„Na, majd meglátod, hogy az iskolában mi vár rád!”, „ott próbálj meg rosszalkodni, majd a tanító megnevel!”, „lesz nemulass, kicsi fiam!” – ijesztgeti gyermekét jó pár szülő, ha az iskolakezdés közeledtével a gyermek is csillapíthatatlanná válik. Az ilyen kijelentések viszont rengeteget ártanak, főleg akkor, ha a kicsi nulladik osztályba készül, és az iskola a szemében csupán egy ijesztő nagy épület. Mit tehet a szülő, hogy gyermeke ne félve kezdje első napját? Hogyan készítheti fel lelkileg is a nagy hórukkra? Köntés Beáta pszichoterapeuta tanácsait kértük ki.

A gyerekeket nem csak fizikailag kell felkészíteniük a szülőknek a várva-várt, alkalomadtán hátuk közepére sem kívánt iskolakezdésre: hiába a sok csillogó könyvborító, a szuperhősös füzetek, a kedvenc mesefigurával ellátott tolltartó, ha a kicsi retteg a sokat emlegetett tanévkezdéstől. A félelmet és a kilátástalanságot erősíti a járványhelyzet számtalan szabályozása, ezért az apróságot lelkileg is támogatni kell a teljesen új élethelyzetben – vallja Köntés Beáta pszichoterapeuta, aki megosztott néhány tanácsot, amelyek gyakorlatba ültetése könnyebbé teheti a gyermek mindennapjait.

1. Fokozatosan visszaállítani a napi rutint

A lefekvési idő az egyik legfontosabb, hiszen nyáron sokkal nagyobb lazaság uralkodik a családokban, a gyerekek később fekhetnek, és elegendő csupán a délelőtti órákban ébredniük. Az iskolakezdés közeledtével azonban tanácsos fokozatosan szabályozni a lefekvési, ébredési időt. A hátramaradt napokban jó egyre korábban lefektetni a gyermeket, és egyre korábban ébresztgetni reggel, hogy hétfőn ne érje meglepetés a családot, ha ébreszthetetlen, nyűgös. A legjobb, ha egész nyáron gyakorolják ezt a szülők, de ha mégsem így alakul, legalább a tanévkezdés előtti napokban figyeljenek erre.

A napi rutin visszaállításában az is segít, ha a gyerek célirányos tevékenységeket kap szüleitől: szedje le a szárítóról a zokniit, mossa el a bögréjét, tegye el a tányérokat. Ha ezekre megkérik az iskolaérett kicsit, könnyűszerrel és szívesen végzi feladatait, közben pedig megerősödik benne a tudat, hogy ő képes az önálló feladatvégzésre, és ennek köszönhetően sikerélményekben részesül. Ha otthon tevékenységeket kap a lurkó, az iskolában is könnyebben veszi az önálló feladatok elvégzésével járó akadályokat.

2. Séta az iskolához

A pszichoterapeuta úgy véli, ha a szülők szánnak arra időt, hogy még iskolakezdés előtt elsétáljanak gyermekükkel az „ijesztő nagy épülethez”, akkor a gyermek megnyugszik, hétfőn pedig nem lesz már számára ismeretlen a hely. Ez a séta abban is segít, hogy a reggel nyolc óra előtti nagyfutásban ne a virágárust, az épület körüli kirakatokat vagy érdekes történéseket figyelje. A megnyugvást serkenti, ha séta közben a szülő saját iskolai élményeiről mesél: elmondja, hogy neki mi maradt meg az emlékezetes első napból, milyen barátságai köttettek, mit érzett, amikor az épületbe lépett. Minél több pozitív élményről tud beszámolni gyermekének, a kicsi annál nagyobb pozitív várakozással tekint a tanévkezdésre.

A sétára még nagyobb szükség van azoknál a gyerekeknél, akik szorongnak az évkezdéstől: ha egy családtag vagy ismerős azzal fenyegetőzik, hogy az iskolában nagy szigorúság lesz, és a tanító néni inkább hasonlít mesebeli gonosz boszorkányhoz, semmint második anyukára, akkor a gyerek megijed, szorongóvá válik. Ugyanez történik akkor is, ha lélekben még nem sikerült elengednie az óvodát és az ovis pajtásait. Ha bejárják az iskoláig vezető utat, és közben kedves iskolai emlékeket hallgatnak szüleiktől, akkor az első nap feszültsége nem lesz annyira intenzív, mert már tudják, hogy hová mennek, és mi minden várhat ott rájuk.

