Szokatlanul éles hangnemű, vádaskodó, kioktató és a valóságot több pontban eltorzító választ írt a román külügy az Európa Tanács jelentésére, amely szerint Romániának javítania kell a nemzeti kisebbségek jogainak védelmét. Bukarest továbbra is azt állítja, hogy a kisebbségvédelemben modellértékű az ország. Átlapoztuk a román külügy 30 oldalas dokumentumát.

Mint ismert, az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezmény alkalmazását vizsgáló szakértői testületének legfrissebb jelentése éppen arról szól, hogy Romániában korántsem modellértékű a kisebbségvédelem. A tanácsadói bizottság megállapítja, hogy Bukarestnek jelentős lemaradásai vannak ezen a téren, és ajánlásokat is tesz a kisebbségek helyzetét javító intézkedésekre.

Mit tartalmaz a Bukarest által kifogásolt jelentés?

Az ET szakértői testülete aggodalmát fejezi ki egyes politikusok és a média részéről érkező folyamatos magyarellenes uszítás, a sporteseményeken történő gyűlöletkeltés miatt. A jelentés szerint a magyarellenes retorika átitatja a közbeszédet, ezért azt javasolja, hogy előzzék meg, derítsék fel, és ítéljék el a rasszista és idegengyűlölő magatartást, valamint az ezzel a célzattal elkövetett támadásokat.

A dokumentum részletesen taglalja a marosvásárhelyi római katolikus iskola ügyét, amely kapcsán arra szólítja fel a hatóságokat: tisztázzák mihamarabb az oktatási intézmény helyzetét annak érdekében, hogy folytatódhasson a magyar nyelvű oktatás. Javaslatuk az, hogy a kisebbségi közösségek képviselőivel együttműködve, a hatóságoknak felül kell vizsgálniuk: ténylegesen megfelel-e a törvénynek a kisebbségi oktatás helyzete Romániában.

A jelentés sajnálatosnak és meglepőnek tartja, hogy a székelyföldi szimbólumok használatát elutasítják, a Székelyföld megnevezést pedig folyamatosan támadják a hatóságok, miközben Bukovina és Bánság nem ütközik hasonló akadályokba. A szakértői testület nehezményezi, hogy Románia nem támogatta a magyar közösség számára kiemelt jelentőségű Csíksomlyói búcsú UNESCO-listára történő felterjesztését.

A testület azt javasolja, hogy a hatóságok teremtsék meg a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos egységes és koherens jogi keretet annak érdekében, hogy a magyar közösség megőrizhesse és használhassa nemzeti identitásának elengedhetetlen elemeit. Tegyék ezt valós konzultációt folytatva Hargita, Kovászna és Maros megyei nemzeti kisebbségek képviselőivel.

A dokumentum kitér az anyanyelvhasználatra a közigazgatási intézmények szintjén: kétnyelvű dokumentumok és adminisztratív formanyomtatványok biztosítását sürgeti azokon a településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a húsz százalékos anyanyelvhasználati küszöböt.

Felhívja a figyelmet a restitúciós folyamat leállítására, konkrét számokat említve arról, hogy a visszaszolgáltatásra váró épületek jelentős része a magyar kisebbség tulajdonát képezi – példaként hozta fel a gyulafehérvári Batthyáneum római katolikus alapítású könyvtárt és tudományos gyűjteményt. A szakértői testület sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy dolgozzák fel a függőben lévő, ingatlanokkal kapcsolatos visszaszolgáltatási ügyeket.

A külügy "elvi" kifogásai

A román kormány álláspontját ismertető válaszában a román külügy leszögezi, hogy Románia elsőként ratifikálta 1995-ben a keretegyezményt, és az ország az elmúlt években jelentős jogalkotási intézkedésekkel és anyagi ráfordításokkal bizonyította a kisebbségek védelme iránti elkötelezettségét. Ezeket az előrelépéseket a Bukarest szerint az előző három jelentésében az ET szakértői bizottsága is méltányolta, ám a legfrissebb, negyedik jelentésben már – a román kormány számára értehetlen módon – úgy értékelte, hogy jelentős visszalépések történtek a romániai kisebbségvédelemben. Ezt a következtetést a külügy elutasítja. A fontosabb elvi kifogásai a jelentéssel kapcsolatban a következők:

