Nevettek, pironkodtak, nosztalgiáztak a szerelem szó hallatán. Később csillogó szemekkel mesélték, miben volt részük fiatalkorukban: a férfiak felidézték, hogyan hódítottak lányokat, a nők pedig visszaemlékeztek, miként vették le őket a lábukról a fiúk. Valentin-nap kapcsán kerestük fel a Humana Care és az Életfa Családsegítő Egyesület közös projektjeként működő Kolozsvári Szenior Klub időseit, hogy tartalmasat csevegjünk a szerelemről.

Farsangra hangolódva fánkot sütöttek, amikor kamerával és mikrofonnal bekopogtattunk hozzájuk. A kezdeti meglepődések és zavarok könnyedén elillantak. A beszélgetés kötetlenné, kacagóssá vált, az idősek pedig készségesen válaszoltak nekünk. „Mi a szerelem?” – tettük fel a kérdést, ők pedig mit sem törődve azzal, hogy a világ egyik legnehezebb és legmeghatározhatatlanabb kérdését szegezzük arcukba, hősiesen válaszoltak: „a szerelem méreg”, „láng, ami sokáig tart”, „láng, ami gyorsan múlik”.

Feleleteik rávilágítottak, tapasztalt emberekkel van dolgunk, olyanokkal, akik a szerelem magaslatait és mélységeit egyaránt megjárták már. Volt, aki arról áradozott, hogy fiatalkorában szerenádot kapott, mások azt mesélték, hogy nem kellett sokat udvarolni, hamar felépült a kapcsolatuk.

Olyan úr is akadt, aki elérzékenyülve határozta meg a szerelmet, és gyengéden világított rá arra, hogy tenni kell ezért az érzésért: segíteni, figyelni kell a társunkat, hogy a lángra gyulladt érzelmek megmaradjanak. De volt olyan válaszadónk is, aki a lazaságra esküdött: többévnyi osztálytársi kapcsolat után az évzáró bulin melegedett össze kedvesével – mondta büszkén, majd hozzátette, „annak ellenére, hogy sohasem gondolták, hogy valamikor egymáséi lesznek”.