3. Pozitív várakozással, félelmek nélkül tekintsen az iskolára

Az iskola első napja a gyermekek életében fordulópont, nem mindegy tehát, hogy félelem vagy bizakodással teli csillogás van a szemükben. Ahhoz, hogy a félelmek elmúljanak, az iskolai rémhistóriákat is abba kell hagynia a családtagoknak. A fenyegető mondatok csak a negatív érzéseit erősítik.

A pozitív várakozást az is segítheti, ha nyáron a szabadon játszhat, és nem kell azzal kínlódnia, hogy szülei elvárásait teljesítve, írni-olvasni tudással, a számok ismeretével kerüljön az iskolapadba. A szülők feladata a gyermek lelki egyensúlyának megteremtése, és nem a tanító munkájának elvégzése. A szabad játéknak köszönhetően a kreativitása és spontaneitása is fejlődik, és ha ez célirányos tevékenységekkel is kiegészül, akkor megjelenik az egyensúly a gyermek életében.

A pszichoterapeuta minden szülőt arra buzdít, hogy ne tagadja meg a gyermek érzését, ne bagatellizálja el a félelmeket, hanem fogadja el azokat, és bátorítsa. Ha a gyerek fél, és ezt elmondja szüleinek, a lehető legrosszabb válasz az, hogy „ne félj”. Ezzel ugyanis zavart idézhet elő a gyermek fejében a felnőtt, és a kicsi rögtön azon kezd töprengeni, hogy valós-e a félelme, és ha a szülő azt mondja, hogy nem kell félnie, akkor az ő érzése nem is igazi?

Ha a szülő elé áll a gyermeke ezzel a teherrel, sokkal fontosabb kihangosítani azokat a félelmeket, és megkérdezni a kicsit, hogy mi az, ami megijeszti, majd azt is, hogy van-e valami, amivel segíthet neki. Gyakran elegendő egy „talizmán” a tolltartóban vagy a táskában, legyen az anya fülbevalója, apától egy csavar, vagy egy kisebb plüssjáték, és a gyereket, ha erőt vesz rajta a rettegés, az iskolában is megnyugtathatja a tudat, hogy apa, anya vele van.

4. Biztatni, felkészíteni

Hatékony, ha a szülő megbeszéli gyermekével, hogy néz ki egy tanítási nap, és tisztázzák a kezdési, befejezési időpontokat, valamint az ebédre szánt időt. El kell mondani, hogy mikor játszhat a gyerek, és mikor kötelessége figyelni, enni, megszólalni. A járványhelyzet miatt a nagyobb mozgásigényű gyerekeket megviselheti a korlátozás, de fontos bízni a pedagógusok leleményességében. Azt is szükségszerű tisztázni vele, hogy az unalmas feladatokat is el kell végeznie, és tudnia kell, hogy miért jó, ha figyel az órákon. Motiválja az iskolásokat, ha arról hallanak, hogy kevesebb feladat jut otthonra, ha az órákon odafigyelnek.

A felkészülésben a legjobb, ha a szülő bevonja gyermekét a folyamatba: együtt mehetnek tanszereket vásárolni, a kicsi választhatja ki a füzeteit, vagy otthon ő boríthatja be azokat. Ez büszkeséggel tölti el, és izgalommal, hogy az iskolában elújságolhassa: jómaga választotta, borította be a tanszereket.

5. A gyerek egyéni adottságaihoz mérten várni el a teljesítményt

A nagyobb testvérhez, az unokatestvérhez, a szomszédhoz való hasonlítgatás a gyermek önbizalomhiányához vezet, és önértékelési problémákat eredményez. Az iskolaérett kicsiről már láthatja szülője, hogy mire képes: mi érdekli igazán, mi az, amit nem kedvel, hogyan viseli, ha nem ő nyer társasjátékozás során. Ezeket összevetve felmérheti, hogy milyen adottságai vannak, és mennyire foglalkoztatja a tanulás, a játék.

