatitok birtokába jutottunk, például megtudtuk, hogy Zágoni Balázs naponta két-két és fél órát ír egy könyvtárban, ahol szándékosan nem csatlakozik az internetre, akkor alkot a legkönnyebben, ha egyetlen napot sem hagy ki, és a karakterépítésnél előszeretettel használja a dinamikus tulajdonságokat, például a vakmerőség és a bátorság között finomhangol.
A könyvbemutató egyébként nem csak a közönségnek mondott újat, hanem magának a szerzőnek is: egy szemfüles olvasói megjegyzés döbbentette rá Zágoni Balázst arra, hogy az 1968-as párizsi diáklázadásokat felidéző bekezdés éppen a 68. oldalra került.