Rostás-Péter István: Kisebbségek kontinense

„A mai globalizált világban mindannyian kisebbségiek vagyunk” – szögezi le Sorin Mitu egy tavaly megjelent írásában. Majd a neves kolozsvári történész így folytatja: „Románokként Romániában többséget alkotunk, de kisebbségben vagyunk az Európai Unión belül, vagy ha Spanyolországba vagy Olaszországba emigrálunk. Románia többségében ortodox állam, de a keresztény világban az ortodoxia kisebbséget alkot, mint ahogy a kereszténység is a világvallások összességében... A többség csupán illúzió. A kisebbségeket értékelve és védve saját magunkat óvjuk, mert bármikor, a legkülönbözőbb helyzetekben bárki közülünk kisebbségivé válhat.”

Brüsszelben nem szoktak naponta Mitu-szövegeket olvasni, és mégis úgy tűnik, tőle függetlenül (mint a nagy felfedezések, korszakalkotó találmányok esetében) másutt is valamilyen szinten hasonló módon kezdenek el gondolkodni minoritás-ügyben. Erre utal az Európa Tanács mellett működő és a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tanácsadó bizottságának tegnapi jelentése. Az időzítés igen érdekes: február 21. ugyanis egyben az anyanyelv nemzetközi napja. És közben szintén szerdán érkezik a hír arról, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezés támogatóinak száma elérte a 700 000-et. Teljesen véletlenül egy nappal azelőtt a magyar parlament a vallásszabadság napjává nyilvánította január 13-át, az 1568-as tordai országgyűlés akkor előzménytelen döntését mintegy aktuálissá avatva. Sűrű hét, tömény szerdával – hozhatnák szalagcímben a lapok, s a rikkancsok (ha lennének) rekedtre ordíthatnák magukat a korzókon-placcokon.

Még mindig szerdánál maradva derül ki, hogy Kolozs megyében fogyóeszköz a helységnévtábla, ebből is leginkább a kétnyelvű, mert bár van rá törvényes keret, költségvetési (meg politikai akarat) az már kevésbé és majd minden egyes településnél meg kell „küzdeni” a kitételéért.

Küzdeni való pedig nem csak a megyei és helyi szinten akad, a  többségieknek a hazai törvényhozásban is két ötéves tervet sikerült végigharcolni, hogy hősiesen ellenálljanak a nemzeti kisebbségek törvényének, amire az ET szaktestülete is utal. A szöveg többrendbéli egyéb hiányosságot is nevesít, ám dicsér is, mihelyt azt állítja, hogy a közszolgálati tévé és rádiócsatornák széleskörű programajánlatot biztosítanak a kisebbségi médiafogyasztóknak. Bizonyára a marosvásárhelyi és kolozsvári területi rádióstúdiók magyar nyelvű adásainak bővülésére gondolva vélik megnyugtatónak a korántsem idilli helyzetet.

Az ET-dokumentum arra is kitér, hogy a romák helyzete egyre aggasztóbb és szintet lépett, a politikai diskurzus fősodrában is otthonos a türelmetlenség. (A magyarellenes diskurzusról is hasonló regiszterben jöhetne az intés). Érdemben még hivatalos román reakció nem jelent meg, (s ha eljövend, a klasszikus panelszöveget fogjuk viszontlátni, amit a külügy kopipészttel kiragad egy előbbi nyilatkozatából) maga a dokumentum is csak regisztrálja a hiányosságokat, a szakbizottságnak, mint nevéből is kitűnik a tanácsolás a tisztje, ezért egy majdhogynem ultraszoft eszközzel lettünk többek. Hivatkozni lehetne rá, akár többször is, de nincs utasító, kényszerítő jellege.

Mint ahogyan Sorin Mitu árnyalt és átfogó álláspontjával is példálózni lehet, talán idén kicsit sűrűbben, mint egyébként szokás.

Kimaradt?