Köntés Beáta elmondása szerint az iskola terén és az életben is fontos, hogy kis célokkal indítsunk: jellemző a társadalomra, hogy a legmagasabb célpontokat tűzi maga elé, és az első sikertelenséget kudarcként könyveli el, majd feladja. Viszont ha a gyermek teljesítményét kis célokhoz köti a szülő, és szintén arra neveli, hogy az apró akadálytól a nagyig igyekezzen eljutni, akkor nem válik kudarckerülővé, hanem a kisebb sikerélményeknek köszönhetően újabb és újabb kihívásokat hidal át.

6. Bízni a pedagógusban

A járványhelyzetben különösen fontos, hogy a szülők bizalommal tekintsenek a pedagógusok munkájára. Bár mindenkiben megbújik a kontrolligény, a felnőtteknek hinniük kell abban, hogy a pedagógus a legjobbat akarja gyermekeiknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tanítónak 20-25 gyermekből sikerül osztályközösséget összekovácsolnia. Tehát a gyerekeket is érdemes arra biztatni, hogy nyugodtan forduljanak tanítóikhoz, merjenek kérdéseket feltenni, és megosztani vele bármit, ami felmerül bennük.

7. Beszélni a higiéniáról, a táplálkozás fontosságáról

A szülőnek kötelessége elmagyarázni gyermekének, hogy ha tele a pocakja, könnyebben megy a figyelés, mintsem korgó gyomorral; ha tiszta a keze, elkerülik a vírusok és bacilusok, és ha sok vizet iszik, akkor frissebb, mozgékonyabb lesz. Mindezt azért, mert a gyermekek a jelenben élnek, és gyakran elfelejtenek enni, inni, vécézés után kezet mosni – szemeik előtt csak a játék lebeg. A higiénia viszont a vírushelyzetben fontosabb, mint valaha, és az elmúlt hónapok egy fertőtlenítőszert, kézmosást alkalmazó, maszkos gyereksereget neveltek, tehát csak figyelmeztetni kell őket, és máris végrehajtják az óvintézkedéseket.

8. A holmijaira most már a gyereknek kell vigyáznia

Fel kell hívni a gyerek figyelmét arra, hogy a dolgaira most már neki kell vigyáznia, hiszen a járványhelyzetnek köszönhetően a szülő nem mehet be az iskolába. A vírus miatt pedig felszámolták az iskolai tárolókat, szekrényeket, s mi több: a padokban sem maradhatnak tanszerek, arról nem is beszélve, hogy a cserebere, a pajtások cuccainak kipróbálása is tilos. Ezeket mind-mind nyomatékosítani kell, és a gyermek, a kellemetlen időszak pozitív hozadékaként megtanulja, hogy melyek az ő eszközei, hogyan pakolja azokat össze, és miért fontos, hogy minden dolgára figyeljen.

9. Sokat dicsérni, gyakran elmondani, hogy szeretve van

A „szeretlek” szót gyakran kell mondogatni a gyereknek, ahogyan azt is, hogy számíthat szüleire, ő a legfontosabb. Szüksége van arra, hogy sokszor megöleljék, és a dicséreteknek is varázsereje van a fejlődésükben: nem kell ugyan túlzásba vinni, de ha megérdemli, igenis kimondható, hogy milyen ügyesen végzi a feladatait, és ez büszkeséggel tölti el anyát és apát.

10. Faggatózás helyett érdeklődni

Nem jó megoldás, ha a tanítási nap végén a szülő faggatózni kezd. A „mi volt ma az iskolában” kérdés helyett érdemes inkább minőségi időt együtt tölteni a lurkóval, közben pedig arról érdeklődni, hogy mi volt a legjobb a napjában, mi volt a legrosszabb, hogy érezte magát, ki a legviccesebb, legkedvesebb osztálytársa. Egy fagyizás vagy séta közben kapcsolódhat szülőjéhez a gyerek, és őszintén mesélhet arról, hogyan élte meg az iskolai napot.