• olyan intézkedéseket kér számon, amelyek hiányát a szakértői bizottság korábban a kisebbségvédelmi keretegyezmény szempontjából nem tartotta problematikusnak (például a kisebbségi törvény elfogadását)
• olyasmikért marasztalja el Romániát, amelyekért a keretegyezmény alapján az ország nem kérhető számon (például olyan rasszista incidenseket, amelyeknek nincs közük a nemzeti kisebbségekhez)
• copy-paste módszerrel vett át olyan ellenőrizetlen részleteket különböző árnyékjelentésekből, amelyek nem a valóságot tükrözik

A fentieket figyelembe véve a román külügy megkérdőjelezi a szakértői bizottság szakmaiságát, sőt azzal vádolja a testületet, hogy hatáskörén túllépve, „obskúrus szándékoktól vezérelve” azt próbálja bizonygatni: Romániában semmibe veszik az emberi jogokat.

A kisbetűs Székelyföld "képzeletbeli régió"

Bukarest többek között azon háborog (diplomáciai nyelven: „strongly dissatisfied”, azaz mélységesen elégedetlen azzal), hogy a jelentés azt sugallja: Székelyföld létének román hatóságok általi tagadása csorbítja a Hargita, Kovászna megyében élő magyarok jogait. A külügy kioktató hangnemben megállapítja: ha a szakértők Székelyföld ügyében valóban tiszta vizet szerettek volna önteni a pohárba, el kellett volna olvasniuk a Románia történelméről szóló fontosabb könyveket.

„Románia kormánya csak sajnálkozni tud a tanácsadói bizottságnak ezen a passzív magatartásán, ami megkérdőjelezi a testület jó szándékát. Románia kormánya elvárja (…) a tanácsadói bizottságtól, hogy tisztelje Románia alkotmányát, az ország történelmét, politikai és közigazgatási megszervezését” – olvasható a válaszban, amelyben a Székelyföld megnevezés egyébként következetesen kisbetűvel szerepel.

A külügy szerint Székelyföld soha nem volt önálló történelmi vagy közigazgatási régiója az országnak. Az „úgynevezett székelyföld” a Hargita, Kovászna és Maros tömbmagyar vidékeit magába foglaló „mesterséges, képzeletbeli” régió megnevezése, amelyre a romániai magyarok az etnikai alapú területiautonómia-követelésüket alapozzák – olvasható a válaszban. Ez a megállapítás már csak azért is súlyosan torzít, mert az erdélyi magyarok politikai szervezetei következetesen területi és nem etnikai alapú autonómiát kérnek, amelyet parlamenti eszközökkel, törvény útján hoznának létre.

A román kormány egyik legérdekesebb vádja az, hogy a tanácsadói bizottság a szegregáció híve. A  külügy válasza szerint ugyanis az etnikai elszigetelődést támogatják a jelentés készítői azzal, hogy olyan oktatási intézmények létrehozását sürgeti, amelyekben kizárólag magyar nyelven tanítanak.

A székelyföldi románokkal miért nem foglalkoznak?

A külügy elutasítja a jelentésnek azt a megállapítását, hogy nem biztosított maradéktalanul a kisebbség számára az anyanyelvhasználat a közigazgatásban. A válaszban arra hivatkozik, hogy az anyanyelvhasználat közigazgatásban történő kiterjesztése kapcsán információgyűjtésbe kezdett az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI). Azt viszont elfelejti megemlíteni, hogy a DRI álláspontja nem a kormány, hanem a tanácsadó bizottság jelentésének következtetéseivel egyezik meg. Ez pedig az, hogy szükség van a törvény módosítására, az anyanyelv-használati küszöb csökkentésére.

Bukarest a válaszában ugyanakkor elutasít minden, a kollektív jogok létrehozására vonatkozó ajánlást. A Csíksomlyói búcsú UNESCO-listára történő felterjesztésének meggátolására utalva felrója: ez nem etnikai, hanem vallási esemény. A restitúciós folyamatok leállása kapcsán pedig igyekszik leszögezni, a visszaszolgáltatott épületek több mint ötven százaléka a magyar történelmi egyházak tulajdonába került.

Érdekességképpen: a román kormány sajnálkozását fejezi ki amiatt is, hogy a tanácsadói bizottság nem nem tesz említést jelentésében azoknak a román etnikumú személyeknek a helyzetéről, akik kisebbségben élnek az ország bizonyos területi-közigazgatási egységeiben.