Tizenegyedik​ videójához érkezett a Funkylvania nevű „erdélyi vagányság”, azaz a Facebook-oldal, amelyen erdélyi zenészek „örömzenélnek” hetente közzétett videókon. A saját forrásokból, önkéntes munkával létrehozott sorozat célja megmutatni, hogy mennyire színes és kreatív zenésztársadalom él a világnak ebben a sarkában.

A marosvásárhelyi Republic Production stúdióban készülő felvételsorozat ötletgazdája Koszorus Krisztina, a Koszika & The Hotshots zenekar énekese, aki sokszor jam-helyszínként, alkalmi próbateremként ajánlja fel párjával, alkotótársával, Szász Csaba gitárossal közös marosvásárhelyi otthonát.

„Valójában három célunk van a Funkylvaniával. Az egyik az, hogy fiatal zenészeket, zenekarokat mutathassunk meg, és segítsünk nekik valamilyen módon. Ez nem zárja ki az érettebb zenekarok vagy művészek jelenlétét sem. A második az, hogy az erdélyi muzsikusokat és az erdélyi muzsikát külföldön is bemutathassuk. A harmadik pedig az, hogy az erdélyi muzsikusok együtt zenéljenek, néha olyan kombinációkban, amikre nem is számítanak ők sem és a nézők sem” – mondja Koszika, aki elárulja, hogy olyan videót is terveznek, amelyen gyakorlatilag először mutatnak be egymásnak erdélyi zenészeket, úgyhogy meglepetés lesz, hogy mi sül ki belőle. A rétegzenét pedig előnyben részesítik, mert az kapja a legkevesebb figyelmet, teszi hozzá.

A Facebook-oldal önmagában valójában nem sokat segít egy zenekaron, egy jó minőségű audió-videó anyag viszont annál inkább, állapítja meg az énekes, visszaemlékezve saját indulására: „elég későre született egy demónk, amit a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában vehettünk fel, és amit így utólag is nagyon köszönünk ifj. Kacsó Tibornak. Viszont ahhoz nem volt videó, és akkoriban a közösségi média sem volt ennyire fontos egy zenész életében, és igazából nem lett semmi az anyagból.”

Az Ineffable Dream című dala volt az első saját produkció, amit közzétettek, azelőtt a feldolgozásokra összpontosítottak. Azért kezdték ezzel, mert úgy gondolták, hogy az ismerős dalokkal felkelthetik azoknak a zenekedvelőknek a figyelmét is, akiknek a zenekarok neve még nem mond semmit, illetve azért is, mert egy közismert dalt üdítő lehet másképp hallani. „Itt jön az, hogy mennyire funky az erdélyi zenésztársadalom, és mennyire sikerül nekik/nekünk sémákon kívül gondolkodni” – mutat rá Koszika.

Sok munka áll a „spontán örömzene” mögött

A végeredmény laza, spontán együttzenélésnek tűnik, de rengeteg szervezés, munka áll mögötte, hangsúlyozza a projekt ötletgazdája. A One More Minute együttes tagjai például Csíkszeredából, Borszékről és Budapestről gyűltek össze, hogy a Marosvásárhelyi Rádió Kotta című műsorában lépjenek fel. Másnap sort kerítettek egy funkylvaniás stúdiózásra is, így született az Uptown Funk + Stayin Alive (vagy Uptown Alive Staying Funk?).

„Nehezen sikerült zöld ágra vergődnünk, hogy mit is zenéljünk” – meséli Koszika. „Nekem aznap reggel jött egy ötletem, hogy az Uptown Funk egyes részeibe bele lehetne illeszteni más dalt is, és Csabika (Szász Csaba, a HotShots gitárosa – szerk. megj.) mondta, hogy a Stayin’ Alive hangnemben és tempóban is pont talál. Persze nekem még egyéb ötletem is volt, mindent bele akartam gyömöszölni egyetlen dalba, de túl sok infó lett volna… végül még spontánul egy Gwen Stefani szám egy részét mégis belejammeltem a videóba” – mondja az énekesnő. A legnehezebb a szöveg felosztása volt, tudjuk meg: „rengeteget kínlódtunk, aztán végül egyetlen verzió lett, ahol végig sikerült énekelnünk a szöveget, úgyhogy az is jelent meg. Ez a nap így a zenekarnak kb. reggel 9-től este 9-ig tartott.”

Külföldön is megmutatni az erdélyi muzsikát

A nagyobb szórás érdekében a Funkylvania angolul kommunikál. Bár nemrég indult, és a hirdetésre nem fektettek még különösebb hangsúlyt, jelenleg a követők 25-30 százaléka külföldi. A tizenegyedik dal volt az első magyar nyelvű (One More Minute: Új világ). A tapasztalat azt mutatja, hogy a külföldi közönség is vevő lehet a számára „furcsa” nyelven énekelt dalokra. A Koszika & The Hotshots nemrég tért haza az idén Les 2 Alpesban megszervezett SnowFestről, amely mögött romániai csapat áll ugyan, de sok külföldi síző is becsöppen rá. „Nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy mindkét helyen, ahol koncerteztünk idén, emlékeztek ránk előző évekből a pincérek, bárosok, pedig utoljára két éve muzsikáltunk Les 2 Alpesban, és ők a fesztivál ideje alatt napi két zenekart hallgatnak végig munka közben" - meséli Koszika.

„Igyekszünk a jobbról-balról leeső morzsákból valamit kovácsolni”

Érdekes egyébként, hogy ugyancsak Marosvásárhelyen indult a hasonló indíttatású, fiatal erdélyi zenekarokat promováló élőzenés rádióműsor, a Kotta, amelyet a Marosvásárhelyi Rádió mellett az Erdélyi Televízió is közvetít. Miért éppen ebben a városban karolták fel kétfelől az erdélyi zenészeket? Koszika szerint a város talán annyiban lehet „ludas”, hogy a zenei szempontból „lüktető” Kolozsvár és Nagyvárad, valamint a „jobbnál jobb bandákat ontó” Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Gyergyószentmiklós között van félúton. „Igyekszünk a jobbról-balról leeső morzsákból valamit kovácsolni” – nevet a hirtelen kiötlött képzavaron Koszika. Úgy látja, Marosvásárhelyen elég vérszegény az élőzenei felhozatal, csupán két-három helyen szerveznek koncerteket, és azok is főleg magyarországi importcikkek, nem helyi fellépők. Nem véletlen, hogy a székelyföldi bandák többnyire Magyarországot veszik célkeresztbe, mint „meghódítandó területet”, hiszen onnan nagyobb eséllyel lehet ismét hazahozni a zenei projekteket.Funkylvania-gyűjtőlemez kiadásán is gondolkodnak, a saját dalokat pedig hivatalos élő verzióként is megjelentethetnék, beszélt a tervekről Koszika. Nem zárta ki azt sem, hogy két-három zenekar összefogásával élőben is fellépnének. Most a nézőknél, hallgatóknál a labda: egyrészt oszthatják a videókat, reagálhatnak rájuk, kommentelhetnek, másrészt konkrét mecénássá is előléphetnek a projekt Patreon-oldalán. „Nem győzöm hangsúlyozni, ettől a projekttől függetlenül is, hogy mennyire sokat számít, hogy kortárs, élő zenészeket, képzőművészeket, komikusokat, költőket, táncosokat, színházakat, projekteket támogassunk, hiszen a halottaknak már nem sok szükségük van a mi kis pénzünkre, de az élőknek nagyon sokat jelenthet” – véli Koszika.