Miért nem hirdette ki Klaus Johannis az adótörvénykönyvet?
Több forgatókönyv is születetett annak a magyarázatára, hogy miért utasította el Klaus Johannis államfő az adótörvénykönyv kihirdetését. Tény, hogy a miniszterelnök legfrissebb bejelentése szerint a jogszabályt a parlament – vélhetően változatlan formában – rendkívüli ülésszakban még szeptember elseje előtt újra elfogadja.
Azt senki sem érti pontosan, hogy Klaus Johannis miért küldte vissza a parlamentnek az adótörvénykönyvet. Az államfő indoklása szerint a 24 százalékos áfát 19 százalékra csökkentő, az üzemanyagokra, a sörre és egyéb szeszesitalokra kirótt luxusadót, az osztalékok után fizetendő adót mérséklő, valamint az „oszlopadót” eltörlő jogszabály következtében Románia túllépi majd azt a költségvetési hiányt, amelynek betartására nemzetközi intézmények előtt ígéretet tett.
Klaus Johannisnak ezzel az érvelésével tekintélyes gazdasági szakemberek nem értenek egyet, ráadásul az adótörvénykönyvet (a kormánykoalíció honatyái mellett) az államfőhöz közel álló nemzeti liberálisok is megszavazták.
Forgatókönyvek
Politikai szakértők szerint három forgatókönyv lehetséges annak magyarázatára, hogy Klaus Johannis miért nem írta alá a törvénycsomagot.
Az első változat szerint az államfő külföldi nyomásnak engedelmeskedett (a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság is kifogásolta az új adótörvénykönyvet). Erre utalt egyébként Victor Ponta kormányfő is, amikor kijelentette, hogy Klaus Johannis a nemzeti érdekek helyett inkább idegen érdekeket követ. E variáns hívei úgy vélik, az államfő ezzel meg akart akadályozni a román cégek megerősödését, Romániát pedig idegen országok gyarmataként kívánja megtartani. A forgatókönyv ellenzői szerint Victor Ponta a görögországi Sziriza párt nacionalista-populista retorikáját követi kijelentésével.
A második változat szerint Klaus Johannis megunta a kormányfővel folytatott macska-egér harcot és most „végső leszámolásra” készül. A törvény visszaküldése is ennek a taktikának a része: az államfő igyekszik már most megfosztani Victor Pontát a népszerűségtől, a jövő évi kettős – helyhatósági és parlamenti – választásra gondolva. Klaus Johannis célja megfosztani minden hitelétől a miniszterelnököt, minél inkább gyengíteni kormányát.
Az ellenvéleményen lévők viszont úgy vélik, egy olyan nagy jelentőségű jogszabályt, mint az adótörvénykönyv pusztán politikai szempontok szerinti elutasításával Klaus Johannis tulajdonképpen maga alatt vágja el a fát.
Végül a harmadik forgatókönyv szerint az államfő őszinte volt, amikor a költségvetési hiány felborulására hivatkozva küldte vissza a Romániát esetleg a görögországi helyzethez hasonló válságba sodró törvénycsomagot a parlamenthez. A változat hívei „Johannis hatalmas politikai bátorságról” beszélnek, az ellenzők viszont azt állítják, hogy az elnököt ez a tulajdonság nemigen jellemzi.
Fokozatos csökkentés
A legvalószínűbb az, hogy a második és a harmadik forgatókönyv kombinációja a magyarázat Johannis lépésére. Az viszont biztos, hogy az adótörvénykönyv elutasítása nem váltott ki túlzott rokonszenvet a romániai üzleti körök jelentős részében és a lakosságban.
Az első forgatókönyvből pedig annyi biztosan igaz, hogy az államfő komoly figyelmeztetéseket kaphatott a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság mellett a Román Nemzeti Banktól is, miszerint a hozzáadottérték-adó és egyéb illetékek, adók egyidejű csökkentése gazdasági gondokkal járhat.
Az új adótörvénykönyv ellenzői elsősorban az áfa öt százalékos csökkentésével nem értenek egyet. Szerintük mindezt több lépésben kellene megtenni, mindenekelőtt felmérni azt is, hogy az élelmiszerek és alkoholmentes italok hozzáadottérték-adójának nemrégiben bevezetett 15 százalékos mérséklése milyen hatásokkal járt a költségvetésre, illetve, hogy az így felszabadult összegek hova is irányulnak: a beruházásokra-e avagy a fogyasztásokra, a megtakarításokra. Mindez egyelőre még nem világos.
Holtpontra jutott együttműködés
Klaus Johannis egyelőre alighanem arra számít, hogy Victor Ponta, az igazságszolgáltatással támadt gondjai, esetleg a szociáldemokraták soraiban bekövetkező belső villongások miatt távozni kényszerül majd miniszterelnöki tisztségéből is. Az államfőnek ez esetben vagy sikerül kormányfőt kineveznie a Nemzeti Liberális Pártból (bár ennek kisebb a valószínűsége), vagy pedig a jelenlegi koalíció politikusa között talál majd olyan miniszterelnököt – például Gabriel Opreát vagy Valeriu Zgoneát –, aki rugalmasabban viszonyul az államelnöki hivatalhoz. Egy ilyen kormányfővel például megtárgyalható lenne a fokozatos áfacsökkentés is.
A vállalkozói szféra már nehezebben fogadna el egy ilyen alkut, hiszen egyaránt várják mind a hozzáadottérték-adó csökkentését, mint pedig az oszlopadó eltörlését. Az üzletemberek abban bíznak, hogy a parlament ősszel a jelenlegi formájában küldi vissza a törvénycsomagot Klaus Johannisnak, akinek ez esetben már ki kell hirdetnie a jogszabályt.
Egyelőre azonban a miniszterelnök és az államfő közötti együttműködés holtpontra jutott. Klaus Johannis nem tudja leváltani a kormányfőt, aki viszont nem akarja kierőszakolni az államfő tisztségéből történő felfüggesztését, mivel az elnök még mindig igen nagy népszerűségnek örvend.