Történelmi árfolyamon az euró: 5,0378 lej. A bankközi piacon napközben 5,1 fölötti érték is felvillant, miközben a lej nemcsak az euróhoz, hanem a dollárhoz, a fonthoz és a frankhoz képest is látványosan gyengült. A Román Nemzeti Bank egyetlen nap alatt mintegy 2 milliárd eurót költött a valuta védelmére. Ez nem statisztikai ingadozás – ez a gazdaság reflexszerű válasza a politikai helyzetre.

36 óra alatt több költség, mint a járvány vagy a háború kitörése idején

A jegybanki intervenció volumene önmagáért beszél: kevesebb mint két nap alatt háromszor akkora devizatartalékot kellett megmozgatni, mint a Covid-19-járvány első hetében, és kétszer annyit, mint az orosz–ukrán háború első napjaiban. A piac tehát súlyosabbnak ítéli a mostani politikai irányváltás lehetőségét, mint két, világgazdaságot megrengető válságot. Nem túlzás: ez precedens nélküli helyzet.

Az állampapírok iránt nincs kereslet, a pénzügyminisztérium nem tudott hitelt felvenni, mivel a bankok által kínált hozamok elfogadhatatlanul magasak voltak. Az állam de facto kiszorult a saját finanszírozási piacáról. A lejben denominált kötvények hozama 8% környékére ugrott, a dollárban kibocsátott kötvények pedig az egész feltörekvő világ legrosszabb teljesítményét nyújtották. A tőzsde közel 3%-ot esett, a kulcsvállalatok – Transgaz, Premier Energy, Fondul Proprietatea – részvényei pedig 5-6%-ot buktak.

Miért reagál így a piac?

A válasz egyszerű: a kockázati profil brutálisan megváltozott. A befektetők nem ideológiákban gondolkodnak, hanem kiszámíthatóságban, jogbiztonságban és pénzügyi stabilitásban. Ha bármely politikai program arról szól, hogy megszűnik az együttműködés az európai intézményekkel, újraosztják a földtulajdont, államosításokat vezetnek be, vagy geopolitikai távolodást ígérnek a nyugati szövetségi rendszertől, azonnali a válasz: menekül a tőke, nő a kamat, gyengül a valuta.

Hová vezet ez?

A mostani mozgások csak az első reakciókat jelzik. A devizatartalék égetése hosszú távon fenntarthatatlan. Ha nem szűnik a politikai bizonytalanság, az euró árfolyama könnyen 6 lej fölé is emelkedhet, az infláció 15% fölé, a hitelek kamatai pedig két számjegyűre nőhetnek. Ez nem válságforgatókönyv – ez a potenciális realitás.

Az államkassza helyzete pedig gyorsan tarthatatlanná válik. Ha a finanszírozás ellehetetlenül, néhány héten belül akadozhatnak a nyugdíj- és bérkifizetések, a közszolgáltatások fenntartása, az állami intézményrendszer működése.

Miért baj az, ha az euró árfolyama elszáll?

Jogosan merülhet fel a kérdés: „Én lejben kapom a fizetésem, lejben fizetek a boltban – miért kellene, hogy ez érdekeljen?” Az árfolyam azonban nem csupán a valutaváltás ügye – alapjaiban hat a gazdaság egészére, és a mindennapi életünkre is.

Románia jelentős mértékben importál – élelmiszert, üzemanyagot, gyógyszert, alkatrészt, technológiát, és igen, használt autót is. Ezeket euróban fizetjük, tehát minél gyengébb a lej, annál többet kell érte adnunk. A bolti árak pedig követik ezt: előbb az importőr, aztán a kereskedő, végül a fogyasztó fizeti meg az árfolyamkülönbséget. Ez az infláció egyik fő hajtóereje.

De nemcsak az áruk drágulnak: euróban számolt hitelek, nyaralások, külföldi tanulmányok, orvosi kezelések, ingatlanárak – mind megdrágulnak. Egy 5,1-es euróárfolyam például 10-15%-kal is növelheti egy külföldről behozott autó árát. Az ingatlanpiac pedig gyakran euróban gondolkodik, így aki lejes jövedelemből próbál vásárolni, egyre távolabb kerül a lakhatástól.

A gyenge valuta tehát nemcsak gazdasági diagnózis, hanem konkrét és gyorsan érzékelhető életszínvonal-csökkentő hatás. És ez az, ami végső soron mindenkit érint, függetlenül attól, hogy valutát vált-e vagy sem.

A gazdaság nem ideológiai boszorkánykonyha

A pénzpiacok nem foglalkoznak sem a „szent szuverenitás”, sem a „spirituális vízgazdaság” fogalmaival. A kérdés mindig ugyanaz: megéri-e a pénzt az adott országban tartani? Ha nem, akkor nincs „átmeneti zavar”, hanem valutaválság, kamatcsapda, költségvetési hiányrobbanás.

A jelenlegi számok alapján Románia már most visszacsúszott a kockázati zóna szélére – és ez még csak az első forduló utáni reakció. Még nem nyert George Simion. Még nincs AUR-os kormány. Gondoljunk csak bele, mi történhet, ha ezek az események bekövetkeznek.

A gazdaság azonban nem szavaz, hanem valós időben áraz. És amit most látunk, az az ár, amit a hitelesség elvesztéséért és a szélsőségek előretöréséért fizetünk.

(Nyitókép: Unsplash)